Egy társfüggő szemével
- Dátum: 2014.12.09., 21:14
- alacsony önértékelés, függőség, kapcsolat, személyiségzavar, társfüggőség
Hogyan látja magát és a világot egy társfüggő?
Vannak olyan típusú emberek, akikkel kapcsolatban azt tapasztaljuk, hogy felnőttként is a gyerek szerepében ragadnak, legfőbb vágyuk, hogy gondoskodjanak róluk, és nagyon félnek az elutasítástól, az elhagyástól.
A legtöbb ember persze vágyik a gondoskodásra, a kötődésre, ami természetes is, de ha ez szélsőséges irányba tolódik el, akkor már egy pszichés problémával állunk szembe. A társfüggőség lélektana nem sokban tér el, más függőségek, például a szerfüggőség dinamikájától. A torz énkép mindenképpen közös pont, mely egyúttal a torz valóságfelfogás forrása is. Az alacsony önbecsülésnek persze nem egyenesen arányos következménye, de gyakori kísérő jelensége, valamilyen függőség, különösen a társfüggőség.
De milyen típusú személyiség hajlamos a társfüggőségre, melyek azok a torz valóságészlelések, melyek az ilyen függőség felé sodorhatnak minket?
A társfüggő személy rendkívül fél a magánytól, az egyedülléttől, és állandó gondoskodásra vágyik. Önmagát alulértékeli, vágyait nem artikulálja a külvilág felé, nem küzd saját elképzeléseinek megvalósítása érdekében. Olyan, mintha felnőttként is a gyerek szerepében élne, ezért ennek megfelelően egy olyan társat választ, aki gondoskodik róla és helyette is felelősséget vállal. Az alacsony önbecsülés mellett meghatározó momentuma ennek a pszichés problémának a félelem, rettegés az elutasítástól és az egyedülléttől. Mivel a társfüggőségben szenvedő személy nem érzi magát képesnek arra, hogy egyedül is boldoguljon az életben, mindenáron ragaszkodik a függőség tárgyához, a társhoz, ezért még a megalázó helyzeteket (például: megcsalás) is képes elfogadni, megbocsátani.
Mivel a társfüggőség egy komoly személyiségzavart is jelenthet, mindenképpen szakszerű segítséget igényel (pszichológus), ugyanakkor van néhány kitörési pont, melyet megelőzésképpen érdemes átgondolni, és tudatosítani. Fontos, hogy tudjuk, mindig van választási lehetőségünk, és mindenki képes önállóan is jó döntést hozni, nem kell mindig mások jóváhagyásától függővé tenni saját elképzeléseinket. Nem szabad, hogy a félelem uralja tetteinket, és az elutasítástól való félelem irányítsa minden lépésünket. Másik sarkalatos pont a témában, hogy a saját értékrendszer kialakítása elengedhetetlen a felnőtt, önálló élethez, mert nem feltétlenül a mások által felállított mérce a helyes. Egy egészséges párkapcsolatban a felek egyenrangúak és a gondoskodás kölcsönösen nyilvánul meg.
Fotó:
pixabay.com
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?