Egy társfüggő szemével
- Dátum: 2014.12.09., 21:14
- alacsony önértékelés, függőség, kapcsolat, személyiségzavar, társfüggőség
Hogyan látja magát és a világot egy társfüggő?
Vannak olyan típusú emberek, akikkel kapcsolatban azt tapasztaljuk, hogy felnőttként is a gyerek szerepében ragadnak, legfőbb vágyuk, hogy gondoskodjanak róluk, és nagyon félnek az elutasítástól, az elhagyástól.
A legtöbb ember persze vágyik a gondoskodásra, a kötődésre, ami természetes is, de ha ez szélsőséges irányba tolódik el, akkor már egy pszichés problémával állunk szembe. A társfüggőség lélektana nem sokban tér el, más függőségek, például a szerfüggőség dinamikájától. A torz énkép mindenképpen közös pont, mely egyúttal a torz valóságfelfogás forrása is. Az alacsony önbecsülésnek persze nem egyenesen arányos következménye, de gyakori kísérő jelensége, valamilyen függőség, különösen a társfüggőség.

De milyen típusú személyiség hajlamos a társfüggőségre, melyek azok a torz valóságészlelések, melyek az ilyen függőség felé sodorhatnak minket?
A társfüggő személy rendkívül fél a magánytól, az egyedülléttől, és állandó gondoskodásra vágyik. Önmagát alulértékeli, vágyait nem artikulálja a külvilág felé, nem küzd saját elképzeléseinek megvalósítása érdekében. Olyan, mintha felnőttként is a gyerek szerepében élne, ezért ennek megfelelően egy olyan társat választ, aki gondoskodik róla és helyette is felelősséget vállal. Az alacsony önbecsülés mellett meghatározó momentuma ennek a pszichés problémának a félelem, rettegés az elutasítástól és az egyedülléttől. Mivel a társfüggőségben szenvedő személy nem érzi magát képesnek arra, hogy egyedül is boldoguljon az életben, mindenáron ragaszkodik a függőség tárgyához, a társhoz, ezért még a megalázó helyzeteket (például: megcsalás) is képes elfogadni, megbocsátani.
Mivel a társfüggőség egy komoly személyiségzavart is jelenthet, mindenképpen szakszerű segítséget igényel (pszichológus), ugyanakkor van néhány kitörési pont, melyet megelőzésképpen érdemes átgondolni, és tudatosítani. Fontos, hogy tudjuk, mindig van választási lehetőségünk, és mindenki képes önállóan is jó döntést hozni, nem kell mindig mások jóváhagyásától függővé tenni saját elképzeléseinket. Nem szabad, hogy a félelem uralja tetteinket, és az elutasítástól való félelem irányítsa minden lépésünket. Másik sarkalatos pont a témában, hogy a saját értékrendszer kialakítása elengedhetetlen a felnőtt, önálló élethez, mert nem feltétlenül a mások által felállított mérce a helyes. Egy egészséges párkapcsolatban a felek egyenrangúak és a gondoskodás kölcsönösen nyilvánul meg.
Fotó:
pixabay.com
Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?
A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.
Az Asperger- szindróma jellemzői
Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum egyik formája, amelyet hagyományosan a magasabb intellektuális képességek, a megőrzött nyelvi fejlődés és a szociális-kommunikációs nehézségek sajátos kombinációja jellemez. Bár a diagnosztikai rendszerek ma már hivatalosan nem különítik el az Asperger-szindrómát az autizmus spektrumzavar többi formájától, a fogalom tovább él a köztudatban, és sok ember számára fontos identitási és önértési keretet ad.
Természetes feszültségoldó technikák a mindennapokban
A modern élet állandó rohanása könnyen vezet krónikus feszültséghez, amely hosszú távon testi és lelki problémákat okozhat. A stressz önmagában nem ellenség, hiszen kis mennyiségben motiváló erőt jelenthet, ám ha tartósan fennáll, a szervezet kimerül. A feszültségoldás ezért nem luxus, hanem alapvető szükséglet.
Sajátszabályos gyerekek – hogyan értsük meg őket
Minden gyerek más, még a családon belüli gyermekek sem ugyanolyanok, hiába kapják ugyanazt a nevelést. Nézzük, milyenek a sajátszabályos gyerekek.
Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe
Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.