Egy társfüggő szemével
- Dátum: 2014.12.09., 21:14
- alacsony önértékelés, függőség, kapcsolat, személyiségzavar, társfüggőség
Hogyan látja magát és a világot egy társfüggő?
Vannak olyan típusú emberek, akikkel kapcsolatban azt tapasztaljuk, hogy felnőttként is a gyerek szerepében ragadnak, legfőbb vágyuk, hogy gondoskodjanak róluk, és nagyon félnek az elutasítástól, az elhagyástól.
A legtöbb ember persze vágyik a gondoskodásra, a kötődésre, ami természetes is, de ha ez szélsőséges irányba tolódik el, akkor már egy pszichés problémával állunk szembe. A társfüggőség lélektana nem sokban tér el, más függőségek, például a szerfüggőség dinamikájától. A torz énkép mindenképpen közös pont, mely egyúttal a torz valóságfelfogás forrása is. Az alacsony önbecsülésnek persze nem egyenesen arányos következménye, de gyakori kísérő jelensége, valamilyen függőség, különösen a társfüggőség.
De milyen típusú személyiség hajlamos a társfüggőségre, melyek azok a torz valóságészlelések, melyek az ilyen függőség felé sodorhatnak minket?
A társfüggő személy rendkívül fél a magánytól, az egyedülléttől, és állandó gondoskodásra vágyik. Önmagát alulértékeli, vágyait nem artikulálja a külvilág felé, nem küzd saját elképzeléseinek megvalósítása érdekében. Olyan, mintha felnőttként is a gyerek szerepében élne, ezért ennek megfelelően egy olyan társat választ, aki gondoskodik róla és helyette is felelősséget vállal. Az alacsony önbecsülés mellett meghatározó momentuma ennek a pszichés problémának a félelem, rettegés az elutasítástól és az egyedülléttől. Mivel a társfüggőségben szenvedő személy nem érzi magát képesnek arra, hogy egyedül is boldoguljon az életben, mindenáron ragaszkodik a függőség tárgyához, a társhoz, ezért még a megalázó helyzeteket (például: megcsalás) is képes elfogadni, megbocsátani.
Mivel a társfüggőség egy komoly személyiségzavart is jelenthet, mindenképpen szakszerű segítséget igényel (pszichológus), ugyanakkor van néhány kitörési pont, melyet megelőzésképpen érdemes átgondolni, és tudatosítani. Fontos, hogy tudjuk, mindig van választási lehetőségünk, és mindenki képes önállóan is jó döntést hozni, nem kell mindig mások jóváhagyásától függővé tenni saját elképzeléseinket. Nem szabad, hogy a félelem uralja tetteinket, és az elutasítástól való félelem irányítsa minden lépésünket. Másik sarkalatos pont a témában, hogy a saját értékrendszer kialakítása elengedhetetlen a felnőtt, önálló élethez, mert nem feltétlenül a mások által felállított mérce a helyes. Egy egészséges párkapcsolatban a felek egyenrangúak és a gondoskodás kölcsönösen nyilvánul meg.
Fotó:
pixabay.com
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.