A fehér tea varázsa

A környezetemben a legtöbb ember a fekete teát szereti. Néhányan megisszák a zöld teát is bizonyítottan jótékony, frissítő hatása miatt vagy egyszerűen a változatosság kedvéért. A gyümölcsteákat sokan nem is nevezik teának – joggal. De milyen gyakran iszunk fehér teát?

A legtöbben talán még nem is próbálták, de lehet, hogy néhányan még nem is hallottak róla. Pedig ahogy az irodalom tartja, ez a tea legnemesebb formája, mégpedig azért, mert ez a legtermészetesebb, feldolgozása ennek a legegyszerűbb. „Nemessége” miatt mégis ez a legdrágább fajta.

A fehér teához a tealeveleket még azelőtt leszedik, hogy azok teljesen kinyílnának, és a rügyeiket még fehér hajszerű réteg borítja. Erről a hajszerű fehér színű borítórétegről kapta a nevét is. A rügyeket és a leveleket leszedik, gyorsan, de nagyon alaposan megszárítják, így a levelek nem oxidálódhatnak. Így jutunk hozzá a teafajták legfrissebb és legízletesebb – bár ez relatív – verziójához.

A fekete teához a Camellia sinensis – amelyből az összes teatípus készül – a leveleket leszedik, és hagyják őket teljesen oxidálódni, csak ezt követi a hővel történő feldolgozás és szárítás, amelynek eredményeképpen megszületik a sötét színű, aromagazdag tea. A zöld tea készítéséhez a leveleket leszedik, majd gyorsan felhevítik – például gőzöléssel – és megszárítják, hogy a teljes oxidációt elkerüljék. Így még megmarad a friss aromája.

A fehér teát a fentiekkel ellentétben annyira kevéssé dolgozzák fel, hogy alig történik oxidáció. Ahogy a rügyeket leszedik, hagyják őket megfonnyadni és megszáradni a levegőn vagy egy megfelelően kontrollált külső vagy belső környezetben. Minimális oxidáció a fehér tea esetében is történik, de azzal, hogy manuálisan ezt nem segítik elő, egy sokkal lágyabb, aromásabb profilú, frissebb ízű tea születik.

Eredetileg a fehér tea koffeintartalma alacsonyabb volt, mint a zöld- vagy a fekete teáé. Manapság azonban a fehér tea készítéséhez elterjedt teafajták már olyan sokfélék, hogy szinte ugyanolyan mennyiségű koffeint tartalmaznak, mint más fajták.

Tárolás

A fehér tea szerencsére nem romlik meg, legfeljebb állott lesz. Ha a legfrissebbet szeretnénk megvásárolni, jó, ha hozzáértő eladó segítségét kérjük, aki felvilágosít minket arról, hogy mikor és hol gyártották, illetve csomagolták. Tárolni egyébként ugyanúgy kell, mint unokatestvérét, a zöld teát, és akár egy évig is friss marad, ha gondoskodunk róla.

Néhány tipp a megfelelő tároláshoz:

- Mindig hideg, sötét helyen tartsuk.
- Óvjuk hőtől, fénytől, nedvességtől, és soha ne tegyük a hűtőbe.
- A fehér tea tovább tart, ha átlátszatlan, hermetikusan zárható zacskóban vagy tartóban tároljuk.

Elkészítés:

Fehér tea fajtától függően változhat az elkészítési mód, de van néhány általános alapelv, amit érdemes követni.

Sokszor magasabb hőmérsékletű vízzel érdemes leforrázni a tealeveleket, mint a zöld tea esetében. Általánosan 3-5 percig kell áztatni 190°C-on. Más fajtákat 2-3 percig áztatnak 160-180°C-on. Ha a teásdobozon le van írva az elkészítési mód, kövessük inkább azt.

Akkor juthatunk a legfrissebb teaaromához, ha a tea forrázásához tiszta, hideg, szűrt vizet használunk. Esetleg meglepő lehet, hogy a legjobb minőségű tealeveleket többször is le lehet forrázni.

A fehér tea egyébként annyira aromás, tiszta, friss ízű, hogy a legjobb, ha csak simán, tej vagy cukor hozzáadása nélkül fogyasszuk, hogy megízleljük ezt a különös ízélményt.

Forrás: www.teatulia.com