Menü

Mikor lett egy „ijesztő cella” a párkapcsolat?

Vajon milyen folyamatok húzódnak az mögött, hogy egyre nagyobb az egyfős háztartások aránya (hazánkban kb. 30%), mi az oka, hogy egyre többen választják a szingli életformát? Talán az egyedüllét biztonsága szemben a kötődés kockázatosságával?

Maga a „választás” fogalma sem feltétlenül érvényes leírása ennek a jelenségnek. A szingliséget, mint pejoratív jelzőt ráhúzni másokra, és ebből előítéletesen levonni következtetéseket (pl.: önző, biztos azért nem akar gyereket meg családot) igazságtalan és félrevezető viszonyulás egy ennél jóval komplexebb jelenséghez. Sokan ezzel csak a saját életvitelüket (házasság, gyerekvállalás) magyarázzák, és vállon veregetik magukat, hogy ők mennyivel jobbak, mint az „egoista” egyedülállók.

Az 50-es, 60-as években született generáció esetében a párválasztás és a családalapítás egy meghatározott kulturális és szociális normarendszer által jól körülhatárolt keretben zajlott. Ezzel szemben a fogyasztói társadalom és az információs kor már egy teljesen más közeget jelent, melyben az érdekérvényesítés és az egoistább szempontok kerültek előtérbe. Az első digitális generációban meghatározó élmény, hogy a kortársközegben mindenki egoista, háttérbe szorulnak a kölcsönösségen alapuló kapcsolatok.

Annak persze, hogy valaki egyedülálló, sokféle oka lehet. Részben igaz, hogy sokan az „önépítésben” (karrier, önmegvalósítás) körbezárják magukat és szinte tudattalanul is taszítják az elköteleződésen alapuló kapcsolatokat. Aztán persze ott van az az ellentmondásos közeg, melyben egyrészről kitágul a világ például a különböző internetes közösségi oldalak révén, másrészről mégis megjelenik az elmagányosodás, az arctalanság, és a párkeresés tárgyiasult formája (netes társkeresők). Vállalhatja valaki az egyedüllétet azért is, mert tudja, hogy mire van szüksége, kire mire vágyik, és ezt nem szeretné társadalmi nyomásra lejebb adni, csak hogy elmondhassa, párkapcsolatban él.

De észlelhető egy olyan általános vélekedés is a fiatalok körében, amelyben a párkapcsolat, mint fojtogató cella jelenik meg. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a most 25-30 évesek nagy része olyan szülői mintát látott, melyben még megjelennek a régi értékek, de már elkezdenek kiüresedni. A régi értékek ugyanis már nem tudnak útmutatást adni a mai világhoz. És a most 25-30 évesek szembesültek szinte először azzal, hogy a házasságok nem feltétlenül szólnak örökre, sőt nagyon is benne van a pakliban a válás, mint lehetséges és elfogadott végkimenetel. Az elköteleződés kockázatos dologgá vált a fiatalok szemében, és az én kiteljesedésének gátjává, az önmegvalósítás akadályává.

Ami egy hatalmas tévút, hiszen ha túlságosan féltjük magunkat ettől, nem élhetjük át a kölcsönösségen és bizalmon alapuló párkapcsolat felemelő erejét, melyben mindenki „növekedik” nem pedig hanyatlik.

"Mancsokkal a lélekig – a kutyás terápia ereje"

A kutyák nemcsak hűséges társaink, hanem segítőink is lehetnek a testi-lelki gyógyulás útján. Az úgynevezett kutyás terápia, más néven állatasszisztált terápia, egyre elterjedtebb a különböző egészségügyi és oktatási intézményekben, sőt már az idősgondozás és a gyermekfejlesztés terén is gyakran alkalmazzák. Mi az a kutyás terápia?

Mindent az aviofóbiáról

A COVID-19 járvány és az azt követő korlátozások óta ismét fellendült a repülőturizmus, különösen az üzleti és szabadidős utak terén. Sokak számára a repülés egy kényelmes és gyors közlekedési mód, ugyanakkor nem mindenki érzi magát komfortosan a fedélzeten. A repüléstől való félelem, az aviofóbia, továbbra is gyakori probléma, különösen azok körében, akik féltik kontrollvesztésüket vagy a kiszolgáltatottság érzését.

Túl sok holmi, túl kevés tér. Így hat ránk az otthoni környezet

A legtöbb ember számára a lakása vagy a háza jelent valamilyen érzést, fogalmat. Helyszínek, tárgyak, kényelmi dolgok és a biztonság jelenhet meg a szemünk előtt. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy hogyan és milyen szempontok szerint érdemes rendszerezni a dolgainkat, ha azt szeretnénk, hogy az otthonunkban töltött idő örömet hozzon az életünkbe.

A lovasterápia jótékony hatásai

A lovasterápia, hippoterápia és a kapcsolódó állatsegített terápia egyre nagyobb figyelmet kap világszerte, ugyanakkor hazánkban még kevéssé ismert és hozzáférhető módszer. Pedig ezek az eljárások nemcsak érzelmi és pedagógiai előnyökkel járnak, hanem mozgásterápiás hatásuk is jelentős.

Anyaság és nőiesség: miért nem kell választanunk?

Az anyaság az egyik legszebb, legfelelősségteljesebb, és talán leginkább átalakító szerep, amit egy nő az életében betölthet. De miközben az anyai szerepben nap mint nap helytállunk – etetünk, vigasztalunk, szervezünk, altatunk és folyamatosan aggódunk, figyelünk – könnyen elveszhetünk benne. Sok nő felteszi magának a kérdést: „Ki vagyok én most, hogy anya lettem? És hol van az a nő, aki korábban voltam?”