A boldogságra nevelés nyomában
- Dátum: 2016.09.30., 22:07
- család, EQ, érzelmek, érzelmi intelligencia, érzelmi intelligencia fejlesztése, nevelés
Az érzelmi intelligencia szerepe, fontossága lassan kezd felértékelődni, de még mindig nagy kihívást jelent, hogy a nevelésben és az oktatásban az egyéb fejlesztésekkel egyenlő mértékben valósuljon meg.
Nyilván az érzelmi intelligencia fogalma jóval összetettebb, elvontabb dimenzió, de ha szem előtt tartjuk fontosságát, és törekszünk az ezzel kapcsolatos képességek fejlesztésére, jelentős muníciót adhatunk gyermekeink kezébe. Az érzelmi intelligencia szerepe olyan fontos területeken éleződik ki, mint a másokkal való együttműködés, énhatékonyság, magabiztosság, és általában véve a boldogságra való képesség.
Az érzelmi képességek fejlődésének elsődleges, legfontosabb terepe a család. De vajon hogyan segíthetjük elő szülőként gyermekeink érzelmi intelligenciájának kibontakozását, fejlődését? Fontos, hogy kisgyermekként megtapasztalhassuk az érzelmi melegséget, az odafigyelést, a biztonságos kötődést, az érzelmek kifejezésének szabadságát. Mint minden másban, itt is elengedhetetlen, hogy a szülő elsősorban példamutatással, helyes mintával mutasson irányt az érzelmek kifejezésében és kezelésében. Fontos szempont az is, hogy a gyermeknek joga legyen az adott érzelmi állapot megéléséhez, kifejezéséhez.A szülő részéről a válaszkészség, az érzékenység és az intenzív odafigyelés alapozza meg az érzelmi képességek kibontakozását, fejlődését.
A minőségi idő azt jelenti, hogy nem csak projektszerűen biztosítunk gyermekeink számára különböző szórakozási tevékenységeket (pl.: játszóterezés, kalanparkozás), hanem elsősorban azt, hogy ez idő alatt tényleges figyelmet, alkalmazkodást, ráhangolódást tudunk nyújtani. Ha közben a gyerek leragad egy kavicsnál, mert éppen akkor azt tartja a világ legérdekesebb dolgának, akkor igenis hagyni kell elmélyülni benne, nem pedig rángatni tovább, sietni, türelmetlenkedni, rezignáltan figyelni… Természetesen a szabad játék lehetősége, az alkotó tevékenységek, és a mese is fontos terepe lehet az érzelmi intelligencia fejlődésének.
Érzelmeink átszövik egész lényünk működését, fizikai, egészségi állapotunktól kezdődően, lelki állapotunkra és életminőségünkre egyaránt meghatározó szereppel bírnak. De az EQ fejlesztésre nincsenek olyan gyakorlatsorok, melyek önmagukban képessé tesznek minket arra, hogy érzelmeinket kifejezzük, kezeljük és mások érzelmeire is érzékenyen reagáljunk. Az érzelmi nevelés legfontosabb feltétele, hogy a gyermek biztonságban érezze magát. Nem kognitív módon, hanem személyes átélés, tapasztalatok útján tudjuk megtanulni, a másokra való odafigyelés készségét, saját érzelmeink, szükségleteink fontosságát, és érzelmeink, szeretetünk kifejezését.
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?