Menü

Hogyan lépjünk túl a szülési trauma problémakörén?

Sokan még nem is hallottak a szülési trauma fogalmáról. Néhány esetben azonban a nehéz szülés poszttraumás stresszbetegséget okozhat. Tünetei közé tartozik az idegesség, a düh és a bosszúság, és bár a születés utáni traumával együtt is előfordulhat, ez egy teljesen más állapot.

Hallgatás

Sokszor a hallgatás lehet a kulcs a gyógyuláshoz: csendben maradni, megpróbálni megérteni azt, mi miért történhetett és átélni az érzéseinket. Sürgetni magunkat, hogy söpörjük a szőnyeg alá, mert már úgyis megtörtént, így van, vége van, nem kielégítő és nem elengedő. Sok helyen külön központokat nyitnak erre a célra, ahol egy szakértővel is átbeszélhetjük gondolataink halmazát.

Megvitatás

Óriási segítségnek bizonyulhat, ha megosztjuk az érzéseinket hasonló problémákkal küzdő vagy már túljutott társainkkal. Segíthet eloszlatni az idegességet, és megelőzni, hogy a helyzeten rágódjunk, így hamarabb elkezdhetünk az újszülöttünkkel való kapcsolat kialakítására helyezni a fókuszt. A partnerünk is törékenynek érezheti magát, hiszen ő az egyetlen, aki direktben szembesül a traumánkkal, ezért is kedvező, ha másokkal is beszélgetünk.

Kérjük szakember segítségét!

Az anyukáknak nagyon fontos, hogy ne hanyagolják el magukat, és ne aggódjanak, hogy nem fogják őket komolyan venni. Amikor egy gyermek születésekor komplikációk lépnek fel, és extra szükségletei vannak, tovább tart a lelki sebek begyógyulása. Ha a háziorvosnál tett látogatás alkalmával nincs lehetőségünk elmondani neki problémáinkat, esetleg írjuk le, és juttassuk el hozzá.

Maradjunk szociálisak!

Ha babás csoportokat látogatunk, és elhagyjuk a házat, amint lehet, fel tudjuk szabadítani a frusztrációnkat, és csökkenteni tudjuk az izoláció érzését. A múltat talán nem változtathatjuk meg, de tervezhetünk, és biztosíthatjuk magunkat arról, hogy a jövőben másképp történnek majd a dolgok. Nézzünk szembe a démonokkal: mi tesz minket sebezhetővé.

Emlékezzünk rá, hogy az idő gyógyító hatással bír!

Attól, hogy szomorúak vagyunk amiatt, hogy önmagunknak és gyermekünknek kezelésre van szüksége a szülés során vagy azt követően, még nem válunk kevésbé szerethetővé. Ha a negatív élményeink következtében komoly félelmeink támadnak a szüléssel kapcsolatban – a jelenség neve tokofóbia -, a háziorvosunk speciális segítséget tud ajánlani nekünk. Negatív tapasztalásainkat akár még pozitívba is fordíthatjuk azáltal, hogy más nőkkel lépünk kapcsolatba, akik hasonló utat járnak vagy jártak be.

Forrás: patient.co.uk

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.