Apanapló 12. rész – Mi is egyévesek vagyunk!
- Dátum: 2015.05.04., 09:16
- Apanapló, baba, babavárás, csecsemő, szülés, születés, születésnap, várandósság
Meggyőződésem, hogy a gyerek egyéves szülinapja voltaképpen nem is a gyereké, hanem a szülőké. Csak egyetlen év, no de micsoda év!
Nemsokára a nyakunkon kisfiunk egyéves szülinapja, s ennél az adatnál minden rokon/ismerős a homlokára csap, hogyaszondja: TEJÓÉG, MÁREGYÉVES, HOGYMEGYAZIDŐ!
Na, ja már egyéves. MÁR. Mintha az a 12 hónap csak úgy lepörgött volna egy szempillantás alatt, pedig dehogy...Sőt, kevés tartalmasabb, ütősebb, velősebb 12 hónap van egy ember életében, mint első gyermeke, első 12 hónapja.
Az idő csak szalad! – mondjuk majd évtizedekkel később, most viszont azt mondom, hogy néha vánszorog, néha megáll. A másodperc mutató botladozik, mint síró gyerekét dajkáló egyszeri szülő a padlón szétdobált játékokban. A máskor oly egyszerű és üreskés pillanatok feltöltődnek, majd embert meghatározó élménnyé, tartalommá állnak össze.
Szinte képtelenség mindenre visszagondolni, ami ebben az egy évben történt. Már azért is, mert az egyik tapasztalás felülírja a másikat, az újabb történés elhalványítja az előzőt, azért, mert mindegyik egész embert és változást kíván. A fejlődés tanúi maguk is fejlődnek. Muszáj nekik.
Átfordul, kúszik, mászik, lábra áll? Eszik, nem eszik, hízik? Beteg, lázas, jön a foga? Gagyog, gügyög, mutogat, üvölt, követel? Mosolyog, nevet, kacag? Fázik, izzad, szereti a babakocsit, kiköpi a cumit? Mit egyen, mit ne?
Mintha az emberiség hajnalának évmillióit látnánk otthon 3D-ben, kicsiben, de óriásképernyőn. A szülőség aranyszabálya ugyanaz, mint az evolúcióé: figyelj és tartsd a lépést! Először nehéz, de gyorsan bele lehet jönni. Más választás amúgy sincs.
Az etetőszékes terrorista, a pelenkás diktátor, a kócos angyal és a tátott szájú, csillogó szemű kis(ős)ember eközben szintén figyel. Figyelemmel követi fejlődésed. Monitoroz. Téged, minket, engem, akit egyébiránt, ha esetleg, május 27-én véletlenül megkérdeznek, hogy hány éves, lazán és egyszerűen (kicsit büszkén, plusz némi tettetett hanyagsággal) vágja majd oda: egy. EGY.
Fotó:
pixabay.com
Overparenting, amikor a szülői szeretet túlzásba esik
Sokakban felmerül a kérdés, akik gyermeket nevelnek, hogy vajon elég, amit nyújtunk nekik, vagy éppen túl sokak vagyunk nekik?! Az overparenting egy túlzásba vitt gondoskodás.
Az okostelefon hatása a gyerekekre – áldás vagy átok a digitális korszakban?
Az okostelefon mára a mindennapi élet elengedhetetlen részévé vált – nemcsak a felnőttek, hanem egyre inkább a gyerekek körében is. A digitális világ nyújtotta lehetőségek kétségtelenül hatalmasak, ugyanakkor a korlátlan hozzáférés komoly kihívásokat is jelent. De vajon hogyan hat az okostelefon a gyerekek testi, lelki és szociális fejlődésére?
Gyerekjóga – harmónia, mozgás és játék egyben
Az ingerekkel teli világban szükségünk van egy kis egyensúlyra és csendre, de nem csak a felnőtteknek, a gyerekeknek különösen, erre is jó a gyerekjóga.
Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?
Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.