Menü

Mikor menjen aludni a gyerek a nyári szünetben?

Hurrá itt a nyár! Ez azt jelenti, hogy a gyermekek számára vége a korán kelésnek (amit sok szülő irigyel is tőlük...), és egyúttal az esti időben fekvésnek is. Van, aki szerint ez az időszak üdítő, hiszen hátrahagyhatjuk az iskolai kötelezettségeket, és lazíthatunk az időbeosztáson. Míg más szülők számára kimerítő a napirend felborulása, és a késő estig, éjszakáig handarikázó csemeték. No de melyik verzió jó az egész család számára?

Természetesen teljesen felesleges, hogy az óvodai-iskolai renddel azonosan szigorú beosztást kelljen tartani. Mindenki számára jól esik, ha kicsit lazíthatunk. A gyermekeinken és önmagunkon is észrevehetjük ilyenkor, hogy a tanév során tapasztalt stressz csökken, és a család ifjú tagjai felszabadultabbak. Ehhez természetesen hozzájárul az esti rutin szabaddá válása, valamint az ébresztőóra kiiktatása is.

A gyermekek sokfélék, de igen kevés akad közöttük, aki korán elálmosodik, és szeret időben aludni térni. Az ő esetükben nincs kérdés. A kis éjjeli baglyoknál viszont a családi béke és nyugalom érdekében érdemes lehet néhány észszerű szabályt bevezetni. Nem kell engednünk, hogy éjfélig ébren legyenek a csemeték, és bizonyos kereteket ilyenkor is tartani lehet. Ehhez néhány ötlet:

- Határozzuk meg, hogy mi az az időpont, amikortól nyugalmat szeretnénk! Ebben az időpontban a gyermekek kapják meg tőlünk a jóéjtpuszikat és az esti mesét. Ezután is ébren maradhatnak még, amennyiben az ágyukban olvasgatnak, játszanak egy kisebb lámpa fényénél. Így már elindul a lenyugvás, elcsendesedés időszaka, de mégsem kell túl korán aludni, és a szülőnek is lehet kis saját ideje.

- Beszéljük meg velük a reggeli szabályzatot is: természetesen itt sem kell a görcsösségre törekedni. De senkinek sem jó, ha a végtelen éjszakai kukorékolás után délig alszik a fiatal, noha egy-egy alkalommal ez sem jelent problémát. Legyen olyan időpont, ameddig fel kell kelni, felöltözni és bekapcsolódni a napi körforgásba. Persze van olyan gyermek, aki inkább a korán kel, főleg a kisebbek. Ha nem dolgozunk reggel, s már olyan korú a kicsi, akkor egyezzünk meg vele, hogy mely időpontig - az estéhez hasonlóan - a szobájában játsszon nyugodtan, de legalábbis hagyja a szülőket pihenni, amennyiben már egyedül lehet hagyni őt.

- Legyenek, lehetnek ebben is "csalónapok" a hét egy meghatározott napján, amikor viszont nem kell ezen szabályokhoz sem alkalmazkodni. Így a többi napon könnyebb őket betartani.

- Itt a lehetőség a pizsamapartik és a párnacsaták megrendezésére! Ha nem is alvás, de legalább valami hasonló...

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.