Segíts az aláírásoddal, hogy Patrícia és kisfia hazatérhessen!
- Dátum: 2015.06.17., 19:23
- bántalmazás, bántalmazó kapcsolat, Bora Bora, csapda, éhségsztrájk, fogság, Francia Polinézia, jogrendszer, petíció, rabság, válás
Vélhetőleg minden második ember álmodozik arról, hogy egyszer csak fogja magát és elutazik Bora Borára, majd haza sem jön onnan. Mindez csodálatosan hangzik, de Patríciának rémálom lett belőle. A fiatalasszony New Yorkban ismerkedett meg a francia tehetős bankár férjével. Annak a ténynek látszólag nem volt jelentősége a francia állami ösztöndíjjal végzett Patrícia előtt, hogy férje koreai származású, japán tudatú férfi, hiszen mindketten kozmopolita életet éltek. Az elején még minden szépnek tűnt: másfél év után házasság a férj rajongásig szereti a nőt, minél több időt szeretne vele tölteni, és útban van közös gyermekük, egy kisfiú.
A problémák a várandósság második felében kezdődtek, amikor a házaspár Japánba költözött. Gyakorlatilag egy bántalmazó kapcsolat alakult ki: a jóképű férj mindent ellenőrzött, feleségétől engedelmességet várt el, és ha nem az akarata szerint történtek az események, akkor veszekedés, vagy bántalmazás lett a vége. A feleség válni akart, úgy tervezte, hogy Párizsban adja be a keresetet. A férje azonban meggyőzte: tegyenek próbát a kapcsolat rendezésére, csupán egy kis kikapcsolódásra van szüksége, és ehhez tökéletes környezet polinéz üdülőparadicsom, Bora Bora. Patrícia pedig nem gyanakodott, hogy csapdába csalják, hiszen a hazaútra szóló repülőjegyeik is megvoltak.
Mindez 2011. novemberében történt - Patrícia pedig azóta sem jöhetett haza férje mesterkedése révén, aki először elzárta az útleveleiket. Később a nő hazajöhetett volna, de kisfiát nem tudta volna magával hozni. Akkor ő azt mondta: "Not without my son" - azaz a fiam nélkül soha! - ezt a nevet viseli a facebook oldal is, amelyen követhetjük az eseményeket. Sajnos a helyi jogrendszer hiányosságai és a tehetős férfi közbenjárása miatt Patrícia és kisfia a sziget foglya. Dr. Nyíri Iván, Patrícia édesapja tehetetlenségében éhségsztrájkba kezdett a francia nagykövetség előtt, miután úgy tűnik, az ügy jogilag nem megoldható, csakis diplomáciai úton.
Már több magyar sztár is kiállt az ügy mellett: Sarka Kata, Rubint Réka, valamint Kasza Tibor. Mindannyian ugyanazért kampányolnak: az alábbi petíciónál 10.000 ember aláírására van szükség ahhoz, hogy Frans Timmermans EU Jogi Biztos,és a tagállamok emberi jogi őrzője foglalkozzon az üggyel. Hiszen minden lehetséges szálat meg kell ragadni: Patrícia és a már 6 éves Noah negyedik éve vágynak haza, Magyarországra.
A petíciót itt írhatjátok alá:
Fotó: www.facebook.com/NotWithoutMySon facebook oldal
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?
Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?