Menü

Neveljünk a nemi sztereotípiák ellen

Fejleszti a gyermekünk intelligenciáját, ha nem csupán fiús vagy lányos nevelést kap attól függően, hogy milyen nemű. Az aggodalmakkal szemben ha ez egészséges módon történik, akkor nincs hatással a nemi identitására, a későbbi sikereire és boldogságára viszont igen!

A kutatások azt mutatták, hogy a gyerekek körülbelül 7 éves korukig játszanak egymással szabadon, koedukáltan. S igaz, hogy az érdeklődés, a különbségek ilyenkor is megmutatkoznak, de ezeket az eltéréseket sokkal rugalmasabban tudják kezelni és összehangolni, amíg nyitottak egymás felé.

Az iskoláskort elérve aztán a fiúk a fiúkkal, a lányok a lányokkal barátkoznak, nyilván a szocializáció, a nevelés és az érdeklődés hatására. A szülőknek és nevelőknek jelentős szerepe van abban, hogy a fiú és lány nemű gyermekek ennyire eltávolodnak egymástól, és nehezen értik meg egymást férfiak és nők felnőtt korban is. Pedig fejleszti a fiúk érzelmi intelligenciáját, ha kevésbé trompfoljuk beléjük a "férfias viselkedés" néhány felesleges korlátozását, és a lányok logikai intelligenciáját is segíti ennek fordítottja.

Nem nehéz kitalálni, hogy az átlagot tekintve a lányok érzelmi intelligencia, azaz az EQ terén, a fiúk pedig az IQ terén mutatnak erős képességeket. (Természetesen az egyedi jelleg mindig más, és ez nem azt jelenti, hogy ne lennének olyan fiúk jelentős számmal, akiknek magas az EQ-ja, valamint ne lennének lányok kielemelkedő IQ-val.) Mindebben a nevelés úgy játszik szerepet, hogy amellett, hogy a fiúk gyakorlati oldala, valamint a lányok érzelmi oldala erősebb, ugyanezen képességeikre erősítünk rá és ezeket jutalmazzuk.

A fiúknak azt mondjuk: "Ne sírj, légy erős!" - ezzel pedig arra szocializáljuk őket, hogy ne mutassák ki az érzelmeiket. Ha a fiúk beszélnek az érzéseikről, akkor azt erősíti meg bennük a társadalom, hogy ez nem férfias, összességében tehát az érzelmi intelligencia nem kerül jutalmazásra! A kislányokkal pedig babázós, főzős játékokat játszunk, de tiltjuk őket a például a harcolós, katonás játékokról, és ezzel eleve lágyságra kondicionáljuk őket. A példákat a végtelenségig lehetne sorolni, de tény, hogy kevés szülő enged a fia kérésének, amikor az ki akarja próbálni a körömlakkot...

Az aggodalmak és a jellemző nevelési minta mögött egyrészt az áll, hogy magunk a gyermekünkkel együtt a "normális" kategóriába akarunk kerülni, mindenáron meg akarunk felelni a társadalmi elvárásoknak. De ezzel tudat alatt azt tanítjuk a következő generációnak is, hogy korlátozza az önkifejezését, és egy külső elvárások szerint megfogalmazott képnek akarjon megfelelni. Pedig egyértelműen bizonyított, hogy az önkifejezés, önelfogadás és önbizalom a siker és a boldogság kulcsa.

Másrészt sokan azt hiszik, hogy a gyermek meleggé válik akkor, ha nem kimondottan lányos vagy fiús nevelést kap. Természetesen ez nem igaz - millió példát láthatunk, ahol éppen a katonás, férfias apa fia homoszexuális érdeklődésű, de ilyen családi környezetben ezt nem tudja bevallani, és ebből hosszan tartó gyötrődés és stressz, boldogtalanság származik. Valószínűsíthetően genetikai okok állnak a nemi érdeklődés mögött (csak hogy a spirituális okokat már ne is soroljuk), a nevelés mindössze tered ad, vagy elnyomja a valós érdeklődést. Utóbbi természetesen nem segít, hanem romboló hatása van a személyiségre és lelkiállapotra vonatkozóan.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.

A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban

A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.