Városból a meditatív természetbe

Hivatalosan is itt a tavasz! Ha városban él, ne késlekedjen azt maga mögött hagyni, és friss levegőt szívni a természetben, az egészségének is jót fog tenni!

Hogy miért? Felmérések igazolták, hogy a városi környezetnek nemcsak a tüdőnk látja kárát, hanem az elménk is. Magasabb a depresszió, és egyéb lelki eredetű betegségek, zavarok előfordulása azoknál, akik városi életmódot folytatnak, és keveset kirándulnak, vagy ritkán vannak bármilyen természetes környezetben.

Sajnos Magyarországon alig-alig van hagyománya annak, hogy kihasználják a legalább meglévő városi parkokat. Míg sok országban az első napsugarakkal együtt a piknikezők is megjelennek, nálunk sok helyen ezt szabályzat is tiltja: a fűre még csak rálépni sem szabad. Igaz, úgyis az elmének és léleknek az az igazi megtisztulás, ha minél valóságosabb, elevenebb természet környezetben tartózkodunk.

Ajánlunk néhány gyakorlatot, amit érdemes elvégezni, akár erdőn, akár mezőn.

• Amennyiben teljesen tiszta, autóktól távol eső helyen van, végezze el ezt az egyszerű tüdőtisztást: lélegezzen mélyen, amennyire csak tud, majd fújja ki teljesen a levegőt. 10 ilyen fajta mély lélegzet természetes környezetben ugyanis kiválóan megtisztítja a légzőszervünket.
• Üljünk le a fűbe, és csukjuk be a szemünket, majd képzeljük el, hogy egy fehér és aranyló fényzuhany teljesen letisztítja rólunk a város szennyezettségét, és a tömeg miatt ránk rakódott negatív energiákat, valamint a rohanás miatti stresszt. Próbáljuk vizualizálni, ahogy a fűszálak átadják számunkra a Föld erejét, és a falevelek is tiszta oxigént, valamint életerőt hullatnak ránk.
• Elvégezhetjük a klasszikus „földelő” gyakorlatot is. Csukjuk be a szemünket, s pár mély lélegzetvétel után képzeljük el, hogy gyökeret eresztünk a földbe, majd ezen keresztül leengedjük a mélybe minden nehézségünket, stresszünket, amikor kifújjuk a levegőt. Majd fordítva gondolatban húzzuk fel a magmából Földanya éltető erejét, és ahogy szívjuk be a levegőt, fordítsuk a fejünket az ég felé ugyanúgy csukott szemmel, s ezt ismételjük, míg kedvünk tartja.