Gyógynövényekről általában

A gyógynövények olyan vadon élő és termesztett fajok, melyekben a szervezetre valamilyen módon ható anyagok találhatók.

Fontos elkülönítenünk a gyógynövények kapcsán a természetgyógyászatot a fitoterápiától. A természetgyógyászat esetében a gyógynövény hatóanyag-kombinációja és a dózis nem ismert, inkább tapasztalati megfigyeléseken alapul, míg a fitoterápiánál ismert a hatóanyag-kombináció és a dózis is és kimutatható kapcsolat a gyógyulással.

Már az ókorban is ismerték egyes növények jótékony, vagy kevésbé jótékony hatását. Kr.e. 4. évezredben az Indiából származó Védákban is említést tesznek gyógynövényekről, de hozhatnánk példának Hammurabi könyvét (Kr.e. 18.sz.), ahol a mákról, nadragulyáról és szennáról tesznek említést, mint gyógynövények, de borsmentát is használtak például emésztési zavarokra.

Félretéve a történeti feljegyzéseket, a gyógynövényeket kicsit tudományosabb oldalról megvizsgálva kiderül, hogy egyszerű kémia van a dolgok mögött.

Alapvetően 9 fontosabb csoportra oszthatók a hatóanyagok:

- Alkaloidok
- Keserűanyagok
- Cseranyagok
- Glikozidok
- Szaponinok
- Illóolajok
- Nyálkaanyagok
- Vitaminok
- Szerves savak

Az alkaloidok erős hatásúak, gyakran mérgezőek, ilyenek például a morfin és a nikotin. A növények általában védekezés céljából termelik ezeket az anyagokat. A keserűanyagok általában étvágyjavító hatással bírnak, ilyet tartalmaz például a fehér üröm. A cseranyagok összehúzó, véralvadást segítő hatásúak, a bőrrel reagálnak (bőrcserzés). Rózsafélékben, bükkfélében és nyírfélékben találunk ilyen hatóanyagokat. A glikozidok izzasztó, vizelethajtó, hashajtó és szívműködést-szabályzó tulajdonságaikról ismertek, jó példa erre a piros gyűszűvirág, melyből úgynevezett szívglikozidok nyerhetők ki. A szaponinok vízzel reagálva habzanak, nyálkaoldó, köptető hatású anyagok, azonban gyakran mérgezőek. Ilyen anyagokat tartalmaz például a szappanfű gyökere. Az illóolajokról talán már mindenki hallott. Baktericid, gyulladásgátló és emésztést serkentő hatásukról ismertek, viszont gyakran irritálóak. Illóolajokat találunk az ajakos, ernyős és fészkes virágzatú növényekben. A nyálkaanyagok vízoldékony, gélképző anyagok, melyek védik a bőrt és a nyálkahártyát. A vitaminokat sem kell bemutatni különösebben, vannak zsír- és vízoldékonyak, általában a friss gyümölcsökben, zöldségekben találhatók nagyobb mennyiségben. Végül pedig a szervessavak következnek, mint az almasav, borkősav, hangyasav, amiket megtalálunk például a mezei sóskában, vagy a madársóskában.

A modern orvoslás előtti időkben az emberek kénytelenek voltak a gyógynövények hatóanyagait gyógyszerként használni, ma már azonban rendelkezésre állnak szintetikus gyógyszerek. Akkor miért használjuk még mindig a növényeket? Egyrészt azért, mert olcsóbb megoldást kínálnak egy-egy adott panaszra, másrészt pedig a mellékhatások elkerülése végett. Természetesen nem old meg minden problémát egy gyógytea, észszerűen mérlegelni kell, hogy egy adott betegség milyen ellátást igényel. Azonban hétköznapi problémákra nagyszerű megoldást nyújthatnak a gyógynövények.

A növények más-más részeit használjuk fel, mint például gyökér, rizóma, levél, hajtás, kéreg, gumó, virág(zat), termés, mag. Felhasználásuk is sokrétű, készülhet belőlük forrázat, vagyis tea, főzet, tinktúra, kenőcs, olajos kivonat, de áztatással is kinyerhetők például a nyálkaanyagok.