Az iskola lefárasztja a gyerekeket
- Dátum: 2016.09.15., 10:48
- fáradt, helikopterszülő, iskola, különóra, napi rutin, ősz, suli, szülő, tanév, tanulás
Még csak két hete kezdődött tanítás az iskolákban, de sok gyereken máris meglátszik a fáradtság. Mit tehetünk értük, hogy jobban viseljék a tanévvel járó kihívásokat?
Alapból változás a számukra, hogy a nyári lazább időszakhoz képest most időben kell kelni, és jóval több a feladatuk. Még nehezebb lehet azoknak a gyerekeknek, akik most mentek iskolába, vagy most kerültek felső osztályba, valamint akiknek alapvetően is változásokat hoz ez az év, és több tanórája van. A gyerekek jobban megérzik ezt, mint gondolnánk!

A szülők közül sokan azt hiszik, mindez nem okozhat gondot a gyereknek, hisz még fiatal, és egyébként rengeteg energiája van. Igen ám, de a suli egészen másfajta energiát igényel, mint a futkározás és szaladgálás - ami egyébként sokkal közelebb áll a gyerekek személyiségéhez, a gyermeki lélekhez, mint a padban való odafigyelés és komoly tanulás.
Vegyük hát komolyan, ha azt látjuk csemeténken, hogy fáradt, nyúzott és leterhelt! Ne bagatellizáljuk el ezt a kérdést, hanem tegyük meg érte, amit lehet. Íme néhány javaslat, hogy mivel segíthetünk gyermekünknek:
- Adjunk időt neki: A változáshoz, átszokáshoz idő kell, főleg hogy az őszi időjárás sokszor még a felnőtteknél is plusz fáradtságot okoz, nemhogy az érzékenyebb gyermekeknél.
- Le a helikopterszülőséggel! Ne rángassuk el a gyereket százféle különórára. Nem ezen fog múlni a sikere a felnőtt életében, hogy járt-e kétféle nyelvre, sport- és kézművesszakkörökre, na meg persze korrepetálásokra és versenyfelkészítőre. Inkább ellenkezőleg, ezek a dolgok túlterhelhetik a gyereket, amivel hosszú távon többet nyerhet, mint veszíthet. Egyrészt rangsoroljuk a lehetőségeket, és csak a legfontosabbakat válasszuk ki, másrészt kérdezzük meg a gyereket is, hogy mennyi plusz órához van ereje, kedve, és ne erőszakoljunk rá annál többet.
- Mentesítsük őket: Ha segíteniük kell otthon a házimunkában, akkor kicsit kevesebb feladattal terheljük őket hétközben, legalább addig, amíg ki nem alakul a tanév szerinti gördülékeny napi rutinjuk.
- Napi rutin: Ha már erről van szó, segítsük őket abban, hogy összeszedjük nekik a reggeli és esti feladataikat és kitűzzük a faliújságra, vagy kitesszük a szekrényajtóra. Fáradtan nehezebb odafigyelni, hogy még milyen feladatok vannak hátra a reggelből és az estéből. Akár egy "kiegészítő órarendet" és készíthetünk nekik, amiben szerepel, hogy például szerdán jusson eszébe összekészíteni a csütörtöki úszáscuccot. Magunkat is sok stressztől mentesíthetjük ezzel.
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.