Egy társfüggő szemével

Hogyan látja magát és a világot egy társfüggő?

Vannak olyan típusú emberek, akikkel kapcsolatban azt tapasztaljuk, hogy felnőttként is a gyerek szerepében ragadnak, legfőbb vágyuk, hogy gondoskodjanak róluk, és nagyon félnek az elutasítástól, az elhagyástól.

A legtöbb ember persze vágyik a gondoskodásra, a kötődésre, ami természetes is, de ha ez szélsőséges irányba tolódik el, akkor már egy pszichés problémával állunk szembe. A társfüggőség lélektana nem sokban tér el, más függőségek, például a szerfüggőség dinamikájától. A torz énkép mindenképpen közös pont, mely egyúttal a torz valóságfelfogás forrása is. Az alacsony önbecsülésnek persze nem egyenesen arányos következménye, de gyakori kísérő jelensége, valamilyen függőség, különösen a társfüggőség.

De milyen típusú személyiség hajlamos a társfüggőségre, melyek azok a torz valóságészlelések, melyek az ilyen függőség felé sodorhatnak minket?

A társfüggő személy rendkívül fél a magánytól, az egyedülléttől, és állandó gondoskodásra vágyik. Önmagát alulértékeli, vágyait nem artikulálja a külvilág felé, nem küzd saját elképzeléseinek megvalósítása érdekében. Olyan, mintha felnőttként is a gyerek szerepében élne, ezért ennek megfelelően egy olyan társat választ, aki gondoskodik róla és helyette is felelősséget vállal. Az alacsony önbecsülés mellett meghatározó momentuma ennek a pszichés problémának a félelem, rettegés az elutasítástól és az egyedülléttől. Mivel a társfüggőségben szenvedő személy nem érzi magát képesnek arra, hogy egyedül is boldoguljon az életben, mindenáron ragaszkodik a függőség tárgyához, a társhoz, ezért még a megalázó helyzeteket (például: megcsalás) is képes elfogadni, megbocsátani.

Mivel a társfüggőség egy komoly személyiségzavart is jelenthet, mindenképpen szakszerű segítséget igényel (pszichológus), ugyanakkor van néhány kitörési pont, melyet megelőzésképpen érdemes átgondolni, és tudatosítani. Fontos, hogy tudjuk, mindig van választási lehetőségünk, és mindenki képes önállóan is jó döntést hozni, nem kell mindig mások jóváhagyásától függővé tenni saját elképzeléseinket. Nem szabad, hogy a félelem uralja tetteinket, és az elutasítástól való félelem irányítsa minden lépésünket. Másik sarkalatos pont a témában, hogy a saját értékrendszer kialakítása elengedhetetlen a felnőtt, önálló élethez, mert nem feltétlenül a mások által felállított mérce a helyes. Egy egészséges párkapcsolatban a felek egyenrangúak és a gondoskodás kölcsönösen nyilvánul meg.

Fotó:
pixabay.com