Ésszel enni kétféleképp is lehet

Min múlik, hogy mennyit eszünk? Egyrészt persze a fizikai állapotunkon: testmagasság, testsúly, stb. De még inkább: a gondolkodásunkon. Ésszel enni kétféleképpen is lehet: az egyik hozzáállás segít bennünket az egészséges életmódban, míg a másiktól hízunk.

Sok esetben az elhízás egyik oka, hogy megszokás szerint étkezünk. Gondolatainkban megállapítjuk, hogy mi pl. két tányér étellel lakunk jól, vagy hogy a vacsora fontos étkezés, és már ösztönösen, automatikusan eszerint táplálkozunk. Lehet, hogy nem is vagyunk éhesek, de leülünk vacsorázni, vagy éppenséggel kevesebb mennyiségű étekkel is beérnénk, de mégis levágjuk a második szelet kenyeret is. Ez a valódi odafigyelés hiányát jelenti.

Tovább ront a helyzeten, ha olvasás, vagy tévénézés közben fogyasztjuk el az ennivalónkat, mert akkor automatikusan, gondolkodás nélkül pakoljuk a szánkba a falatokat. A másik probléma, hogy a gyomrunk később reagál, és ezzel a ténnyel ilyenkor nem foglalkozunk: a jóllakottság érzése mindig később jelentkezik, mint ahogy eszünk. Emiatt lehetséges, hogy „degeszre esszük magunkat”, ez az, amikor úgy érezzük, hogy szinte kidurranunk.

A másik lehetőség, ha tudatosan gondolkodva eszünk. Ez épp a fenti evésminta ellenkezőjét jelenti. Például határozzuk meg előre, hogy mennyit fogunk enni! Tapasztaljuk ki a valódi igényünket, amikor már nem érzünk sem teltség- sem éhségérzetet. Vegyük figyelembe azt is, hogy sok esetben az evés után 5-20 perccel érezzük, hogy mennyire is laktunk jól valójában. Próbáljunk a „jelenben lenni”, amíg eszünk: élvezzük az ételek ízét, minőségét. Ezen segít, ha gusztusosan elrendezve helyezzük a szánkba az ételt. A különbséget egy egyszerű banánnal is gyakorolni lehet: nem mindegy, hogy a szokásos módon fogyasztjuk el, vagy karikákra vágva, lassabban. Egész más lesz a hatás, érdemes kipróbálni!