Katatim imagináció – lélekgyógyítás a saját képzeletünk segítségével
- Dátum: 2015.01.27., 08:42
- feldolgozás, gyógyítás, hipnózis, katatim imagináció, kép, képzelet, kontroll, lélek, módszer, önkontroll, pszichés zavar, pszichológus, pszichoszomatikus betegség, pszichoterápia, relaxáció, trauma, tudat, tudatalatti
Hallott már a katatim imaginációról? Ez egy olyan pszichoterápiás eljárás, amely során az egyén gyakorlatilag meditatív állapotba kerül, és a lelki vezető segítségével valamilyen képre vetíti rá saját személyiségét, a tudatalattijában rejlő eseményeket, vagy érzéseket.
A pszichológusok által használt módszer olyan esetekben segíthet, amikor a tények kimondása nehézséget okoz, vagy a pontos diagnózishoz, lélekgyógyításhoz mélyebbre kell ásni, mint amit a kliens önmagától elmondani képes. Az ilyen típusú terápia relaxációs gyakorlatokkal kezdődik, majd el kell képzelnünk a terapeuta által javasolt dolgot, például házat, fát, virágot, vagy hajót. Ahogy egyre inkább elmélyedünk a kép részletes elképzelésében, úgy kerülünk egyre mélyebb állapotba. Ezek az elképzelt képek természetesen szimbólumként működnek, és jól mutatják az önmagunkról, élethelyzetünkről alkotott elképzeléseinket, mély gondolatainkat.
Azért jó terápiás módszer, mert ebben a megváltozott tudatállapotban szabadabbra merjük ereszteni a képzeletünket, kevésbé vannak jelen a tudatunkat korlátozó mechanizmusok. Lebomlanak azok a gátak, amelyek a kimondott szavak következményeit mérlegelik. A valóságban ugyanis szinte ösztönösen mérlegelünk, mielőtt kitárulkoznánk mély érzelmi dolgokban, hogy a kimondott szavak mit jelenthetnek a jövőre nézve, a beszélgetőpartnerünk milyen következtetéseket fog abból levonni, vagy nekünk milyen sérüléseket, vagy negatív érzéseket okozhat, ha valamit felemlegetünk, vagy előhívunk.
A módszer már nem olyan újkeletű, az 1950-es években fejlesztette ki egy német pszichiáter. A görög katathym szó a mély lelki és érzelmi dolgokra utal, a latin imaginatív szó pedig a képi, képzeleti tevékenységre. Terapeutától is függ, hogy mennyire elemzik ezt követően az elképzelt képeket. Sok esetben a terápiának nem része a magyarázat, hanem csupán az előhívás, a szinte hipnotikus állapot közben mozgósított öngyógyítás, valamint a feltárás az, ami a terápiát képezi.
Hatékony módszer lehet pszichoszomatikus eredetű betegségek kezelésénél, traumák feltárásánál, valamint sokféle pszichés zavar esetén. A katatim imagináció során könnyebben és gyorsabban áshatunk a tudat alatt rejlő dolgokra, mint „éber” állapotban, így a pszichológusok előszeretettel alkalmazzák ezt a módszert, hiszen terápiás üléseiken általában 1-1 óra áll rendelkezésre, amely rövidnek bizonyulhat ahhoz, hogy a mélyben rejtőző gondolatokat, múlteseményeket a felszínre hozzák. A kliens helyzetét is megkönnyíti, ha ilyen módon próbálnak kutatni a terapeutával közösen, tekintve hogy valamilyen képre kivetítve egyszerűbben tud megnyílni, és képes lehet bátrabban fogalmazni, és a hétköznapi kommunikáció során alkalmazott kontroll nem hátráltatja a valóság feltárását.
Fotó:
pixabay.com
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.
Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára
Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.