Menü

A boldogságra nevelés nyomában

Az érzelmi intelligencia szerepe, fontossága lassan kezd felértékelődni, de még mindig nagy kihívást jelent, hogy a nevelésben és az oktatásban az egyéb fejlesztésekkel egyenlő mértékben valósuljon meg.

Nyilván az érzelmi intelligencia fogalma jóval összetettebb, elvontabb dimenzió, de ha szem előtt tartjuk fontosságát, és törekszünk az ezzel kapcsolatos képességek fejlesztésére, jelentős muníciót adhatunk gyermekeink kezébe. Az érzelmi intelligencia szerepe olyan fontos területeken éleződik ki, mint a másokkal való együttműködés, énhatékonyság, magabiztosság, és általában véve a boldogságra való képesség.

Az érzelmi képességek fejlődésének elsődleges, legfontosabb terepe a család. De vajon hogyan segíthetjük elő szülőként gyermekeink érzelmi intelligenciájának kibontakozását, fejlődését? Fontos, hogy kisgyermekként megtapasztalhassuk az érzelmi melegséget, az odafigyelést, a biztonságos kötődést, az érzelmek kifejezésének szabadságát. Mint minden másban, itt is elengedhetetlen, hogy a szülő elsősorban példamutatással, helyes mintával mutasson irányt az érzelmek kifejezésében és kezelésében. Fontos szempont az is, hogy a gyermeknek joga legyen az adott érzelmi állapot megéléséhez, kifejezéséhez.A szülő részéről a válaszkészség, az érzékenység és az intenzív odafigyelés alapozza meg az érzelmi képességek kibontakozását, fejlődését.

A minőségi idő azt jelenti, hogy nem csak projektszerűen biztosítunk gyermekeink számára különböző szórakozási tevékenységeket (pl.: játszóterezés, kalanparkozás), hanem elsősorban azt, hogy ez idő alatt tényleges figyelmet, alkalmazkodást, ráhangolódást tudunk nyújtani. Ha közben a gyerek leragad egy kavicsnál, mert éppen akkor azt tartja a világ legérdekesebb dolgának, akkor igenis hagyni kell elmélyülni benne, nem pedig rángatni tovább, sietni, türelmetlenkedni, rezignáltan figyelni… Természetesen a szabad játék lehetősége, az alkotó tevékenységek, és a mese is fontos terepe lehet az érzelmi intelligencia fejlődésének.

Érzelmeink átszövik egész lényünk működését, fizikai, egészségi állapotunktól kezdődően, lelki állapotunkra és életminőségünkre egyaránt meghatározó szereppel bírnak. De az EQ fejlesztésre nincsenek olyan gyakorlatsorok, melyek önmagukban képessé tesznek minket arra, hogy érzelmeinket kifejezzük, kezeljük és mások érzelmeire is érzékenyen reagáljunk. Az érzelmi nevelés legfontosabb feltétele, hogy a gyermek biztonságban érezze magát. Nem kognitív módon, hanem személyes átélés, tapasztalatok útján tudjuk megtanulni, a másokra való odafigyelés készségét, saját érzelmeink, szükségleteink fontosságát, és érzelmeink, szeretetünk kifejezését.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.