Titkok a férfiak barátságáról
- Dátum: 2017.03.10., 15:44
- barátság, beszélgetés, egészség, fenntartás, férfi, kapcsolat, kutatás, nemi különbségek, nő
Hogyan tartják életben a férfiak a barátságaikat? Mi az, ami nekik nagyon jól beválik? Ami miatt erős, szilárd, jól működő baráti kapcsolatokat képesek fenntartani?
Míg a nők közötti barátság a kommunikációval és annak fenntartásával erősödik, találkozni egy sörre – esszenciális momentum a férfiak életében, hogy fenntartsák a jó kapcsolatot. A nők számára leginkább a gyakori „összefutások” válnak be.
Robin Dunbar, az Oxford evolúcióbiológusa egy 30 emberből álló csoportot követett gyerekkoruktól kezdve egészen felnőttkorukig, miközben szociális kapcsolati hálójukat vizsgálta. Dunbar professzor egy amerikai társaság éves találkozóján jelentette be, hogy a férfi barátságokat, még ha viccesen is hangzik így, a „kocsmába járás” tartja össze. Nyilván ez nem az állandó alkoholizálást jelenti (vagy mégis?), csak a találkozások jellegére, milyenségére utal.
Dunbar professzor úr szerint a férfiak kapcsolataira a rendszeres beszélgetések – mint a nők körében – megléte vagy hiánya egyáltalán nem határozza meg a barátságot. Nőknél fontos, hogy minél többet fecsegjenek egymással, erőfeszítéseket is tesznek, hogy telefonon is minél többet cseveghessenek. Ez egy alapvető nemi különbség a férfiak és a nők között.
A professzor úr korábbi kutatásai szerint a férfiak egészséges életéhez maga a találkozások és a közös tevékenységek megléte a nélkülözhetetlen. Míg nők esetében, ha az egyikük másik városba költözik, egyből a telefonjukra vagy a facebook-ra tapadnak, hogy elérjék egymást, férfiaknál ez annyiban nyilvánul meg, hogy keresnek maguknak mást, akivel ihatnak, szórakozhatnak, közös dolgokat csinálhatnak.
Biztosan vannak igazságok is Dunbar professzor következtetései között, mindenesetre az bizonyos, hogy rengeteg kivétel van – többek között az én párom is – akiknek rendkívül fontos, hogy férfiként is megfelelő beszélgetőpartnerre találjanak. E mellett természetesen igénylik a barátaikkal való gyakori találkozásokat, és azok nemcsak az ivás vagy a közös tevékenységek érdekében történnek, hanem a beszélgetés szolgálatában is állnak.
Forrás: www.indenependent.co.uk
Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?
Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?