Állapotunk inkább hozzáállás, mint életkor függvénye
- Dátum: 2015.04.24., 11:11
- aktív életmód, életkor, én-határok, futás, gördeszkázás, időskor, jóga, kifogás, kihívás, nyugdíjas, öregedés, rugalmasság, sport, személyiségfejlesztés, ultramaraton, utazás, változás
„Ehhez én már túl öreg vagyok!” – hallhatjuk sokszor bizonyos tevékenységekkel kapcsolatban a kifogásokat, legyen szó akár valamilyen programról, új kihívásról, változásról. Érdekes módon a változtatás, vagy a kihívás elfogadásának hiányát nem csak az idősebbek fogják az életkorukra, hanem a fiatalabb korosztályra is jellemző, hogy e mögé a mondat és hiedelem mögé bújnak. De vajon van olyan, hogy valamihez már túl öregek lennénk?
Érthető, hogy az ember már nehezebben képes bizonyos ismeretek elsajátítására, kihívások teljesítésére, ha előrehaladottabb életkorban jár. Az esettanulmányok azonban azt igazolják, hogy egyáltalán nem az életkorunktól, hanem sokkal inkább a hozzáállásunktól függ, hogy mire vagyunk képesek. A hozzáállás pedig fiatalkorban is ugyanúgy meghatározó, mint a későbbiekben.
Legutóbb a Margit-szigeten ultramaratont (kb. 50 km) futó ciszterci atya sztorija kavarta fel az állóvizet, akire még azt sem mondhatjuk, hogy „neki könnyű, mert mindig sportolt”: ugyanis 55 évesen (!) kezdett el futni. Mindig is megmozgatták az embereket az ilyen rendhagyó esetek. A youtube-on az egyik legnézettebb videó volt, amikor a pap reverendában görkorcsolyázott. A nyolcvanas években pedig nagy sikerrel futott a gyerekeknek szóló Szupernagyi sorozat, amely a szupererővel bíró, bármire képes nagymamáról szólt.

Hasonlóan közkedvelt volt az a videó, ahol az idősödő elhízott férfi a jóga segítségével menekült meg a kerekesszéktől, és fogyott le. Rengeteg példát lehetne felsorolni, bizonyára mindenki ismer aktív időseket, akik életkoruktól függően szeretnek utazni, járnak kirándulni, és nyugdíjas létükre is gumicsizmában táncolnak a pocsolyában az unokáikkal. A legtöbb ember felnéz rájuk, de amikor ő áll válaszút előtt, akkor mégis legyint: „ez már nem nekem való”… Pedig milyen jó lenne, ha végre tudatosodna bennünk: minden csak rajtunk és a hozzáállásunkon múlik! Vegyünk példát Marton Bernát atyáról: soha semmit nem késő elkezdeni, és nem mondhatjuk, hogy valamihez már túl öregek lennénk. Ha elterjedne ez a hozzáállás, bizonyosan kevesebb depressziós ember lenne, és jóval kevesebb szomorú nyugdíjas. Bármikor felhúzhatjuk a futócipőt, nekiállhatunk sportolni, utazni, vagy egyszerűen csak tenni valami szokatlant, vagy legalábbis magunkhoz képest szokatlant. Bizonyított, hogy az én-határaink feszegetése jó hatással van a személyiségünkre!
Fotó:
pixabay.com
Libalakoma, újbor és hiedelmek – Márton-napi hagyományok és népszokások
November 11-én országszerte a szárnyas fogásoké és az újboré a főszerep. Márton napjához azonban számos különleges népszokás és hiedelem kapcsolódik. De honnan erednek ezek a hagyományok, és miért éppen a liba vált az ünnep jelképévé?
A birsalma titkos élete – ezért került régen a szekrény tetejére
Van egy különleges őszi illat, amely sokakban azonnal felidézi a nagyszülők házát, a régi tisztaszobát és a meghitt családi emlékeket. Ez nem más, mint a birsalma aromája. Néhány évtizeddel ezelőtt szinte természetes volt, hogy ősszel néhány szép, érett birsalmát helyeztek el a szekrény tetején vagy a polcon. Nem dísznek szánták csupán: a gyümölcsnek nagyon is praktikus szerepe volt a háztartásban.
Egyetlen mozdulat, ami rendet teremt – így működik az egyérintéses szabály az otthonunkban
Sokszor nem is az okozza a legnagyobb problémát a házimunkában, hogy túl sok a teendőnk, hanem az, hogy ugyanazokat a dolgokat újra és újra elvégezzük. Erre kínál egyszerű, mégis hatékony megoldást az úgynevezett „one-touch rule”, vagyis az egyérintéses szabály.
Közeleg az autók télre való felkészítése
Aktuálissá vált az autók télre való felkészítése. Vannak, akik minden évben megteszik ezt figyelmeztetés nélkül is, azonban szerintem senkinek sem árt átismételni a teendőket. Nemsokára itt a tél. Ja, már itt is van.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.