Fontos még, hogy a férfi úriember legyen?
- Dátum: 2017.05.03., 11:43
- egyenjogúság, esélyegyenlőség, férfi, férfias, gáláns, illedelmes, romantika, úriember
Hová tűntek az illedelmes férfiak? Értéknek számít-e még egyáltalán, ha a férfi gáláns? Sokak szerint a modern világban már nem férfias, ha egy pasi romantikus, mások szerint pedig a nyílt szemléletmód, vagy a feminizmus sorolta hátrányba a klasszikus férfiértékeket. Mi az igazság?
A felmérések szerint a nők nagy része vágyik még arra, hogy virágot kapjon, felsegítsék a kabátját, elvigyék őket táncolni, előre engedjék az ajtón, vagy segítsenek neki beszállni az autóba. Magyarországon ezek még ismert szokások, ha nem is gyakoriak, de egyes haladó országokban már nem engedik előre a hölgyeket. Mint mondják - esélyegyenlőség van, és a randevún is közösen fizetnek.
A férfiakat megkérdezve sokuk azt állítja: ezek a szokások elavultak, és másra vágynak már a nők. Menő autókra és ruhákra, nem az a lényeg, hogy hogyan veszik fel a kabátot. Manapság már az illedelmmesség helyett az anyagiak számítanak, az előzékenységet pedig jó előzésre képes autók váltották fel.
Pedig nem minden a pénz... Amikor a házassági tanácsadáson megkérdezzük a párokat, hogy mire vágynak a társuktól, nagyon sok nő sorol fel olyasmit, ami egy gáláns férfi jellemzője. Lehetséges, hogy a szerelem ködében még máshol van a fókusz, idővel azonban minden nőnek jól esnének ezek az apró figyelmességek. Persze a férfiakra is igaz, hogy ha hiányérzetük van a párkapcsolatban, akkor gyakran klasszikus női értékeket hiányolnak. S nem feltétlenül a főzést... Csak a kedvességet, szeretetet, gyengédséget, melegséget, megértést...
Mindennek semmi köze az esélyegyenlőséghez. Igenis jó néha valódi férfinak és nőnek érezni magunkat, ez pedig nem zárja ki, hogy egyébként egyenjogú társakként működjünk együtt. Attól, hogy a férfi virágot visz a nőnek, még a hölgy is meglepheti a társát mondjuk a kedvenc csokoládéjával. Attól, hogy a férj kinyitja feleségének az ajtót és felsegíti a kabátját, még a feleség is elérohanhat, amikor párja hazaér munkából, és elvehet tőle néhány szatyrot. Ezek mindössze gesztusok, amik igenis viszonozhatóak, a mondanivalójuk szépsége viszont nem avul el.
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?