Te milyen szinten kommunikálsz?

A jó kommunikációt mindenhol hangsúlyozzák, és sokat olvashatunk a különböző kommunikációs technikákról is. Társas kapcsolatokban, családon belül, esetleg barátok között viszont fontos a kommunikáció szintje, mélysége is.

Röviden: nem mindegy, hogy az időjárásról beszélgetünk, vagy az érzelmeinkről. A nagy általánosítás szerint az angolok bármilyen nagy esemény, vagy baj esetén hajlamosak inkább az időjárásról csevegni, minthogy a komolyabb dolgokat megtárgyalják. De biztos mindannyian voltunk már abban a helyzetben, hogy valakivel nem sikerült mélyebben megosztani a gondolatainkat, hiába is szerettük volna: előbb beszélgettünk a focivébéről, mint arról, amiről valóban kellett volna. Rólunk, a kapcsolatunkról, a konfliktusainkról, az érzelmeinkről. Van, hogy a mélyebb kommunikáció csak két bizonyos ember között akadozik, de van olyan is, aki általánosan elzárja magát a világ elől, és igazából senkivel sem tud nyílt kommunikációt folytatni.

S hogy milyen szintjei is vannak a kommunikációnak? Gary Smalley a könyvében öt kommunikációs szintet emleget, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szeretteink felé minél intimebb, közelibb kommunikációt alakíthassunk ki a kommunikációs szintek megismerésével.

1. Az első szinten teljesen felszínes kommunikáció zajlik, csupa közhelyek. „Köszi, jól vagyunk. Igen, a család is. Minden rendben.” Persze lehet, hogy nem így van, de olyan jó angolosan nem kívánunk egymással többet megosztani, vagy egyszerűen nem a kérdezőre tartozik.
2. A következő, második szinten már kiderül valami az életünkről, tényeket ismertetünk, de ennél többet nem árulunk el. „Vettem ma egy pulóvert, mert hidegre fordult az idő.”, vagy „Ezek a keletiek már megint háborúznak egymással.” Lehet, hogy beszélgetünk a kollégánkról, politikáról, vagy valaki másról, de csak könnyen hozzáférhető, egyszerű információkat osztunk meg.
3. A harmadik szint a véleményünk kifejezése. Ez az a szint, amelyig általában eljutnak a társas kapcsolatok, pedig még csak a kommunikációs spirál közepénél járunk. Elmondjuk, hogy mi tetszik, nem tetszik a másikban, vagy a világban. Megosztjuk az elvárásainkat, kifejezzük a szándékunkat a másikkal szemben, valamint kinyilvánítjuk az akaratunkat. A probléma az, hogy általában a vélemény nem magunkkal, hanem a másikkal kapcsolatos, és megjelennek a konfliktusok.
4. Itt már elérkezünk az intim kommunikációhoz, amelyre nem mindenki képes. A negyedik szinten megosztjuk egymással az érzelmeinket, és őszintén merünk azokról beszélni. Nem csak magunkban rágódunk azon, hogy kezd megváltozni közöttünk a viszony, hanem ki is fejezzük azt. Elmondjuk a másiknak, hogy szeretjük, de nem csak egy közhelyes módon valamiféle „szeretlek-sms-ben”, hanem valódi érzelmeket tükrözve. Hiteles, helytálló információk hangzanak el a valós érzéseinkről.
5. A legmélyebb kommunikációs szint, amikor ki merjük fejezni a szükségleteinket. Nem csak azt mondjuk el, hogy hogyan érzünk, hanem azt is megfogalmazzuk, hogy mire lenne szükségünk. Ennek a nehézsége nem csak abban rejlik, hogy a másikkal hogyan tudunk kommunikálni, hanem abban is, hogy saját magunkkal mennyire tudunk őszinték lenni, és mennyire fordítunk időt a saját gondolataink tisztázására. Hiszen a szükségleteit csak az tudja kifejezni, aki tisztában van velük. Nagyon sok ember saját magának sem tudja (vagy meri) bevallani, hogy mire is lenne szüksége. Az pedig már a legintimebb szint, ha valaki ennek tudatában van, és képes is azt megosztani a másikkal.

Az, hogy milyen szinten vagyunk képesek kommunikálni, visszajelzést ad a társas kapcsolatunk, kapcsolataink minőségéről, mélységéről, de a saját személyiségünkről is.