Mi a baj a fehércsokival? Leginkább a neve!
- Dátum: 2015.04.20., 14:51
- csoki, csokoládé, cukor, édesítőszer, étcsoki, fehércsoki, fehércsokoládé, fruktóz, kakaóbab, kakaóvaj, tejcsoki, tejpor
A fehércsokoládé nem is csokoládé! A csokiszakértők már akkor forgatják a szemüket, ha ezt a szót meghallják, s azonnal kijelentik: ennek semmi köze az igazi csokoládéhoz.
A legnagyobb baj nem önmagában van a fehércsokival, csak nem kellene azt csokinak nevezni. A csokoládé alapja a kakaó szárazanyag-tartalma, ez a fehércsokiból hiányzik, és szimplán csak kakaóvajból készítik. A „rossz híre” leginkább onnan ered, hogy a bolti forgalomban kapható általános termékekben kakaóvaj is alig van, inkább áll cukorból, tejporból és egyéb adalékanyagokból. Így pedig még egészségtelenebb, mint a szimpla szintén cukros tejcsokoládék.
Ha túllépünk azon, hogy a fehércsokit is csokoládénak hívják, akkor eljuthatunk oda, hogy megtaláljuk ebben is a megfelelő alternatívákat, amelyek szerencsére léteznek. A tejes ízeket, struktúrát, hangulatot kedvelők ugyanis szeretik a fehércsokit, és szerencsére létezik egészségesebb alternatívája is. Ehhez ugyanúgy tudatos vásárlás szükséges, mint más egyéb termékek esetén. Egyrészt itt is figyelnünk kell a kakaóvaj-tartalmat. Százalékos arányt nemigen találni a csomagoláson, de nem mindegy, hogy hányadik helyen áll a felsorolási listán. Minél több van belőle a termékben, annál előrébb szerepel a felsorolásban – elvileg. Továbbá léteznek cukormentes, minőségi változatai is, amelyek nem tartalmaznak adalékanyagokat. A piacon sokféle édesítőszerrel készült változatban megtaláljuk. A fruktózosat kevésbé javasoljuk, ezzel nem vagyunk sokkal előrébb, mintha cukor lenne benne. Van viszont eritrittel, steviával, stb. készített fehércsoki is.

Sőt, házilag is gyárthatunk fehércsokit, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valóban kakaóvajas, tartalmas, adalékanyag-mentes finomságot fogyasztunk. Beszédes, hogy az ily módon készült fehércsokoládénak a legnagyobb része a kakaóvaj. Ezen kívül édesítőszer, kevés tejpor, valamint illeszkedő fűszerezés szükséges hozzá. A tejport kerülők használhatnak kókusz-, szója-, vagy rizstejport is. Így az összetevők listáját olvasva már igazán nem kell elborzadnunk, és világgá üldöznünk szegény fehércsokoládét: lehet, hogy nem „igazi” csokoládé, de nagyon finom és esztétikus édesség a kedvelői számára, ráadásul nem csak egészségtelen lehet.
Fehér- és feketecsoki-rajongók, ne üldözzétek egymást: a szerelem forrása, a kakaóbab így is közös…
Fotó:
pixabay.com
40 nap, ami rólad szól – Elkezdődött a nagyböjt, itt az idő változtatni
Hamvazószerdával hivatalosan is elindult a 40 napos böjt időszaka, ami nemcsak az egyházi év fontos része, hanem remek lehetőség arra is, hogy egy kicsit rendet tegyünk magunkban.
A ricinusolaj: természetes csodaszer vagy túlértékelt házi praktika?
A ricinusolaj évszázadok óta ismert és alkalmazott növényi olaj, amelyet a ricinus növény (Ricinus communis) magjából sajtolnak. Sűrű, halványsárga színű folyadék, jellegzetesen viszkózus állaggal. Bár sokan „csodaszerként” emlegetik, érdemes közelebbről megvizsgálni, mire valóban jó, és mikor kell óvatosnak lenni vele.
Szója és pajzsmirigy: valódi kockázat vagy túlzott aggodalom?
Az élelmiszeripar az 1950–60-as évektől kezdve ismerte fel a szójafehérjében rejlő gazdasági potenciált. A vegetarianizmus és a veganizmus térnyerésével párhuzamosan a szója egyre több termékben jelent meg, nemcsak önálló élelmiszerként, hanem rejtett formában is: fehérjedúsítóként, állományjavítóként, sűrítő- vagy stabilizáló adalékanyagként. A fogyasztás növekedésével azonban felmerült a kérdés: milyen hatással van a szója a pajzsmirigy működésére?
Aszalt gyümölcsök télen – ezzel helyettesítsd az idénygyümölcsöket
Igaz, hogy a multik polcai télen is roskadoznak a gyümölcskínálattól, de nem biztos, hogy mindig érdemes az import árut fogyasztani. Remek alternatíva lehet az aszalt gyümölcs.
A reggeli története: szükségből mindennapi szokás
Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.