Menü

Neveljünk a nemi sztereotípiák ellen

Fejleszti a gyermekünk intelligenciáját, ha nem csupán fiús vagy lányos nevelést kap attól függően, hogy milyen nemű. Az aggodalmakkal szemben ha ez egészséges módon történik, akkor nincs hatással a nemi identitására, a későbbi sikereire és boldogságára viszont igen!

A kutatások azt mutatták, hogy a gyerekek körülbelül 7 éves korukig játszanak egymással szabadon, koedukáltan. S igaz, hogy az érdeklődés, a különbségek ilyenkor is megmutatkoznak, de ezeket az eltéréseket sokkal rugalmasabban tudják kezelni és összehangolni, amíg nyitottak egymás felé.

Az iskoláskort elérve aztán a fiúk a fiúkkal, a lányok a lányokkal barátkoznak, nyilván a szocializáció, a nevelés és az érdeklődés hatására. A szülőknek és nevelőknek jelentős szerepe van abban, hogy a fiú és lány nemű gyermekek ennyire eltávolodnak egymástól, és nehezen értik meg egymást férfiak és nők felnőtt korban is. Pedig fejleszti a fiúk érzelmi intelligenciáját, ha kevésbé trompfoljuk beléjük a "férfias viselkedés" néhány felesleges korlátozását, és a lányok logikai intelligenciáját is segíti ennek fordítottja.

Nem nehéz kitalálni, hogy az átlagot tekintve a lányok érzelmi intelligencia, azaz az EQ terén, a fiúk pedig az IQ terén mutatnak erős képességeket. (Természetesen az egyedi jelleg mindig más, és ez nem azt jelenti, hogy ne lennének olyan fiúk jelentős számmal, akiknek magas az EQ-ja, valamint ne lennének lányok kielemelkedő IQ-val.) Mindebben a nevelés úgy játszik szerepet, hogy amellett, hogy a fiúk gyakorlati oldala, valamint a lányok érzelmi oldala erősebb, ugyanezen képességeikre erősítünk rá és ezeket jutalmazzuk.

A fiúknak azt mondjuk: "Ne sírj, légy erős!" - ezzel pedig arra szocializáljuk őket, hogy ne mutassák ki az érzelmeiket. Ha a fiúk beszélnek az érzéseikről, akkor azt erősíti meg bennük a társadalom, hogy ez nem férfias, összességében tehát az érzelmi intelligencia nem kerül jutalmazásra! A kislányokkal pedig babázós, főzős játékokat játszunk, de tiltjuk őket a például a harcolós, katonás játékokról, és ezzel eleve lágyságra kondicionáljuk őket. A példákat a végtelenségig lehetne sorolni, de tény, hogy kevés szülő enged a fia kérésének, amikor az ki akarja próbálni a körömlakkot...

Az aggodalmak és a jellemző nevelési minta mögött egyrészt az áll, hogy magunk a gyermekünkkel együtt a "normális" kategóriába akarunk kerülni, mindenáron meg akarunk felelni a társadalmi elvárásoknak. De ezzel tudat alatt azt tanítjuk a következő generációnak is, hogy korlátozza az önkifejezését, és egy külső elvárások szerint megfogalmazott képnek akarjon megfelelni. Pedig egyértelműen bizonyított, hogy az önkifejezés, önelfogadás és önbizalom a siker és a boldogság kulcsa.

Másrészt sokan azt hiszik, hogy a gyermek meleggé válik akkor, ha nem kimondottan lányos vagy fiús nevelést kap. Természetesen ez nem igaz - millió példát láthatunk, ahol éppen a katonás, férfias apa fia homoszexuális érdeklődésű, de ilyen családi környezetben ezt nem tudja bevallani, és ebből hosszan tartó gyötrődés és stressz, boldogtalanság származik. Valószínűsíthetően genetikai okok állnak a nemi érdeklődés mögött (csak hogy a spirituális okokat már ne is soroljuk), a nevelés mindössze tered ad, vagy elnyomja a valós érdeklődést. Utóbbi természetesen nem segít, hanem romboló hatása van a személyiségre és lelkiállapotra vonatkozóan.

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?