Elrettentő társadalomkép a facebook-on
- Dátum: 2017.09.10., 18:14
- csoport, digitális, facebook, fiatal, generáció, komment, okostelefon, online, önbizalom, poszt, számítógép, szelfi, társadalom, unalom, unatkozás
Hogyan gondolkodik az új generáció, s mivel tölti a szabadidejét? A facebook-ról (majdnem) minden kiderül! Egy csoport révén bepillantást nyerhettem az elrettentő valóságba. Biztosan ezt akarjuk, emberek?
A minap egy távoli ismerősöm hozzáadott engem egy facebook csoporthoz. Fogalmam sincs, mit keresek ott, ugyanis a csoport nevében megjelölt jelző nem illeszthető rám. Az értesítés a csoportba való bekerülésről elkerülte a figyelmemet, de nem úgy a posztok… Azokat nem lehetett nem észrevenni.
Egyszerre csak tele lett az üzenőfalam szelfikkel, furábbnál furább felhívásokkal, fotókkal, játékokkal és véleménykérésekkel. Önmagában ezzel még nem lenne baj (a posztok gyakoriságán túl). Mégis egy nagyon torz kép tárult elém.
Az emberek (javarészt fiatalok) idegenektől várják a lájkokat az önbizalmuk megerősítésére. Tényleg ettől lesznek jobban? S vajon meddig? A lányok dekoltált ruhákban, a fiúk félmeztelenül, a legkülönfélébb ürügyekkel teszik fel a képeket, s egymást kérdezik: „mit csináltok éppen?” – a több, mint tízezer tagtól várva a választ, amelyet aztán szóra sem méltatnak, csak a bókokat.
Unaloműző fotójátékok tömkelegét posztolják: kinek milyen a kedve/kocsija/macskája, stb., és aszerinti ikonnal lájkolja a képet. Vagy a másik fiú posztoló, aki megkérdezi a lányokat, hogy a tangát vagy a francia bugyit részesítik-e előnyben? S hozzáteszi: fotóval nyugodtan lehet igazolni a választást… Naponta száz és száz hasonló színvonalú bejegyzés születik a csoportban. Természetesen (?) rettenetes helyesírással és fogalmazással kerülnek kiírásra ezek a bejegyzések.
Nem nehéz észrevenni azt az általános társadalmi színvonalat, amit mutat magából ez a „közösség”. Persze nem csak innen, hanem munkámból és szülői szerepemből kifolyólag is egyszerre vagyok informált, így ismerem a helyzetet – a fiatalok nem találják fel magukat a közösségi oldalak és a videók világán túl. Unatkoznak – a világon minden untatja őket. (Az unalmuknak ebben a csoportban is gyakran hangot adnak). Így maradnak a butuska, üres elfoglaltságok a facebook keretei között: kizárólag a külső jegyeket vizsgáló képek, és az „írd le kommentben, hányadikán születtél”-színvonalú, lássuk be, tök értelmetlen, időrabló posztok.
Nem, nem a facebook a hibás, hiszen ez csak egy felület, ami olyanná válik, amilyenné az emberek alakítják. Lehet értelmes dolgokra is használni, (sokan megteszik), hiszen vannak más, fantasztikus csoportok is zenékről, utazásról, könyvekről, segítségnyújtásról, optimizmusról és még sorolhatnánk napestig.
Részemről én még egy picit csodálkozom, néhányszor ledöbbenek, aztán sürgősen kilépek ebből a (meg nem) nevezett csoportból. Szeretném megválogatni, hogy kivel és mivel töltöm az időmet. Várnak rám a könyvek, a megírni való cikkek, a megnézni kívánt helyek… S közben bízom abban, hogy a digitális bennszülött Z-generáció tagjai is felébrednek előbb-utóbb. Rájönnek, hogy igenis ártalmas egy olyan facebook csoport, ahol a be nem vett osztálytársakat szidják és beszélik ki a háta mögött. Hogy a chatelés nem ér fel a személyes találkozással (manapság hivatalosnak vélt kapcsolatok születnek a neten úgy, hogy a felek még sosem találkoztak, s a barátságok is beérik az online beszélgetésekkel).
Reménykedjünk, hogy mindez csak ideiglenes, és az aggodalmunk teljesen természetes és általános jelenség. Hiszen annak idején, ahogy Janikovszky Éva is megírta a Kire ütött ez a gyerek c. könyvében, éppen a szalagos magnóban látták a negatív hatást: akkor az volt a „kockulás” (a számítógépek és okostelefonok előtt), aminek következményeképp nem mentek szabad levegőre a fiatalok.
Talán csak úgy van ez, mint a táplálkozással – megvolt a maga érája az élelmiszeripari műtermékeknek, de ahogy elértük a véglet egyik pontját, elindultunk visszafelé, és újra divatba jönnek a kézműves termékek, értékesebbé válnak a házi készítésű ételek és tárgyak.
Azt tegyük meg, amit lehet: mutassunk példát, sepregessünk a magunk háza táján és dolgozzunk a saját fejlődésünkön, a saját életünkön. Így van rá a legtöbb esélyünk, hogy pozitív hatással lehetünk másokra is. S amikor nekik is elérkezik a megfelelő időpont, hogy kiszakadjanak az értelmetlen posztok látszólagos és ideiglenes unaloműzéséből, akkor lehet, hogy minket fognak követni, s megkérdezni – miért gondolod így, és hogyan csinálod?
Továbbá azt is el kell fogadnunk, hogy nem kell és nem is lehet mindenkit megmenteni. Elképzelhető, hogy különösebb izgalom nélkül hagyni kell, hogy sokan megelégszenek az élet digitális oldalával. A többiekkel pedig együtt kirándulhatunk :)
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.
Mennyibe kerül ma a városi kutyatartás?

Hazánk nagyobb településeinek parkjaiban és kávézóiban egyre több négylábú társ sétál pórázon. A látvány idilli, de a háttérben ott húzódik a valós kérdés, hogy vajon a városi kutyatartás napjainkban már luxusnak számít? Egy szőrmók fenntartása jelenleg havonta átlagosan 20–50 ezer forintba kerül, fajtától és életmódtól függően. A táp, az oltások, a bolha- és kullancsirtók, illetve a felszerelések ma már alapkiadásnak számítanak.
Egy csepp, ami életet ad – személyes élményem az irányított véradásról

Ma különleges napom volt. Egy kisfiú történetével találkoztam az interneten: súlyos betegséggel küzd, és a kezelése során vérre van szüksége. Amikor megtudtam, hogy a vércsoportja megegyezik az enyémmel – 0 Rh+ -, nem volt kérdés, mit kell tennem – elmentem irányított véradásra, kifejezetten neki segíteni.
Mentális nagytakarítás

Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.
Óraátállítás 2025 őszén

Október vége felé minden évben elérkezik az a bizonyos hétvége, amikor újra előkerül a kérdés: „Most előre vagy hátra kell állítani az órát?” Idén október 26-ról 27-re virradó éjjel, vasárnap hajnalban háromról kettőre kell visszatekerni a mutatókat. Ez azt jelenti, hogy egy órával tovább alhatunk, hiszen kezdetét veszi a téli időszámítás.