3 dolog, ami érthetetlen az olaszokban

A Dél-Olaszországban töltött elmúlt 10 hónap sokszor egyáltalán nem volt "dolce vita". A 3 legtöbb bosszúságot okozó olasz furcsaságot szedtem sorra. Lehet, hogy vannak dolgok, melyek sokkal élhetőbbek Magyarországon, mint "nyugaton"...?

1. A tömegközlekedés

Habár az olaszoknak sokkal több vonat- és busztársaságuk van, a vonataik és a buszaik szebbek, tisztábbak, de arra talán még maguk az olaszok sem tudják a magyarázatot, hogy egy viszonylag rövid távolságon belül miért kell akár többször is átszállni. Konkrét eset szerint, egy Ruvo-n egy évvel ezelőtt történt tragikus vonatbaleset óta egy szakaszon soha nem jár vonat, csak busz; emiatt a naponta ingázók, akik meglehetősen sokan vannak, Bari-ból Ruvo-ig vonattal, majd átszállással Andria-ig vagy Barletta-ig busszal kénytelenek utazni.

A vasárnapi tömegközlekedés szintén katasztrófa: a buszközlekedés teljesen leáll, a vonat nem, de egyes szakaszokon vonatpótló buszok közlekednek; ezeket fejben tartani szinte hihetetlen, ezért szinte kötelező letölteni, lefotózni, elmenteni a különböző menetrendeket, ha nem akarjuk, hogy maga az utazás teljesen elrontsa a napunkat vagy a kiruccanásunkat egy közelebbi vagy távolabbi városba.

2. Autóval közlekedés

Azt hinné egy laikus, hogyha ilyen körülményes a tömegközlekedés, akkor autóval sokkal könnyebb, kényelmesebb. Nos, nem így van. Volt „szerencsém” megtapasztalni ennek az árnyoldalait is. Azért az köztudott, hogy az olaszok általában életveszélyesen és a saját szabályaik szerint vezetnek; számukra a lámpák csak jótanácsok. Nos, így van. Az utakon, autópályán és keskeny kis utcácskákon is az autós az úr, míg a gyalogos, a biciklis így sokkal nagyobb veszélynek van kitéve, mint otthon. Főleg, mert a KRESZ-szabályokat az olaszok nagy része nem tartja be, s ez érvényes a parkolásra is. Ennek ellenére érdekes, hogy alapvetően kevés a baleset, viszont sok az olyan autó, mely rengeteg apró koccanás nyomait hordozza.

Míg otthon az autóvezetők általában szemkontaktussal kommunikálnak egymással vagy a gyalogossal, itt ez hiányzik és sokszor kiszámíthatatlan helyzetbe kerülhetünk. A sofőrök a nagy utakon gyorsan és életveszélyesen, a kis utcácskákban lassan, de körültekintés hiányában vezetnek.

3. Szemét és környezetvédelem hiánya

Az utcákat és tengerpartokat nem takarítják, általában mindenhol szanaszét hever a szemét. Ennek mértéke városfüggő és inkább déli sajátosság, de ahol előfordulnak turisták, ott általában erre jobban figyelnek. Általánosságban csak saját kis portájukat, erkélyüket tartják rendben, az alatta elhaladó embereket sem kímélve; velem is előfordult már, hogy csurom víz lettem az utcán sétálva, amikor az éppen erkélyét felmosó nénit nem érdekelte, hogy éppen pont alatta mentem el.

A kutyát sétáltatók is hasonlóan nem törődnek azzal, hogy összeszedjék azt, amit kellene, hiába a figyelmeztető táblák, hogy ez pénzbüntetést von maga után. Annak ellenére, az olaszok láthatóan imádják kis kedvencüket, jól tartják, gondozzák, öltöztetik, hámon és nem pórázon tartják, sőt még arra szerelhető kis műanyag csontban rejtőző szemeteszacskót is hordanak magukkal – ami fantasztikus találmány lenne, ha használnák is.

Gősi Gabriella - Molfetta, Olaszország