Baby blues, avagy mit kezdjünk a szülés utáni depresszióval?

A baby blues, azaz a szülés utáni lehangoltság klasszikus jelenség – de nem annak, aki éppen az elszenvedője. Hogy mi okozza? Egyrészt a hormonális változások: a szülés során és után olyan jelentős változások mennek végbe az édesanya szervezetében, amely ilyen jelenséget is okozhat.

Másrészt óriási lelki változásokat kell elviselni ebben az időszakban: a felelősség mintha rázuhanna az emberre. Igen, hiába készült valaki 9 hónapon át az anyaságra, akkor is megdöbbentő találkozni azzal az érzéssel, hogy innentől kezdve a teljes életünk során felelősséggel tartozunk egy kis lény után, aki élete elején teljes mértékben ránk van szorulva.

Nem segít a helyzeten a társadalmi elvárások tömkelege, valamint az anyaság misztifikálása sem. Az anyákkal szemben gyakran az anyatársak, a családtagok, ismerősök olyan elvárás-halmazt támasztanak, amivel a kezdő, vagy gyakorlott édesanyának is nehéz megbirkóznia. A média pedig elsősorban az anyaság csodás oldalát mutatja be, az újságok címlapjain mosolygós anyukákat láthatunk, és a szoptatást is mint magasztos élményt állítják be. No de mi van azzal, akinek például eszméletlen fájdalmakkal jár, hogy a melléből táplálja a kisbabáját…?

Ilyen, és ehhez hasonló nehézségekkel szembenézni a szülés után, az élet gyakorlatilag a feje tetejére áll. Minden szülés változásokat hoz, akkor is, ha nem az első gyermek érkezik a családba. Nem kell tehát csodálkozni a baby blues, avagy a szülés utáni lehangoltság jelenségén.

Mégis, nehéz vele megküzdeni, mind az édesanya, mind a családtagok számára. Ami nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a jelenség létezésével, és ne hibáztassuk az édesanyát, vagy önmagunkat. Fontos inkább, hogy minden lehetséges segítséget megadjunk, vagy megragadjunk.

A baby blues ugyanis akár tartós állapottá is válhat, ebben az esetben már szülés utáni depresszióról beszélünk. Sajnos a végletekig menő problémákat is okozhat, és ha nem ismerik fel, akkor gyakran ki sem derül, hogy ez a jelenség áll a gondok hátterében. Pedig súlyosan rombolhatja a gyermek és az anya közötti kapcsolatot – és ettől a ténytől sajnos független lehet, hogy mennyire várt gyermek érkezett a családba.

Szakember segítségét kérni nem szégyen, sőt egyenesen ajánlott. Ha a probléma elmélyül, vagy ennyire súlyos, akkor azt nemigen lehet „házon belül” megoldani, mindenféle igyekezet ellenére sem. Ezért pedig senki sem hibáztatható, főként az édesanya nem, aki maga is eléggé megszenvedi a helyzetet és a negatív érzelmeket. Azt se feledjük, hogy ezeket a kisbaba is érzi, és az egész életére is hatással lehet, akkor is, ha ez nem tudatos szinten jelenik meg.