Menü

Mi az, amit megennél, ha az élelmiszergyárban dolgoznál?

Az embereknek gyakran fogalma sincs arról, hogyan készülnek azok az ételek, amik minden nap az asztalukra, na és persze a gyomrukba kerülnek. Jó kérdés, hogy mi az, amit nyugodt szívvel fogyasztanál ezek közül, ha látnád, hogyan készül? Talán érdemes utánajárni, ha tudatosan szeretnél táplálkozni, hogy mi is az, amit megeszel...

Mindehhez sajnos nem elég elolvasni az élelmiszereken található összetevő-listát, noha a legtöbben még ezt sem teszik meg. S miért nem elég ennyi tájékozódás? Azért, mert ez a felsorolás vajmi keveset mond a legtöbbeknek. Annyit már belénk nevelt a média, hogy az E-betűs összetevőket érdemes (lenne) kerülni. De ez sem olyan egyszerű, mert ezek közül is van, ami ártalmatlan, és van, aminek a fogyasztását nem ajánlanánk az egészséges táplálkozáshoz (noha az élelmiszergyártási szabályozások nem korlátozzák a használatát).

Viszont még az egyszerűbb összetevőknél sem ismerik a legtöbben, hogy azok pontosan micsodák, no és az végképp nem derül ki, hogy honnan származik az a bizonyos összetevő, vagy mondjuk milyen körülmények között termelték, állították elő. Hiszen még az étteremben sem tudjuk, hogy mi kerül a tányérunkra, és mennyire tiszta, higiénikus (és etikus!) konyha rejlik a lengőajtók túloldalán!

Legalább a gyakran fogyasztott élelmiszereket nézzük meg annyira, hogy az összetevőinek utánajárunk a neten! Sőt mi több, ajánlott megtekinteni néhány videót arról, hogy miként készülnek ezek az ételek. Nem éppen étvágygerjesztő látni, hogy miből készül az átlagos virsli és a parizer, vagy éppen a gumicukor. De vannak olyan étkek is, amik nem is oly borzasztóak, mint elsőre gondolnánk. A sós chips például semmi elrettentőt nem tartalmaz - hibája "mindössze" annyi, hogy egy zacskó kalóriatartalma lefedi a napi ajánlott kalóriafogyasztás egyharmadát. Tehát nem véletlen, hogy sok élelmiszeripari dolgozó kerüli azokat a termékeket, amik a keze alól kerülnek ki...

Kiváló alternatíva lehet, ha házi élelmiszereket, helyi termelők ennivalóit fogyasztjuk. Tőlük akár közvetlenül kérdezhetünk is a termesztés, vagy az állattartás, a készítés módjáról. Sőt, egyes kistermelők betekintést engednek a házi kis üzemeikbe, ami szintén érdekes és tanulságos lehet. No de miért is lehet más a házi, mint a gyári? Például mert csak az ipari előállítás számára éri meg, és opció a mesterséges adalékanyagok használata.

5 szósz, amit minden szakácsnak ismernie kell

A jó szósz sokszor többet jelent egyszerű kiegészítőnél: összeköti az étel ízeit, szaftosságot ad, kiemeli az alapanyagokat, és akár egy egyszerű fogást is különlegessé tehet. A klasszikus francia konyha öt úgynevezett anyaszószt tart számon, amelyekből rengeteg más mártás készíthető. Ezek alapjainak ismerete nemcsak profi szakácsok számára hasznos, hanem azoknak is, akik szeretnének magabiztosabban mozogni a konyhában.

Tippek olajos ételek fogyasztása után

Az olajos, zsíros ételek sokak számára ízletesek, ugyanakkor nagyobb mennyiségben fogyasztva megterhelhetik az emésztőrendszert. Egy rántott hús, sült krumpli, hamburger vagy más bő olajban készült fogás után jelentkezhet teltségérzet, puffadás, gyomorégés, hányinger vagy egyszerűen kellemetlen nehézségérzet. Néhány egyszerű szokással azonban könnyebbé tehetjük az emésztést és javíthatjuk a közérzetünket.

Feszültség, fáradtság és csokoládé – hogyan alakul ki a stresszevés ördögi köre?

Az étkezés és az érzelmeink között szorosabb kapcsolat van, mint gondolnánk. Egy nehéz nap után könnyebben nyúlunk édességekhez és nassolnivalókhoz, az evés pedig rövid időre megnyugvást hozhat. Azonban hogyan különböztethetjük meg a valódi éhséget a stresszevéstől?

Hidratálás okosan: mit igyunk, mennyit és mire figyeljünk a nyári hőségben?

A nyári hőség nemcsak kellemetlen, hanem komoly megterhelést is jelent a szervezet számára. Amikor a hőmérő tartósan 30 Celsius-fok fölé emelkedik, testünk fokozott izzadással próbálja fenntartani a megfelelő testhőmérsékletet.

D-vitamin nyáron is? Igen, és ennek több oka van, mint gondolnánk

Sokan úgy gondolják, hogy a D-vitamin pótlására kizárólag ősszel és télen van szükség, hiszen a nyári napsütés bőségesen fedezi szervezetünk igényeit. Bár valóban a napfény a D-vitamin legfontosabb természetes forrása, a valóság ennél jóval összetettebb. A szakemberek szerint még a legmelegebb hónapokban sem biztos, hogy mindenki elegendő D-vitaminhoz jut.