Menü

A szakítást követő legnehezebb időszak - a várakozás

Amikor egy párkapcsolat véget ér, hirtelen az ismeretlennel találkozunk. A hiány, amit a veszteség okoz, arra vesz rá minket, hogy különböző okokat próbálunk találni, miért is lett vége a kapcsolatnak. Ilyenkor igyekszünk megismerni az ismeretlent. Úgy érezzük, kényelmetlen helyzetbe kerültünk. Olyan helyzetbe, ami elviselhetetlen, torz, üres, ijesztő, kétségbeejtő, amelyből mintha nem lenne kiút. Mintha nem lenne választásunk, merre haladjunk tovább. De próbáljunk értelmet adni annak, ami történik!

A hiányt olyan óriásinak érezzük, hogy nincs elég válasz a világon, amivel az űrt kitölthetnénk. Amikor a kimenetel nincs a kezünkben, válaszokra várni, valamint arra, hogy jobban érezzük magunkat, vagy hogy újra egyben legyünk - olyan, mintha élet-halál kérdése lenne. Megoldásra áhitozunk. Arra, hogy megértsük vagy meghatározzuk, mi is történik valójában, vagy mi történt, hiszen el akarjuk érni, hogy megkönnyebbülhessünk.

Ebben a várakozási időben a hiány érzésével karöltve az idő rendkívül lassan telik, és eközben ráadásul gondolatáradattal látjuk el magunkat, kérdéseket halmozunk fel arról, vajon hogyan fogunk ezen túljutni, mi fog történni velünk az elkövetkezendő időszakban.

Elkezdünk azon gondolkodni, vajon mi lenne, ha ismét együtt lennénk. Mert ha nem ez fog történni, akkor vajon mi garantálja, hogy a jövőben is érezhetjük még magunkat jól és szerethetünk? Nyilván nincs semmi és senki, aki meg tudná jósolni a jövőnket.

Fájdalmas tudni, hogy nem születik válasz hirtelen a feltett kérdéseinkre. A legnehezebb rész azonban a várakozás. Az a várakozás, ami szinte kibírhatatlan szorongással jár.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy nincs semmi, ami csillapítani tudná a hihetetlen méreteket öltő diszkomfort érzetünket. Rá kell viszont jönnünk arra, hogy nem várhatjuk el, hogy a válaszok kívülről érkezzenek. Jobb tudni, hogy ez csak egy átmeneti időszak, és ez az érzés elkerülhetetlen, amikor egy veszteség feldolgozásán munkálkodunk. Igyekezzünk elfogadni, hogy a fájdalom és a szomorúság ebben az időszakban hozzánk tartozik. Ezek az érzések ilyenkor a veszteségre adott természetes válaszaink, és ez az egyetlen módja annak, hogy túljussunk a nehéz időszakon.

Realizáljuk, hogy nincs az a mennyiségű gondolathalmaz, ami ki tudná tölteni a bennünk lakozó űrt, viszont ez segít abban, hogy később ismét önmagunk legyünk. Ha számolunk a valósággal, hogy abban a pillanatban fájdalommal küzdünk, az a valami! Elfogadni a valóságot - hogy együtt kell élnünk az ismeretlennel, ez fog minket átsegíteni.

Pszichológusok és más szakemberek gyakran hallják a következő kérdéseket:
- Mennyi ideig kell várnom? Mennyi ideig tart majd, hogy túljussak ezen?
- Tart, ameddig tart. - hallják leggyakrabban a választ.

Egyszerre mindig csak egy lépést tehetünk. Az aggódást és az idegeskedést tudjuk csillapítani például azzal, ha belegondolunk, hogyan éreztük magunkat tegnap vagy akár öt perccel ezelőtt. Csak a saját érzéseinkhez tudjuk mérni a változást. Mi élünk a saját bőrünkben, megvannak a saját élményeink és tapasztalataink, az egyéni fájdalmaink és kapcsolatainkat is egyedi módon értjük meg és értelmezzük.

Forrás: https://www.psychologytoday.com

Tippek sorozatfüggőknek

"Nem vagyunk sorozatfüggők, csak szeretjük rendesen megnézni őket." Igen-igen, csak az új részt várjuk, csak ezt az évadot gyorsan megnézzük nem is foglalkozunk vele később... Ha ezek az önáltató mondatok frusztrációval töltenek el, akkor neked is jól jöhet néhány tipp a "leszokáshoz".

Komfortzónák és tudattalan gátak

Az ember énvédő mechanizmusai révén rengeteg tudattalan határvonalat állít fel magában, és ezeken csak a legritkább esetekben lép át akarattal. Ám nagyon könnyen kimozdul, más emberek hatására. Vajon ez hogyan működik?

Tanulásfüggőség

Az emberi elme annyira összetett, hogy egyes jelenségei szinte megmagyarázhatatlanok, mások viszont egészen egyszerű elemi okokra is visszavezethetőek. A függőség kérdése mind fiziológiai szempontból, mind lélektani szempontból igen érdekes. De rajongunk-e függőségig olyan dolgokért, amelyek elől mások menekülnek? A tanulásfüggőség példája ezt remekül szemlélteti.

Nemcsak támogató szülők léteznek

A szülők szeretete, nevelése és támogatása nélkül nem lennénk ott, ahol vagyunk – mondják sokan. A pszichológia jeles képviselői valamennyien egyetértenek abban, hogy a szülőkkel való kapcsolat és a szülők hatása meghatározza a személyiségünket. De ez nem mindig pozitív hatás.

A megalkuvás lélektana

Bonyolult rendszerünk számtalan önvédelmi mechanizmust alkot magának, s ezek a mechanizmusok könnyen alakulnak át szokássá. A megalkuvás is egy olyan cselekedet, amelyet annál könnyebben teszünk meg, minél többször van rá szükség.