Menü

Állapotunk inkább hozzáállás, mint életkor függvénye

„Ehhez én már túl öreg vagyok!” – hallhatjuk sokszor bizonyos tevékenységekkel kapcsolatban a kifogásokat, legyen szó akár valamilyen programról, új kihívásról, változásról. Érdekes módon a változtatás, vagy a kihívás elfogadásának hiányát nem csak az idősebbek fogják az életkorukra, hanem a fiatalabb korosztályra is jellemző, hogy e mögé a mondat és hiedelem mögé bújnak. De vajon van olyan, hogy valamihez már túl öregek lennénk?

Érthető, hogy az ember már nehezebben képes bizonyos ismeretek elsajátítására, kihívások teljesítésére, ha előrehaladottabb életkorban jár. Az esettanulmányok azonban azt igazolják, hogy egyáltalán nem az életkorunktól, hanem sokkal inkább a hozzáállásunktól függ, hogy mire vagyunk képesek. A hozzáállás pedig fiatalkorban is ugyanúgy meghatározó, mint a későbbiekben.

Legutóbb a Margit-szigeten ultramaratont (kb. 50 km) futó ciszterci atya sztorija kavarta fel az állóvizet, akire még azt sem mondhatjuk, hogy „neki könnyű, mert mindig sportolt”: ugyanis 55 évesen (!) kezdett el futni. Mindig is megmozgatták az embereket az ilyen rendhagyó esetek. A youtube-on az egyik legnézettebb videó volt, amikor a pap reverendában görkorcsolyázott. A nyolcvanas években pedig nagy sikerrel futott a gyerekeknek szóló Szupernagyi sorozat, amely a szupererővel bíró, bármire képes nagymamáról szólt.

Hasonlóan közkedvelt volt az a videó, ahol az idősödő elhízott férfi a jóga segítségével menekült meg a kerekesszéktől, és fogyott le. Rengeteg példát lehetne felsorolni, bizonyára mindenki ismer aktív időseket, akik életkoruktól függően szeretnek utazni, járnak kirándulni, és nyugdíjas létükre is gumicsizmában táncolnak a pocsolyában az unokáikkal. A legtöbb ember felnéz rájuk, de amikor ő áll válaszút előtt, akkor mégis legyint: „ez már nem nekem való”… Pedig milyen jó lenne, ha végre tudatosodna bennünk: minden csak rajtunk és a hozzáállásunkon múlik! Vegyünk példát Marton Bernát atyáról: soha semmit nem késő elkezdeni, és nem mondhatjuk, hogy valamihez már túl öregek lennénk. Ha elterjedne ez a hozzáállás, bizonyosan kevesebb depressziós ember lenne, és jóval kevesebb szomorú nyugdíjas. Bármikor felhúzhatjuk a futócipőt, nekiállhatunk sportolni, utazni, vagy egyszerűen csak tenni valami szokatlant, vagy legalábbis magunkhoz képest szokatlant. Bizonyított, hogy az én-határaink feszegetése jó hatással van a személyiségünkre!

Fotó:
pixabay.com

A zene hatása az agyműködésre

A zene az emberi kultúra egyik legősibb és legösszetettebb kifejezési formája, amely nem csupán érzelmi élményt nyújt, hanem jelentős hatással van az agyműködésre is.

Mi az a protokollkommunikáció, és miért fontos a mindennapi életben?

A kommunikáció a mindennapi élet része, ide tartozik a protokollkommunikáció is, amit érdemes minden embernek elsajátítania.

Hogyan születtek a hungarikumok?

A magyar kultúra ízek, történetek és évszázadokon át formálódó szokások rendszere. Olyan nemzeti értékekről van szó, amelyek egyszerre jelképezik a kreativitást, a történelmi tapasztalatot és az identitást. Egy pohár pálinka, egy szaloncukor vagy egy gondosan elkészített étel mind arra emlékeztet, hogy a kultúra a mindennapokban él tovább.

Amikor az olvasás már nem élmény – A szövegértés válsága a mai fiatalok körében

Az utóbbi években egyre több pedagógus, szülő és szakember hívja fel a figyelmet arra a jelenségre, hogy a mai gyerekek jelentős része még rövid híreket, egyszerűbb írásokat sem képes megfelelően értelmezni.

A magabiztosság láthatatlan jelei – apró szokások, amelyekkel könnyebben hatunk másokra

Sokan úgy gondolják, hogy a magabiztosság elsősorban a hangos megszólalásról vagy a határozott kijelentésekről szól. Valójában azonban gyakran a finom, szinte észrevehetetlen viselkedési minták azok, amelyek meghatározzák, hogyan látnak minket mások.