Katatim imagináció – lélekgyógyítás a saját képzeletünk segítségével
- Dátum: 2015.01.27., 08:42
- feldolgozás, gyógyítás, hipnózis, katatim imagináció, kép, képzelet, kontroll, lélek, módszer, önkontroll, pszichés zavar, pszichológus, pszichoszomatikus betegség, pszichoterápia, relaxáció, trauma, tudat, tudatalatti
Hallott már a katatim imaginációról? Ez egy olyan pszichoterápiás eljárás, amely során az egyén gyakorlatilag meditatív állapotba kerül, és a lelki vezető segítségével valamilyen képre vetíti rá saját személyiségét, a tudatalattijában rejlő eseményeket, vagy érzéseket.
A pszichológusok által használt módszer olyan esetekben segíthet, amikor a tények kimondása nehézséget okoz, vagy a pontos diagnózishoz, lélekgyógyításhoz mélyebbre kell ásni, mint amit a kliens önmagától elmondani képes. Az ilyen típusú terápia relaxációs gyakorlatokkal kezdődik, majd el kell képzelnünk a terapeuta által javasolt dolgot, például házat, fát, virágot, vagy hajót. Ahogy egyre inkább elmélyedünk a kép részletes elképzelésében, úgy kerülünk egyre mélyebb állapotba. Ezek az elképzelt képek természetesen szimbólumként működnek, és jól mutatják az önmagunkról, élethelyzetünkről alkotott elképzeléseinket, mély gondolatainkat.
Azért jó terápiás módszer, mert ebben a megváltozott tudatállapotban szabadabbra merjük ereszteni a képzeletünket, kevésbé vannak jelen a tudatunkat korlátozó mechanizmusok. Lebomlanak azok a gátak, amelyek a kimondott szavak következményeit mérlegelik. A valóságban ugyanis szinte ösztönösen mérlegelünk, mielőtt kitárulkoznánk mély érzelmi dolgokban, hogy a kimondott szavak mit jelenthetnek a jövőre nézve, a beszélgetőpartnerünk milyen következtetéseket fog abból levonni, vagy nekünk milyen sérüléseket, vagy negatív érzéseket okozhat, ha valamit felemlegetünk, vagy előhívunk.
A módszer már nem olyan újkeletű, az 1950-es években fejlesztette ki egy német pszichiáter. A görög katathym szó a mély lelki és érzelmi dolgokra utal, a latin imaginatív szó pedig a képi, képzeleti tevékenységre. Terapeutától is függ, hogy mennyire elemzik ezt követően az elképzelt képeket. Sok esetben a terápiának nem része a magyarázat, hanem csupán az előhívás, a szinte hipnotikus állapot közben mozgósított öngyógyítás, valamint a feltárás az, ami a terápiát képezi.
Hatékony módszer lehet pszichoszomatikus eredetű betegségek kezelésénél, traumák feltárásánál, valamint sokféle pszichés zavar esetén. A katatim imagináció során könnyebben és gyorsabban áshatunk a tudat alatt rejlő dolgokra, mint „éber” állapotban, így a pszichológusok előszeretettel alkalmazzák ezt a módszert, hiszen terápiás üléseiken általában 1-1 óra áll rendelkezésre, amely rövidnek bizonyulhat ahhoz, hogy a mélyben rejtőző gondolatokat, múlteseményeket a felszínre hozzák. A kliens helyzetét is megkönnyíti, ha ilyen módon próbálnak kutatni a terapeutával közösen, tekintve hogy valamilyen képre kivetítve egyszerűbben tud megnyílni, és képes lehet bátrabban fogalmazni, és a hétköznapi kommunikáció során alkalmazott kontroll nem hátráltatja a valóság feltárását.
Fotó:
pixabay.com
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.
Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle
A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.
Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában
Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?
Disztímia – amikor a rosszkedv hosszú időn át kíséri az embert
Mindannyiunk életében előfordulnak nehezebb időszakok, amikor szomorúbbnak, fáradtabbnak vagy kedvetlenebbnek érezzük magunkat, de van, hogy ez nem múlik hosszabb távon sem.