Menü

Hogyan lépjünk túl a szülési trauma problémakörén?

Sokan még nem is hallottak a szülési trauma fogalmáról. Néhány esetben azonban a nehéz szülés poszttraumás stresszbetegséget okozhat. Tünetei közé tartozik az idegesség, a düh és a bosszúság, és bár a születés utáni traumával együtt is előfordulhat, ez egy teljesen más állapot.

Hallgatás

Sokszor a hallgatás lehet a kulcs a gyógyuláshoz: csendben maradni, megpróbálni megérteni azt, mi miért történhetett és átélni az érzéseinket. Sürgetni magunkat, hogy söpörjük a szőnyeg alá, mert már úgyis megtörtént, így van, vége van, nem kielégítő és nem elengedő. Sok helyen külön központokat nyitnak erre a célra, ahol egy szakértővel is átbeszélhetjük gondolataink halmazát.

Megvitatás

Óriási segítségnek bizonyulhat, ha megosztjuk az érzéseinket hasonló problémákkal küzdő vagy már túljutott társainkkal. Segíthet eloszlatni az idegességet, és megelőzni, hogy a helyzeten rágódjunk, így hamarabb elkezdhetünk az újszülöttünkkel való kapcsolat kialakítására helyezni a fókuszt. A partnerünk is törékenynek érezheti magát, hiszen ő az egyetlen, aki direktben szembesül a traumánkkal, ezért is kedvező, ha másokkal is beszélgetünk.

Kérjük szakember segítségét!

Az anyukáknak nagyon fontos, hogy ne hanyagolják el magukat, és ne aggódjanak, hogy nem fogják őket komolyan venni. Amikor egy gyermek születésekor komplikációk lépnek fel, és extra szükségletei vannak, tovább tart a lelki sebek begyógyulása. Ha a háziorvosnál tett látogatás alkalmával nincs lehetőségünk elmondani neki problémáinkat, esetleg írjuk le, és juttassuk el hozzá.

Maradjunk szociálisak!

Ha babás csoportokat látogatunk, és elhagyjuk a házat, amint lehet, fel tudjuk szabadítani a frusztrációnkat, és csökkenteni tudjuk az izoláció érzését. A múltat talán nem változtathatjuk meg, de tervezhetünk, és biztosíthatjuk magunkat arról, hogy a jövőben másképp történnek majd a dolgok. Nézzünk szembe a démonokkal: mi tesz minket sebezhetővé.

Emlékezzünk rá, hogy az idő gyógyító hatással bír!

Attól, hogy szomorúak vagyunk amiatt, hogy önmagunknak és gyermekünknek kezelésre van szüksége a szülés során vagy azt követően, még nem válunk kevésbé szerethetővé. Ha a negatív élményeink következtében komoly félelmeink támadnak a szüléssel kapcsolatban – a jelenség neve tokofóbia -, a háziorvosunk speciális segítséget tud ajánlani nekünk. Negatív tapasztalásainkat akár még pozitívba is fordíthatjuk azáltal, hogy más nőkkel lépünk kapcsolatba, akik hasonló utat járnak vagy jártak be.

Forrás: patient.co.uk

Így válassz tábort a gyereknek nyárra: ezt a 4 dolgot mindenképp nézd meg

A nyári tábor a legtöbb gyerek számára az év egyik legizgalmasabb élménye lehet: új barátok, kalandok, játékok és rengeteg élmény vár rájuk. A szülők számára azonban a táborválasztás sokszor komoly fejtörést jelent. Bentlakásos vagy napközis legyen? Sport-, kézműves vagy éppen kalandtábor?

Kenguruzás: amikor a test közelsége életet ment

A koraszülött babák ellátása az orvostudomány egyik legérzékenyebb területe, ahol minden apró döntés hosszú távú következményekkel járhat. Magyarországon is minden tizedik gyermek idő előtt érkezik a világra, és ilyenkor nemcsak az életben maradás esélye, hanem a későbbi fejlődés minősége is azon múlhat, milyen gondoskodást kap az első napokban, hetekben.

Gyerekzsúrra partifalatok: vidám és finom ételek kicsiknek

A gyerekzsúr egyik legfontosabb része a játék mellett természetesen az étel. A kicsik számára olyan falatokra van szükség, amelyek könnyen kézbe vehetők, nem túl maszatolósak, látványosak, és persze finomak is. A jól megválasztott partifalatok nemcsak a gyerekek kedvencei lesznek, hanem a szülők dolgát is megkönnyítik.

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.