Egy társfüggő szemével
- Dátum: 2014.12.09., 21:14
- alacsony önértékelés, függőség, kapcsolat, személyiségzavar, társfüggőség
Hogyan látja magát és a világot egy társfüggő?
Vannak olyan típusú emberek, akikkel kapcsolatban azt tapasztaljuk, hogy felnőttként is a gyerek szerepében ragadnak, legfőbb vágyuk, hogy gondoskodjanak róluk, és nagyon félnek az elutasítástól, az elhagyástól.
A legtöbb ember persze vágyik a gondoskodásra, a kötődésre, ami természetes is, de ha ez szélsőséges irányba tolódik el, akkor már egy pszichés problémával állunk szembe. A társfüggőség lélektana nem sokban tér el, más függőségek, például a szerfüggőség dinamikájától. A torz énkép mindenképpen közös pont, mely egyúttal a torz valóságfelfogás forrása is. Az alacsony önbecsülésnek persze nem egyenesen arányos következménye, de gyakori kísérő jelensége, valamilyen függőség, különösen a társfüggőség.

De milyen típusú személyiség hajlamos a társfüggőségre, melyek azok a torz valóságészlelések, melyek az ilyen függőség felé sodorhatnak minket?
A társfüggő személy rendkívül fél a magánytól, az egyedülléttől, és állandó gondoskodásra vágyik. Önmagát alulértékeli, vágyait nem artikulálja a külvilág felé, nem küzd saját elképzeléseinek megvalósítása érdekében. Olyan, mintha felnőttként is a gyerek szerepében élne, ezért ennek megfelelően egy olyan társat választ, aki gondoskodik róla és helyette is felelősséget vállal. Az alacsony önbecsülés mellett meghatározó momentuma ennek a pszichés problémának a félelem, rettegés az elutasítástól és az egyedülléttől. Mivel a társfüggőségben szenvedő személy nem érzi magát képesnek arra, hogy egyedül is boldoguljon az életben, mindenáron ragaszkodik a függőség tárgyához, a társhoz, ezért még a megalázó helyzeteket (például: megcsalás) is képes elfogadni, megbocsátani.
Mivel a társfüggőség egy komoly személyiségzavart is jelenthet, mindenképpen szakszerű segítséget igényel (pszichológus), ugyanakkor van néhány kitörési pont, melyet megelőzésképpen érdemes átgondolni, és tudatosítani. Fontos, hogy tudjuk, mindig van választási lehetőségünk, és mindenki képes önállóan is jó döntést hozni, nem kell mindig mások jóváhagyásától függővé tenni saját elképzeléseinket. Nem szabad, hogy a félelem uralja tetteinket, és az elutasítástól való félelem irányítsa minden lépésünket. Másik sarkalatos pont a témában, hogy a saját értékrendszer kialakítása elengedhetetlen a felnőtt, önálló élethez, mert nem feltétlenül a mások által felállított mérce a helyes. Egy egészséges párkapcsolatban a felek egyenrangúak és a gondoskodás kölcsönösen nyilvánul meg.
Fotó:
pixabay.com
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.
Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?
Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?