Apanapló 12. rész – Mi is egyévesek vagyunk!
- Dátum: 2015.05.04., 09:16
- Apanapló, baba, babavárás, csecsemő, szülés, születés, születésnap, várandósság
Meggyőződésem, hogy a gyerek egyéves szülinapja voltaképpen nem is a gyereké, hanem a szülőké. Csak egyetlen év, no de micsoda év!
Nemsokára a nyakunkon kisfiunk egyéves szülinapja, s ennél az adatnál minden rokon/ismerős a homlokára csap, hogyaszondja: TEJÓÉG, MÁREGYÉVES, HOGYMEGYAZIDŐ!
Na, ja már egyéves. MÁR. Mintha az a 12 hónap csak úgy lepörgött volna egy szempillantás alatt, pedig dehogy...Sőt, kevés tartalmasabb, ütősebb, velősebb 12 hónap van egy ember életében, mint első gyermeke, első 12 hónapja.
Az idő csak szalad! – mondjuk majd évtizedekkel később, most viszont azt mondom, hogy néha vánszorog, néha megáll. A másodperc mutató botladozik, mint síró gyerekét dajkáló egyszeri szülő a padlón szétdobált játékokban. A máskor oly egyszerű és üreskés pillanatok feltöltődnek, majd embert meghatározó élménnyé, tartalommá állnak össze.
Szinte képtelenség mindenre visszagondolni, ami ebben az egy évben történt. Már azért is, mert az egyik tapasztalás felülírja a másikat, az újabb történés elhalványítja az előzőt, azért, mert mindegyik egész embert és változást kíván. A fejlődés tanúi maguk is fejlődnek. Muszáj nekik.
Átfordul, kúszik, mászik, lábra áll? Eszik, nem eszik, hízik? Beteg, lázas, jön a foga? Gagyog, gügyög, mutogat, üvölt, követel? Mosolyog, nevet, kacag? Fázik, izzad, szereti a babakocsit, kiköpi a cumit? Mit egyen, mit ne?
Mintha az emberiség hajnalának évmillióit látnánk otthon 3D-ben, kicsiben, de óriásképernyőn. A szülőség aranyszabálya ugyanaz, mint az evolúcióé: figyelj és tartsd a lépést! Először nehéz, de gyorsan bele lehet jönni. Más választás amúgy sincs.
Az etetőszékes terrorista, a pelenkás diktátor, a kócos angyal és a tátott szájú, csillogó szemű kis(ős)ember eközben szintén figyel. Figyelemmel követi fejlődésed. Monitoroz. Téged, minket, engem, akit egyébiránt, ha esetleg, május 27-én véletlenül megkérdeznek, hogy hány éves, lazán és egyszerűen (kicsit büszkén, plusz némi tettetett hanyagsággal) vágja majd oda: egy. EGY.
Fotó:
pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.