Észak nem felejt
- Dátum: 2018.07.08., 19:55
- Vass Attila
- antropógia, chti, család, Dany Boon, film, filmajánló, francia, komédia, önéletrajzi, szóvicc, tájszólás
Nord-Pas-De-Calais kemény hely. Franciaország méltán nem ismert része. Hideg van és mindenki egy sajátos helyi dialektusban karattyol, érthetetlenül. Dany Boon, közismert francia komikus szülőföldje ez a táj, a maga sajátos humorával és bájával.
Az erősen önéletrajzi Vissza a gyökerekhez a párizsi karrierista és a vidéki suttyó családja közti ellentétet hivatott bemutatni. A főszereplő, forgatókönyvíró, rendező Boon, ezúttal nem fogja vissza magát. Szóviccek özönével árasztották el a vásznat. Azonban, a várt siker elmaradt. Igaz, a bő ötmiliós francia nézőszám szép teljesítmény, de az előzményfilmje (Bienvenue chez les ch’tis) több húsz (!) milliós eladott jegyszámát nem tudta hozni. A várakozás igen nagy volt, a téma roppant érdekes. A színészek tökéletesen beszélnek, csak sajnos a sztori átélhetősége nem a legjobb.
Sok helyen, szabályosan, (franciául is) feliratozni kéne a filmet, a tájszavak miatt. Aki teheti, feltétlenül eredeti nyelven nézze meg, adják is pár moziban így. Sokkal jobban kijönnek a szóviccek és a hangulat. Habár, a magyar nyelvű előzetes ígéretes, de nem tud olyan szóbeli disszonanciát visszaadni, mint az eredeti. Amúgy is, mindenkinek van ciki a családjában ,vagy épp távol kezdet új életet. Aki járt már a galloknál tudja, mennyire érzékenyek arra, ha nem értenek egy számukra idegen nyelvet. Ez a hatás itt elidegenítőleg hat, és jócskán tépázza a francia egót is. Egy szóval nagyon vicces, csak túl van tolva a chti beszéd és a rendes diskurzusok aránya.
A mellékszereplők közül, azért jó páran odateszik magukat. Visítva lehet, például az egykori csetlő-botló „magas szőkén” Pierre Richardon derülni. Remek -a film utáni megszokott- bakiparádé is. A mű egységes, pozitív nagyon franciás végkifejlettel. Kicsit trükkösen inkább a chti közösségnek szól sem, mint a Boon kiváló helyzetkomikusi vénájáról. Azonban, a főhős balesete utáni amnéziás alakítása, már-már a híres komikus elődöket kísérti. A viccet félretéve, ha egy intelligens komédiára vágyunk, amely különleges bepillantást ad egy nálunk ismeretlen közösség életébe, bátran tegyünk egy próbát.
/Szerző: Vass Attila/
Haverok,buli,like! De hogyan tovább?
Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?
Egy hamis segélyhívás ára: pénzbírság és veszélybe sodort emberéletek
A 112-es egységes segélyhívó szám azért működik a nap 24 órájában, hogy sürgős esetben azonnali segítséget biztosítson. A diszpécserek minden beérkező hívást komolyan vesznek, és szükség esetén riasztják a mentőszolgálatot, a tűzoltóságot vagy a rendőrséget. A rendszer hatékonyságának alapfeltétele azonban a rendeltetésszerű használat.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?