Menü

Heti könyvajánló: Tengerparti kávézó

Egy kis tengerparti hangulatot ajánlunk az olvasók figyelmébe Lucy Diamond regényén keresztül. Garantáltan kellemesebbé teszi a szürke hétköznapokat ez a regény, ráadásul a legtöbb könnyed regénnyel ellentétben még mondanivalója is van.

A tengerparti kávézó (Ulpius Ház, 2014) című regény mindenkiben reményt kelt egy kicsit, hogy érdemes hallgatnunk a szívünkben megszólaló hívó szóra, és követni az álmainkat. Senki sem ígéri, hogy ha megtesszük, akkor egy könnyed rózsaszín lányregényben találjuk magunkat. Nehézségek így is akadnak majd, de az út végén akkor is ott vár a jól megérdemelt boldogság…

Evie számára a nagyvárosi élet talán egyetlen örömét barátjának kisfia jelenti. Nem találja az útját, és csupa lélekölő állása van. A pasija és a családja tanulásra bíztatja: egy újabb iskola elvégzésével majd biztosabb munkája lehet. Legalábbis biztosan még ennél is unalmasabb – ezt súgja valami Evie számára. A hangulata akkor sem lesz jobb, amikor kiderül, hogy rajongásig szeretett nagynénje és egyben példaképe, Jo váratlanul meghal. Jo mindig is érezte, hogy unokahúga mennyire hasonlít rá, így reá hagyja legféltettebb kincsét, a tengerparti kávézót Cornwallban. Evie sokáig vacillál, hogy mit tegyen a rá szakadt lehetőséggel, hiszen messze él az üdülők álmának mondott Cornwalltól. Talán el kellene adni a helyet?

Ezen ott helyben mindenki megbotránkozik, kivéve persze Evie családját és barátját, akik szerint ez lenne az egyértelmű döntés. Vagy meg kellene tartani, és a távolból megpróbálni irányítani? Evie ezt is megpróbálja, mondani sem kell, hogy nem sok sikerrel, viszont annál több zűrrel jár a döntése. Végül csak meglépi azt, ami kívülről talán egyértelműnek tűnik, az adott helyzetben viszont annál nehezebb: mindent és mindenkit hátrahagyva Cornwallba költözik. A szívét pedig nem csak a szörfözésre kiváló hullámok dobogtatják meg, hanem az ideiglenes szakács is. Igazán kár, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. De azért az élet igazolja, hogy ha merünk lépni és dönteni, akkor megkapjuk a jutalmunkat, még ha kanyargós út is vezet odáig, a dolgok végül kisimulnak.

Fotó:
pixabay.com

A gonosz bennünk él?

A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.

Meddig tartanak az újévi fogadalmaink? – A lelkesedéstől a feladásig

Az új év kezdetével emberek milliói tesznek fogadalmat: egészségesebben élnek, többet mozognak, kevesebbet halogatnak, pénzt takarítanak meg vagy új készségeket sajátítanak el. Január első napjaiban a motiváció szinte tapintható.

Újévi babonák – Mit tegyünk (és mit ne), hogy szerencsés legyen az évünk?

Az újév kezdete évszázadok óta különleges jelentőséggel bír: sok kultúrában úgy tartják, hogy az év első napján tett cselekedetek, elfogyasztott ételek és kimondott szavak meghatározzák az előttünk álló tizenkét hónap sorsát.

Most? Most!

Az újévnek van egy furcsa szava, ami ilyenkor mindent áthat: most. Nem holnap, nem majd ha jobb lesz a helyzet, nem ha több időm lesz – hanem most.

Mihez kezdhetünk a porfogó karácsony ajándékokkal?

Van az úgy, hogy már a csomagolásból tudjuk, hogy nem fogunk használni egy karácsonyi meglepetést. Az ünnepi ajándékok többnyire elérik a céljukat, ám az első lelkesedés után gyorsan a feledés homályába vesznek. Felmerül a kérdés, hogy az egész folyamat inkább csak egy korábbi varázsát vesztett megszokás, vagy valóban van még értelme azoknak a tárgyaknak, amelyeket az év végén kapunk.