Menü

Titkok a férfiak barátságáról

Hogyan tartják életben a férfiak a barátságaikat? Mi az, ami nekik nagyon jól beválik? Ami miatt erős, szilárd, jól működő baráti kapcsolatokat képesek fenntartani?

Míg a nők közötti barátság a kommunikációval és annak fenntartásával erősödik, találkozni egy sörre – esszenciális momentum a férfiak életében, hogy fenntartsák a jó kapcsolatot. A nők számára leginkább a gyakori „összefutások” válnak be.

Robin Dunbar, az Oxford evolúcióbiológusa egy 30 emberből álló csoportot követett gyerekkoruktól kezdve egészen felnőttkorukig, miközben szociális kapcsolati hálójukat vizsgálta. Dunbar professzor egy amerikai társaság éves találkozóján jelentette be, hogy a férfi barátságokat, még ha viccesen is hangzik így, a „kocsmába járás” tartja össze. Nyilván ez nem az állandó alkoholizálást jelenti (vagy mégis?), csak a találkozások jellegére, milyenségére utal.

Dunbar professzor úr szerint a férfiak kapcsolataira a rendszeres beszélgetések – mint a nők körében – megléte vagy hiánya egyáltalán nem határozza meg a barátságot. Nőknél fontos, hogy minél többet fecsegjenek egymással, erőfeszítéseket is tesznek, hogy telefonon is minél többet cseveghessenek. Ez egy alapvető nemi különbség a férfiak és a nők között.

A professzor úr korábbi kutatásai szerint a férfiak egészséges életéhez maga a találkozások és a közös tevékenységek megléte a nélkülözhetetlen. Míg nők esetében, ha az egyikük másik városba költözik, egyből a telefonjukra vagy a facebook-ra tapadnak, hogy elérjék egymást, férfiaknál ez annyiban nyilvánul meg, hogy keresnek maguknak mást, akivel ihatnak, szórakozhatnak, közös dolgokat csinálhatnak.

Biztosan vannak igazságok is Dunbar professzor következtetései között, mindenesetre az bizonyos, hogy rengeteg kivétel van – többek között az én párom is – akiknek rendkívül fontos, hogy férfiként is megfelelő beszélgetőpartnerre találjanak. E mellett természetesen igénylik a barátaikkal való gyakori találkozásokat, és azok nemcsak az ivás vagy a közös tevékenységek érdekében történnek, hanem a beszélgetés szolgálatában is állnak.

Forrás: www.indenependent.co.uk

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.