Menü

Titkok a férfiak barátságáról

Hogyan tartják életben a férfiak a barátságaikat? Mi az, ami nekik nagyon jól beválik? Ami miatt erős, szilárd, jól működő baráti kapcsolatokat képesek fenntartani?

Míg a nők közötti barátság a kommunikációval és annak fenntartásával erősödik, találkozni egy sörre – esszenciális momentum a férfiak életében, hogy fenntartsák a jó kapcsolatot. A nők számára leginkább a gyakori „összefutások” válnak be.

Robin Dunbar, az Oxford evolúcióbiológusa egy 30 emberből álló csoportot követett gyerekkoruktól kezdve egészen felnőttkorukig, miközben szociális kapcsolati hálójukat vizsgálta. Dunbar professzor egy amerikai társaság éves találkozóján jelentette be, hogy a férfi barátságokat, még ha viccesen is hangzik így, a „kocsmába járás” tartja össze. Nyilván ez nem az állandó alkoholizálást jelenti (vagy mégis?), csak a találkozások jellegére, milyenségére utal.

Dunbar professzor úr szerint a férfiak kapcsolataira a rendszeres beszélgetések – mint a nők körében – megléte vagy hiánya egyáltalán nem határozza meg a barátságot. Nőknél fontos, hogy minél többet fecsegjenek egymással, erőfeszítéseket is tesznek, hogy telefonon is minél többet cseveghessenek. Ez egy alapvető nemi különbség a férfiak és a nők között.

A professzor úr korábbi kutatásai szerint a férfiak egészséges életéhez maga a találkozások és a közös tevékenységek megléte a nélkülözhetetlen. Míg nők esetében, ha az egyikük másik városba költözik, egyből a telefonjukra vagy a facebook-ra tapadnak, hogy elérjék egymást, férfiaknál ez annyiban nyilvánul meg, hogy keresnek maguknak mást, akivel ihatnak, szórakozhatnak, közös dolgokat csinálhatnak.

Biztosan vannak igazságok is Dunbar professzor következtetései között, mindenesetre az bizonyos, hogy rengeteg kivétel van – többek között az én párom is – akiknek rendkívül fontos, hogy férfiként is megfelelő beszélgetőpartnerre találjanak. E mellett természetesen igénylik a barátaikkal való gyakori találkozásokat, és azok nemcsak az ivás vagy a közös tevékenységek érdekében történnek, hanem a beszélgetés szolgálatában is állnak.

Forrás: www.indenependent.co.uk

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?