Menü

Hogyan ismerjük fel egyéni céljainkat?

Mi emberek rendszerint valamilyen cél eléréséért küzdünk. Úgy véljük, ha oda eljutunk, boldogok leszünk. Azt hisszük, van egy általános állapot, egy pont, mint a romantikus amerikai filmek végén, és onnantól kezdve már csak az önfeledt nyugalom és szeretet állapotában létezünk majd. Sajnos legtöbbször egy-egy cél elérése közel sem okoz akkora euforikus élményt, mint azt előzőleg elképzeltük. De ahelyett, hogy felismernénk, nemcsak a cél elérése a lényeg, hanem maga a folyamat, az út, ahogy oda eljutunk, rendszerint keresünk egy következő lépcsőfokot, amit megmászhatunk, és ez így folytatódik gyakran éveken vagy akár egy egész életen keresztül.

Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik célok felállítása nélkül élik mindennapjaikat?

Sokan megelégszenek a hétköznapi rutin követésével, és nem is igénylik, hogy nagyobb dolgokat vigyenek véghez. Vannak viszont olyan társaink, akik szeretnének látni, tenni valamit, de nem találják mi is az, amit igazán, odaadóan, szeretettel telten tudnának tenni.

Mit tehetnek őt, hogy egy kicsit közelebb kerüljenek céljaik megismeréséhez?

Néha úgy érezzük, szívesen válnánk tevékennyé valamiben, de nem tudjuk mi az a valami. Ez rányomhatja a bélyegét a mindennapjainkra. Gyakran előfordul az is, hogy bizonyos tevékenységekről tudjuk, hogy jók, akár előnyösek az egészségünkre vagy szórakoztatóak, szeretjük is őket csinálni, mégsem leljük benne akkora örömünket, mint ahogy azt eredetileg elképzeltük. Ezeket a tevékenységeket érdemes magunk mögött hagyni, és helyette olyanokat felkutatni, amelyekbe valóban bele tudunk feledkezni.

Fontos, hogy ha teszünk valamit, azt magunkért tegyük. Ne azért, mert egy kedves ismerősünk is ezzel foglalkozik. Próbáljunk ki új dolgokat, amit eddig esetleg furcsának vagy elérhetetlennek gondoltunk, az sem baj, ha nagyon távol áll tőlünk, vessük bele magunkat! Lehet, hogy pont így jutunk el egy egyéni célunk felismeréséhez. A tevékenység közben figyeljünk arra, hogy ha senki más nem befolyásolna annak elvégzésében, akkor is szívesen fognánk-e hozzá.

Olvassunk sokat! Akár könyvet, akár blogokat az interneten. Mások tapasztalatainak és élményeinek megismerése értékes forrás lehet önmagunk megismerésének folyamatában.

Ha folyamatos panaszkodáson kapjunk magunkat, gondolkodjunk el, mi az, ami nincs helyén az életünkben! Min szeretnénk változtatni, milyen a hozzáállásunk életünk egyes területeihez?

Ilyenkor érdemes meglátogatni a távol élő rokonainkat vagy barátainkat, ugyanis a drasztikus környezetváltozás mindig segít abban, hogy saját életünket kívülről legyünk képesek szemlélni, így bármilyen szükséges változásra jobb rálátásunk lehet. Arról nem is beszélve, hogy az új környezetben nagy valószínűséggel gyűjthetünk motivációt, lendületet elkövetkezendő feladataink végrehajtásához.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Korai kelés, hosszabb délutánok – Miért éri meg hamarabb kezdeni a munkát?

A hajnali ébredés sokak számára kihívás, mások viszont szeretik, hogy már a reggeli órákban lendületbe kerülnek. A korábbi munkakezdés a teljesítményre, a szabadidőre és az egészségre is hatással lehet, előnyei azonban csak megfelelő pihenés mellett érvényesülnek.

Az illatok terápiás ereje – így csempészhetünk nyugalmat a mindennapokba

Ahogy közeledik a tél, egyre jobban vágyom az otthon melegére, a nyugalomra és azokra az apró dolgokra, amelyek kellemesebbé teszik a mindennapokat. Számomra ezek közé tartoznak az illóolajok is. Az őszi-téli időszakban előszeretettel használom őket párásításhoz, de krémekbe és a fürdővízbe is szívesen csempészek néhányat. Egy-egy kellemes illat számomra nem csupán hangulatot teremt, hanem segít abban is, hogy egy fárasztó nap után egy kicsit lelassuljak, és jobban odafigyeljek magamra.

A fák és a természet gyógyító ereje

Nem véletlenül mondják, hogy ha beteg vagy, vagy akár stresszes, menj és sétálj egyet az erdőben.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.