Segíts az aláírásoddal, hogy Patrícia és kisfia hazatérhessen!
- Dátum: 2015.06.17., 19:23
- bántalmazás, bántalmazó kapcsolat, Bora Bora, csapda, éhségsztrájk, fogság, Francia Polinézia, jogrendszer, petíció, rabság, válás
Vélhetőleg minden második ember álmodozik arról, hogy egyszer csak fogja magát és elutazik Bora Borára, majd haza sem jön onnan. Mindez csodálatosan hangzik, de Patríciának rémálom lett belőle. A fiatalasszony New Yorkban ismerkedett meg a francia tehetős bankár férjével. Annak a ténynek látszólag nem volt jelentősége a francia állami ösztöndíjjal végzett Patrícia előtt, hogy férje koreai származású, japán tudatú férfi, hiszen mindketten kozmopolita életet éltek. Az elején még minden szépnek tűnt: másfél év után házasság a férj rajongásig szereti a nőt, minél több időt szeretne vele tölteni, és útban van közös gyermekük, egy kisfiú.
A problémák a várandósság második felében kezdődtek, amikor a házaspár Japánba költözött. Gyakorlatilag egy bántalmazó kapcsolat alakult ki: a jóképű férj mindent ellenőrzött, feleségétől engedelmességet várt el, és ha nem az akarata szerint történtek az események, akkor veszekedés, vagy bántalmazás lett a vége. A feleség válni akart, úgy tervezte, hogy Párizsban adja be a keresetet. A férje azonban meggyőzte: tegyenek próbát a kapcsolat rendezésére, csupán egy kis kikapcsolódásra van szüksége, és ehhez tökéletes környezet polinéz üdülőparadicsom, Bora Bora. Patrícia pedig nem gyanakodott, hogy csapdába csalják, hiszen a hazaútra szóló repülőjegyeik is megvoltak.
Mindez 2011. novemberében történt - Patrícia pedig azóta sem jöhetett haza férje mesterkedése révén, aki először elzárta az útleveleiket. Később a nő hazajöhetett volna, de kisfiát nem tudta volna magával hozni. Akkor ő azt mondta: "Not without my son" - azaz a fiam nélkül soha! - ezt a nevet viseli a facebook oldal is, amelyen követhetjük az eseményeket. Sajnos a helyi jogrendszer hiányosságai és a tehetős férfi közbenjárása miatt Patrícia és kisfia a sziget foglya. Dr. Nyíri Iván, Patrícia édesapja tehetetlenségében éhségsztrájkba kezdett a francia nagykövetség előtt, miután úgy tűnik, az ügy jogilag nem megoldható, csakis diplomáciai úton.
Már több magyar sztár is kiállt az ügy mellett: Sarka Kata, Rubint Réka, valamint Kasza Tibor. Mindannyian ugyanazért kampányolnak: az alábbi petíciónál 10.000 ember aláírására van szükség ahhoz, hogy Frans Timmermans EU Jogi Biztos,és a tagállamok emberi jogi őrzője foglalkozzon az üggyel. Hiszen minden lehetséges szálat meg kell ragadni: Patrícia és a már 6 éves Noah negyedik éve vágynak haza, Magyarországra.
A petíciót itt írhatjátok alá:
Fotó: www.facebook.com/NotWithoutMySon facebook oldal
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Amikor a telefon fontosabb lesz a gyereknél – A szülői phubbing rejtett veszélyei
A modern szülői lét egyik legkevésbé látványos, mégis legkárosabb jelensége a szülői phubbing. A kifejezés az angol phone és snubbing szavak összevonásából született, és azt a helyzetet írja le, amikor a szülő fizikailag jelen van a gyermeke mellett, figyelme azonban a telefonjára irányul.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.