Menü

A meditáció csodája – egyszerűbb, mint gondolnád!

A meditáció jótékony hatásai ma már közismertek: gyógyítja a testet és a lelket, közelebb visz önmagunkhoz. A spiritualitás iránt kevésbé érdeklődők is szeretettel alkalmazzák, akár a jóga kiegészítéseként. Meditálni nagyon egyszerű, nem kell hozzá semmilyen különleges technika.

Bár sokféle információt hallhatunk a különleges meditációs módszerekről, és nem is szeretnénk vitatni azok sikerességét és hatásosságát, azt azért el kell mondani, hogy a meditáció nagyon egyszerűen elsajátítható. Néhány alkalom gyakorlás, vagy vezetett meditáció után magunk is képesek vagyunk rá. Kérhetjük ismerősünk segítségét, hallgathatunk meditációs cédéket, vagy részt vehetünk olyan előadásokon, tréningeken, ahol meditációt is tartanak. Nem létezik egyetlen helyes technika: van, aki fekve meditál, van, aki ülve; van, aki teljes csendben, van, aki meditációs, vagy egyéb kedvelt zenével, stb. Úgy is mondhatnánk, hogy a meditáció maga a hétköznapi csoda: egy teljesen egyszerű technikával közelebb kerülhetünk önmagunkhoz és a tudatalattinkhoz. Kiváló terep arra, hogy saját kérdéseinket megválaszoljuk, hogy megnyugodjunk, hogy kapcsolódjunk valamihez, vagy valakihez. Segít a koncentrációban, a megérzéseink felerősítésében, a testi és lelki gyógyulásban és erősödésben, és még vég nélkül sorolhatnánk a pozitív tulajdonságait.

A legfőbb érdekessége, hogy az időhiányban szenvedők is alkalmazhatják, nem kellenek hozzá órák: akár egy 7-8 perces meditáció is különleges és hasznos lehet. Ennek az az oka, hogy ebben az állapotban az időérzékünk kissé megváltozik, vagy akár meg is szűnik, sőt olyan is van, hogy bár a tudatos részünk érzékeli körülbelül az idő múlását, de a tudatalattink mégis elengedi magát a lehetséges idő alatt. Így hát a meditáció időtartamát szabhatjuk ahhoz, hogy éppen mennyi idő áll a rendelkezésünkre. Aki azt mondja, hogy ő képtelennek érzi magát a meditációra, az ne higgyen önmagának: az elalvás előtti szakaszban, amikor még félig ébren vagyunk, de már szinte irányítás nélkül cikáznak a fejünkben a gondolat-láncsorok, a meditációhoz nagyon hasonló állapotban vagyunk. Csak mivel ezután elalszunk, és később nem is gondolunk tudatosan erre az időszakra, hogy mik jutottak eszünkbe, ezért a pozitív hatásait kevésbé használjuk ki.

Sokan a meditáció közben is elalszanak, ez egyébként nem baj, mert a megnyugvás, a relaxált állapot, a stresszmentesség a meditáció egyik célja. Gyakran eleve az elalvás könnyítésére használják. Ez állapot-függő is, hogy fáradtabbak, vagy kipihentebbek vagyunk-e. De a tapasztalatok szerint ez is tanulható, és a rendszeres meditáció gyakorlásával már csak akkor alszunk el közben, ha ezt „megengedjük magunknak”. Viszont csalóka módon ugyanúgy segíteni tud a koncentrációban, az összeszedettségben, a feledékenység csökkentésében, mint amennyire megnyugtatni képes, tehát még ez az ellenérv sem állja meg a helyét, hogy aluszékonyak lennénk tőle. 

Fotó:
Pixabay.com

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.