Állapotunk inkább hozzáállás, mint életkor függvénye
- Dátum: 2015.04.24., 11:11
- aktív életmód, életkor, én-határok, futás, gördeszkázás, időskor, jóga, kifogás, kihívás, nyugdíjas, öregedés, rugalmasság, sport, személyiségfejlesztés, ultramaraton, utazás, változás
„Ehhez én már túl öreg vagyok!” – hallhatjuk sokszor bizonyos tevékenységekkel kapcsolatban a kifogásokat, legyen szó akár valamilyen programról, új kihívásról, változásról. Érdekes módon a változtatás, vagy a kihívás elfogadásának hiányát nem csak az idősebbek fogják az életkorukra, hanem a fiatalabb korosztályra is jellemző, hogy e mögé a mondat és hiedelem mögé bújnak. De vajon van olyan, hogy valamihez már túl öregek lennénk?
Érthető, hogy az ember már nehezebben képes bizonyos ismeretek elsajátítására, kihívások teljesítésére, ha előrehaladottabb életkorban jár. Az esettanulmányok azonban azt igazolják, hogy egyáltalán nem az életkorunktól, hanem sokkal inkább a hozzáállásunktól függ, hogy mire vagyunk képesek. A hozzáállás pedig fiatalkorban is ugyanúgy meghatározó, mint a későbbiekben.
Legutóbb a Margit-szigeten ultramaratont (kb. 50 km) futó ciszterci atya sztorija kavarta fel az állóvizet, akire még azt sem mondhatjuk, hogy „neki könnyű, mert mindig sportolt”: ugyanis 55 évesen (!) kezdett el futni. Mindig is megmozgatták az embereket az ilyen rendhagyó esetek. A youtube-on az egyik legnézettebb videó volt, amikor a pap reverendában görkorcsolyázott. A nyolcvanas években pedig nagy sikerrel futott a gyerekeknek szóló Szupernagyi sorozat, amely a szupererővel bíró, bármire képes nagymamáról szólt.
Hasonlóan közkedvelt volt az a videó, ahol az idősödő elhízott férfi a jóga segítségével menekült meg a kerekesszéktől, és fogyott le. Rengeteg példát lehetne felsorolni, bizonyára mindenki ismer aktív időseket, akik életkoruktól függően szeretnek utazni, járnak kirándulni, és nyugdíjas létükre is gumicsizmában táncolnak a pocsolyában az unokáikkal. A legtöbb ember felnéz rájuk, de amikor ő áll válaszút előtt, akkor mégis legyint: „ez már nem nekem való”… Pedig milyen jó lenne, ha végre tudatosodna bennünk: minden csak rajtunk és a hozzáállásunkon múlik! Vegyünk példát Marton Bernát atyáról: soha semmit nem késő elkezdeni, és nem mondhatjuk, hogy valamihez már túl öregek lennénk. Ha elterjedne ez a hozzáállás, bizonyosan kevesebb depressziós ember lenne, és jóval kevesebb szomorú nyugdíjas. Bármikor felhúzhatjuk a futócipőt, nekiállhatunk sportolni, utazni, vagy egyszerűen csak tenni valami szokatlant, vagy legalábbis magunkhoz képest szokatlant. Bizonyított, hogy az én-határaink feszegetése jó hatással van a személyiségünkre!
Fotó:
pixabay.com
Megint visszaállítjuk az órákat – miért nem szűnt még meg az óraátállítás?
Hiába beszélünk évek óta arról, hogy ideje lenne eltörölni az óraátállítást, 2026 őszén még nem szabadulunk meg tőle. Október 25-én ismét eljön az a vasárnap, amikor hajnalban egy órával vissza kell állítani az órákat. Vagyis a nyári időszámítás után visszatérünk a téli időszámításhoz.
Meddig marad biztonságos a pohárban hagyott víz?
Sokan készítenek ki este egy pohár vizet az ágyuk mellé, hogy ébredés után ne kelljen rögtön a konyhába menniük. Mások egész nap az íróasztalukon tartják az innivalójukat, és időnként kortyolnak belőle. Bár a víz nem romlandó élelmiszer a hagyományos értelemben, a kitöltés után már több olyan tényező is befolyásolhatja a tisztaságát, amelyre érdemes odafigyelni.
Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány
Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.
Miért szeretjük a horrorfilmeket?
Vibráló villanykörte, résnyire nyitott ajtó, a háttérben halkan szóló zene. Pontosan tudjuk, mi következik, mégis kényelmesen hátradőlünk, és várjuk a borzongást. De vajon miért keressük önként azt az érzést, amelytől egyébként menekülnénk?
Esti edzés: hogyan hat a szervezetre, az alvásra és a fogyásra?
Az esti edzés egyre népszerűbb azok körében, akik napközben dolgoznak, tanulnak, vagy egyszerűen az esti órákban érzik magukat energikusabbnak. Bár sokan úgy gondolják, hogy a késői testmozgás megzavarhatja az alvást, a kutatások szerint a megfelelően megválasztott intenzitású és időzítésű esti edzés számos pozitív hatással lehet a szervezetre.