Baby blues, avagy mit kezdjünk a szülés utáni depresszióval?
- Dátum: 2016.02.29., 11:45
- : szülés utáni depresszió, anyaság, baby blues, depresszió, édesanya, elvárások, felelősség, felelősségvállalás, lehangoltság, lélek, szülés, szülés utáni lehangoltság, társadalmi elvárás, terhesség, várandósság
A baby blues, azaz a szülés utáni lehangoltság klasszikus jelenség – de nem annak, aki éppen az elszenvedője. Hogy mi okozza? Egyrészt a hormonális változások: a szülés során és után olyan jelentős változások mennek végbe az édesanya szervezetében, amely ilyen jelenséget is okozhat.
Másrészt óriási lelki változásokat kell elviselni ebben az időszakban: a felelősség mintha rázuhanna az emberre. Igen, hiába készült valaki 9 hónapon át az anyaságra, akkor is megdöbbentő találkozni azzal az érzéssel, hogy innentől kezdve a teljes életünk során felelősséggel tartozunk egy kis lény után, aki élete elején teljes mértékben ránk van szorulva.
Nem segít a helyzeten a társadalmi elvárások tömkelege, valamint az anyaság misztifikálása sem. Az anyákkal szemben gyakran az anyatársak, a családtagok, ismerősök olyan elvárás-halmazt támasztanak, amivel a kezdő, vagy gyakorlott édesanyának is nehéz megbirkóznia. A média pedig elsősorban az anyaság csodás oldalát mutatja be, az újságok címlapjain mosolygós anyukákat láthatunk, és a szoptatást is mint magasztos élményt állítják be. No de mi van azzal, akinek például eszméletlen fájdalmakkal jár, hogy a melléből táplálja a kisbabáját…?
Ilyen, és ehhez hasonló nehézségekkel szembenézni a szülés után, az élet gyakorlatilag a feje tetejére áll. Minden szülés változásokat hoz, akkor is, ha nem az első gyermek érkezik a családba. Nem kell tehát csodálkozni a baby blues, avagy a szülés utáni lehangoltság jelenségén.
Mégis, nehéz vele megküzdeni, mind az édesanya, mind a családtagok számára. Ami nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a jelenség létezésével, és ne hibáztassuk az édesanyát, vagy önmagunkat. Fontos inkább, hogy minden lehetséges segítséget megadjunk, vagy megragadjunk.
A baby blues ugyanis akár tartós állapottá is válhat, ebben az esetben már szülés utáni depresszióról beszélünk. Sajnos a végletekig menő problémákat is okozhat, és ha nem ismerik fel, akkor gyakran ki sem derül, hogy ez a jelenség áll a gondok hátterében. Pedig súlyosan rombolhatja a gyermek és az anya közötti kapcsolatot – és ettől a ténytől sajnos független lehet, hogy mennyire várt gyermek érkezett a családba.
Szakember segítségét kérni nem szégyen, sőt egyenesen ajánlott. Ha a probléma elmélyül, vagy ennyire súlyos, akkor azt nemigen lehet „házon belül” megoldani, mindenféle igyekezet ellenére sem. Ezért pedig senki sem hibáztatható, főként az édesanya nem, aki maga is eléggé megszenvedi a helyzetet és a negatív érzelmeket. Azt se feledjük, hogy ezeket a kisbaba is érzi, és az egész életére is hatással lehet, akkor is, ha ez nem tudatos szinten jelenik meg.
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?