Hallottál már a hipermobilitás szindrómáról?

Vannak esetek, amikor ízületeink kötöttebbek, van, amikor lazábbak és van, amikor már gondot okozhat a lazaságuk. Ez utalhat arra, hogy hipermobilasak vagyunk.

A hipermobilitás az ízületeinket tekintve azt jelenti, hogy végtajaink, testrészeink nagyobb mozgástartományban képesek mozogni, mint más embereknél. Gondolom, mindenki előtt ott van a kép, amikor a cirkuszi tornászok kitekerik magukat minden irányba, mintha gumiból lennének. Ők azok általában (nem minden esetben), akiknek az izmai és ízületei lazábbak, ezt pedig remekül tudják kamatoztatni. Ám amikor ehhez a fajta lazasághoz fájdalom és egyéb más panaszok társulnak, akkor beszélünk magáról a hipermobilitási szindrómáról.

Klassz trükknek tűnik, amikor az ember mondjuk a mutatóujját addig tudja hajlítani, hogy vissza tudja forgatni a kézfejére. Pedig ez egy idő után kellemetlen tünetekkel jár együtt, amik sajnos nem lesznek ennyire trükkösek. A hipermobilitási szindróma tünetei lehetnek terhelés után jelentkező fájdalmak, gyorsabb ütemű izomfáradékonyság, gyakori ficamok, rándulások, és például az a nyugtalanító kattogás, amikor ropognak az ujjaink. Ide sorolhatjuk a különböző hát- és derékfájdalmak egy részét, alvászavarokat, szív- és érrendszeri panaszokat, sőt, még az IBS-t, azaz az irritábilis bél szindrómát is.

Sokszor észrevehetjük azt, hogy itt-ott lila foltok, zúzdások kerülnek a végtagjainkra, sokszor azt sem tudjuk, hogy mitől. A kialakuló állapot hátterében genetikai tényezők állnak, gyermekkorban már látható jelekkel, például nagyon hajlékony gyermekek, majd felnőtt korban sem szűkül be ez hajlékonyság. Ezeknél az embereknél a kötőszövet lazább, instabilabb és ez a kötőszöveti lazaság öröklődik tovább.

Diagnózist felállítani nem lehet általában egyik pillanatról a másikra. Először mindig nézni kell egy kórelőzményt, hogy mióta áll fenn probléma, és nem okozhatta e ezt például egy rosszul gyógyult sérülés. Az orvos egy úgynevezett Brighton-skálát használva méri fel az ízületek lazaságának mértékét. Ez a skála 9 pontból áll, ahol egyes testrészeinket vizsgálják, hogy mennyire hajlékony a mozgásuk. Amennyiben ebből a 9 pontból legalább négy pontot érünk el, akkor már sejthető, hogy HMS áll a héttérben.

Kezelésében a tünetek enyhítése a legfőbb cél. Különböző mozgásterápiákat, gyógytornát, nem-szteroid gyulladáscsökkentőket, sőt pszichológiai terápiákat is alkalmaznak. A legfontosabb, hogy az állapot ne okozzon fájdalmat és gyulladást. Nagyon fontos a rendszeres, de kímélő, nem nyújtó mozdulatokat használó testedzés.

A hipermobilitás szindrómát sokszor nem veszik komolyan, pedig az életminőségünket jelentősen befolyásoló tényező lehet. Kigyógyulni nem lehet belőle, de terápiákkal és helyes életmóddal jól kezelhető.