Nem kell félni Magyarország legnagyobb pókjától
- Dátum: 2015.01.27., 08:51
- allergiás reakció, csáprágó, csípés, madárpók, marás, méreg, pók, pókfóbia, pokoli cselőpók, rovarok, szongáriai cselőpók
Sok magyar családnál okozott már riadalmat kis hazánk legnagyobb pókja, a szongáriai cselőpók. Sokan ugyanis nem is tudják, hogy nálunk is él ilyen méretű pókfaj. Ezért gyakran madárpóknak nézik – nem véletlenül, mert a köznyelv használja rá a „magyar madárpók” kifejezést. Noha annál (szerencsére) kisebb a mérete. A csípése nem okoz komoly problémát, de eléggé kellemetlen.
A szongáriai cselőpók mérete átlagosan 4 cm, de lábait kiterjesztve akár a 10 centit is elérheti. Ilyen formájában nemigen látjuk, hiszen azokat vagy maga alá húzza, vagy használja. Ettől azonban még nem tűnik sokkal barátságosabbnak, a pókfóbia pedig elég gyakori jelenség. Ezért is érdemes beszélni róla, hogy ha ilyen pókot látunk, akkor nem megalapozott rettegni tőle, megölni pedig tilos, ugyanis a szongáriai cselőpók védett, és egyike a 16 védett pókfajoknak. Akár a kertünkben is találkozhatunk vele egyébként, főként ha száraz a talaj, amelybe ujjnyi-kétujjnyi átmérőjű, hosszú lyukat ás.
Szerencsére a csípése nem halálos, általában nem jár következményekkel (kivéve talán az allergiás reakciókat), viszont elég fájdalmas. Mivel ennek a póknak méretéből adódóan igen nagy csáprágói vannak, a szongáriai cselőpók csípése olyasmi, mint a lódarázsé. De inkább az jellemzi, hogy fél, és csak felfokozott helyzetben támad, így nem kell attól tartanunk, hogy csak úgy megmar bennünket.
Többek nagy örömére azért kevésbé ismert ez a pókfajta, mert elég jól rejtőzködik, szürkés-feketés színével nehéz észrevenni a környezetében. Egyébként is általában szürkületkor merészkedik elő, amely a zsákmányszerzési ideje. Noha az emberre nem halálos a mérge, a rovarok számára annál inkább. Hálót leggyakrabban a „lakhelyének”, valamint kicsinyeinek védelmére szövi: az általa fúrt, a föld mélye felé függőleges lyukak üregét zárja le vele, leginkább ivadékgondozás idején.
A szongáriai cselőpókhoz nagyon hasonlít a szintén védett pokoli cselőpók, de ennek mérete kisebb, a térdének alsó felszíne pedig sárga. Mindketten a farkaspókfélék családjába tartoznak. Ennek csípése nagytestvéréhez hasonlóan nem halálos, és alapvetően nem okoz problémákat.
Fotó:
wikipédia
A karácsony üzenete a rohanó világban
A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.
Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében
A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat
Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít
Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”
Az ünnepi asztal csapdái
Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.
Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben
Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.