Facebook-ban első, digitális tájékozottságból utolsó...
- Dátum: 2017.07.01., 16:25
- digitális, digitális intelligencia, digitális műveltség, digitális világ, facebook, információ, internet, képernyő, közösségi média, net, oktatás, reklám, vállalkozás, világháló
Érdekes adatokkal szolgálnak az internetkutatók, ami kis hazánkat illeti: a népességhez arányosítva világviszonylatban a legnagyobb facebook felhasználók vagyunk, viszont összességében a digitálisan felkészületleség és elmaradottság jellemző ránk.
No de mit is jelent ez utóbbi? A felmérésekben azt vizsgálták, hogy a vállalkozások mennyire tudják kihasználni az internetben, a digitális világban, valamint az internetes reklámokban rejlő lehetőségeket, továbbá hogy a nem vállalkozó közösség milyen mértékben tudja az internetet a saját javára és boldogulására fordítani. Tehát mennyire ismeri a különböző tájékozódási lehetőségeket, és használja-e a hasznos módon is a világhálót.

Ezen két adat egymás mellé állítva nem igazán ad okot örömre, ugyanis azt jelenti, hogy bár az emberek jó része rendelkezik internet előfizetéssel (ez természetesen gazdasági és szociális szempontból is pozitív hír), azonban a netezés által nyújtott eszközöket és lehetőségeket egyoldalúan használja.
A szakemberek szerint ezeknek az adatoknak köze van azokhoz a számokhoz, amelyek feltárják, hogy a magyar népesség sajnos listavezető a depresszió, az öngyilkosság és az öngyilkossági hajlam, valamint a boldogtalanságérzet tekintetében.
No de hogyan tudnánk ezen változtatni? Természetesen hasznos lenne, ha az oktatás, az informatikaórák nem csak a gyakorlatlan, valamint a korosztály számára haszontalan információtömeggel árasztanák el a gyerekeket, hanem - vélhetően számukra is érdekes módon - feltárnák előttük az internet nyújtotta szélesebb lehetőségeket. De az oktatást mint olyan ne csak önmagában ítéljük el - ha a tanterv nem is tartalmazza a megfelelő elemeket, sok múlik a tanárok, valamint a szülők kreativitásán és leleményességén.
Fontos, hogy felismerjük: ne alapjaiban akarjuk megváltoztatni a generációt, hanem próbáljunk velük együttműködni, és valamilyen szinten követni a trendeket, de egyúttal példát, valamint irányokat mutatni nekik. Tehát fejlesszük a digitális intelligenciánkat!
Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít
Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”
Az ünnepi asztal csapdái
Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.
Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben
Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.
Karácsonyi ajándékok az utolsó pillanatban – amikor az idő ellenünk dolgozik
Ismerős helyzet? December közepe van, az adventi naptár már majdnem üres, a város fényei ragyognak, de az ajándéklista még mindig hiányos. Az utolsó pillanatos karácsonyi ajándékvásárlás sokak számára stresszes.
Mi tesz minket egy munkahelyi közösség egyedi részévé?
A céges közösségek működését alapvetően az egyéni különbségek alakítják. Az igazi erőt az adja, amikor különböző szemléletek, energiák és háttérből hozott tapasztalatok állnak össze olyan hálózattá, amelyben mindenkinek megvan a helye. A kérdés mégis az, hogy mitől válunk valóban hasznossá és értékessé egy szakmai környezetben?