Már nem könyvekből okosodunk?

Vajon végleg leáldozott az a korszak, hogy könyveket veszünk elő, ha szeretnénk megtudni valamit? Úgy tűnik, főleg a lexikonok és szótárak ideje járt le. Vajon veszítünk vagy nyerünk vele, hogy helyette online tájékozódunk?

Vajon milyen könyvek azok, amiket még mindig vásárolnak? Ha megnézzük az eladott könyvek listáját, a mesekönyvek a legnépszerűbbek, a második dobogós helyet foglalják el a szakácskönyvek, és az önismereti könyvek a harmadik legnépszerűbbek a piacon - tudtuk meg Soma Mamagésától, akinek szintén népszerűek az utóbbi témával kapcsolatos könyvei hazánkban.

Ezen kívül természetesen sok regényt vásárolnak különböző témákban, viszont az önismereti könyveken túl a tájékozódáshoz már nem köteteket emelünk le a polcról, hanem az internetet részesítjük előnyben. Szótárak helyett online internetes oldalakat és telefonos alkalmazásokat, valamint ehhez hasonló modern eszközöket használunk, a lexikonok helyét pedig teljesen átvette a Google és a Wikipédia, legalábbis azok körében, akik használnak számítógépet.

Természetesen előny, hogy így nagyobb adathalmaz áll rendelkezésünkre: ha egy szó jelentését keresgéljük, akkor gyorsabban akadunk rá a megoldásra, és megnézhetjük többféle szótárban, valamint kifejezéseket is keresgélhetünk. (Kivételt képeznek persze a nyelvvizsgák, ahol csak papíralapú szótárakat használhatnak a vizsgázók.) A nyelvtanulás szempontjából tehát mindenképpen nyereség, hogy az online világ is a segítségünkre siet. Természetesen használni tudni kell ezeket az eszközöket is - a Google fordítóval még senki sem írt nyelvtanilag hibátlan levelet...

A lexikonok helyett is több információt tudhatunk meg a netről, hiszen nem korlátoz a karakterszám, és több helyről is beszerezhetjük az információkat. Viszont megvan annak a kockázata, hogy ha nem megfelelően lektorált és informált oldalakon keresgélünk, akkor esetleg téves adatokba botlunk. Ami mindenképpen szomorú, hogy a gyerekek körében már nem igazán népszerűek a gyermeklexikonok, amiket korábban szívesen forgattak körülbelül 9-14 éves kor között a fiatalok. Ezzel pedig sok olyan infóhoz jutottak, amit másképpen már nem szereznek meg.

Szintén sajnálatos, hogy ezzel elveszett a céltalan keresgélés lehetősége, amikor itt-ott felütve a könyveket érdekes dolgokat tudhattunk meg. Az internetet használva csak az egyirányú, azaz a céltudatos keresés használatos. Persze nincs minden veszve - feliratkozhatunk témák szerint hírlevelekre, nyelvleckékre, és meghatározott témájú facebook oldalakat követhetünk érdeklődésünk szerint.

De legjobban a fiatalok körében érzékelhető a különbség, akiknek még nincs meghatározott érdeklődési köre, így ezeket az opciókat nem tudják kihasználni. Így csak chatelnek és játszanak a készülékeiken, de nem alkalmazzák érdekfeszítő, izgalmas és okos módon azokat, így pedig sokat unatkoznak. Az iskola sem segít az űrt betölteni, hiszen a megnövekedett tananyag mennyiség mellett kevés idő jut az érdeklődési kör megtalálására és kiterjesztésére. Az ott tanultak pedig úgy tűnik, kevés gyermek érdeklődését keltik fel a teljesítményorientált tanítási formában.

Legtöbbet természetesen a szülő tehet a helyzet megoldása érdekében, akár régebbi gyermeklexikonok, vagy ismeretterjesztő filmek megmutatásával.