Menü

Az iskola lefárasztja a gyerekeket

Még csak két hete kezdődött tanítás az iskolákban, de sok gyereken máris meglátszik a fáradtság. Mit tehetünk értük, hogy jobban viseljék a tanévvel járó kihívásokat?

Alapból változás a számukra, hogy a nyári lazább időszakhoz képest most időben kell kelni, és jóval több a feladatuk. Még nehezebb lehet azoknak a gyerekeknek, akik most mentek iskolába, vagy most kerültek felső osztályba, valamint akiknek alapvetően is változásokat hoz ez az év, és több tanórája van. A gyerekek jobban megérzik ezt, mint gondolnánk!

A szülők közül sokan azt hiszik, mindez nem okozhat gondot a gyereknek, hisz még fiatal, és egyébként rengeteg energiája van. Igen ám, de a suli egészen másfajta energiát igényel, mint a futkározás és szaladgálás - ami egyébként sokkal közelebb áll a gyerekek személyiségéhez, a gyermeki lélekhez, mint a padban való odafigyelés és komoly tanulás.

Vegyük hát komolyan, ha azt látjuk csemeténken, hogy fáradt, nyúzott és leterhelt! Ne bagatellizáljuk el ezt a kérdést, hanem tegyük meg érte, amit lehet. Íme néhány javaslat, hogy mivel segíthetünk gyermekünknek:

- Adjunk időt neki: A változáshoz, átszokáshoz idő kell, főleg hogy az őszi időjárás sokszor még a felnőtteknél is plusz fáradtságot okoz, nemhogy az érzékenyebb gyermekeknél.

- Le a helikopterszülőséggel! Ne rángassuk el a gyereket százféle különórára. Nem ezen fog múlni a sikere a felnőtt életében, hogy járt-e kétféle nyelvre, sport- és kézművesszakkörökre, na meg persze korrepetálásokra és versenyfelkészítőre. Inkább ellenkezőleg, ezek a dolgok túlterhelhetik a gyereket, amivel hosszú távon többet nyerhet, mint veszíthet. Egyrészt rangsoroljuk a lehetőségeket, és csak a legfontosabbakat válasszuk ki, másrészt kérdezzük meg a gyereket is, hogy mennyi plusz órához van ereje, kedve, és ne erőszakoljunk rá annál többet.

- Mentesítsük őket: Ha segíteniük kell otthon a házimunkában, akkor kicsit kevesebb feladattal terheljük őket hétközben, legalább addig, amíg ki nem alakul a tanév szerinti gördülékeny napi rutinjuk.

- Napi rutin: Ha már erről van szó, segítsük őket abban, hogy összeszedjük nekik a reggeli és esti feladataikat és kitűzzük a faliújságra, vagy kitesszük a szekrényajtóra. Fáradtan nehezebb odafigyelni, hogy még milyen feladatok vannak hátra a reggelből és az estéből. Akár egy "kiegészítő órarendet" és készíthetünk nekik, amiben szerepel, hogy például szerdán jusson eszébe összekészíteni a csütörtöki úszáscuccot. Magunkat is sok stressztől mentesíthetjük ezzel.

Elektromos rollerek veszélyei – amikor a játékból pillanatok alatt baleset lesz

Az elektromos rollerek az elmúlt években villámgyorsan elterjedtek Magyarországon is. A könnyű használat, a gyors közlekedés és a „menő” külső miatt egyre több gyerek és fiatal szeretne ilyen járművet. Sokan azonban elfelejtik, hogy az elektromos roller nem játék, hanem egy komoly közlekedési eszköz.

Amikor a babakocsiban már nem csörgő lóg, hanem tablet

Háromgyerekes anyukaként azt hittem, már semmin nem tudok igazán meglepődni a gyereknevelés világában. Láttam már mindent: zenélő bili, applikációval vezérelt cumisüveg-melegítő, okosbébiőr, ami még a baba légzését is elemzi. De amikor a minap megláttam egy babakocsira szerelhető tablettartót, egy pillanatra tényleg megálltam a bolt közepén.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Amikor a telefon fontosabb lesz a gyereknél – A szülői phubbing rejtett veszélyei

A modern szülői lét egyik legkevésbé látványos, mégis legkárosabb jelensége a szülői phubbing. A kifejezés az angol phone és snubbing szavak összevonásából született, és azt a helyzetet írja le, amikor a szülő fizikailag jelen van a gyermeke mellett, figyelme azonban a telefonjára irányul.

A nonverbális nevelési trükkök, amikkel segítheted a mindennapokat

Ahány ember, annyiféleképpen neveljük a gyermekeinket. Az elvek mindenkinél mások, de egy dologban mind egyezünk, az pedig a testünk kommunikációja.