Vita vagy veszekedés?
- Dátum: 2018.08.21., 07:57
- Varga Ágnes Kata
- adrenalin, agy, egészség, elfogadás, ellenérv, elme, érv, érzelem, eufória, győzelem, kompromisszum, lélek, negatív, nézet, pozitív, pszichém pszichológia, stressz, test, veszekedés, vita
Az, hogy valaki vitába vagy veszekedésbe kezd, csupán döntés kérdése. Nem az ember jellemzője, hanem egy viselkedés: hogyan reagálunk a nézeteltérésekre. Megpróbálunk-e érveket felsorakozatni, magyarázatot adni, vagy kizárólag a másik fél támadásában merül ki a fegyverkészletünk? Értelmes vagy értelmetlen gondolatmenetre akarjuk terelni az események sorozatát?
Ha eltérő véleményen vagyunk a partnerünktől, választhatunk, hogy miként állunk a helyzethez: kompromisszumos megoldást akarunk, elmondani a saját véleményünket és meghallgatni a másikét, vagy kizárólag az a célunk, hogy a másikon felülkerekedjünk? Ez a választás jelenti a különbséget vita és veszekedés között.
A vita, bármennyire is hihetetlenül hangzik, pozitív hatással van ránk. Az érvek felsorakoztatása ugyanis frissítően hat az agyra. A másik fél meghallgatása pedig növeli a toleranciás képességünket. Ez ugyanis egy kis akarattal rendkívül jól fejleszthető. A jó vita lényege, hogy normál hangerőn, a másik felé kifejezett tisztelettel elmondjuk a saját véleményünket, érveinket, majd a másik fél meghallgatása után az esetleges ellenérveinket. A végén pedig hozhatunk egy kompromisszumos megoldást, de ez nem kötelező. Egy hétköznapi vitában nem fontos a másik nézetének teljes megváltoztatása, elég, ha mindkét fél elfogadja a partnere véleményét, és hogy nem létezik teljes egyetértés.
Vannak olyanok, akiket eufórikus érzéssel tölt el a vita. Ennek oka az, hogy több adrenalin termelődik, ami felpörgeti a pulzust, megemeli a vércukorszintet, az agy vérellátása jobb lesz, ezáltal az agy aktívabb. Így, ha valaki egy tartalmas és izgalmas vitában vesz részt, az majdnem olyan, mintha egy nagyon kiélezett verseny szereplője lenne.
A veszekedés, ezzel ellentétben, káros hatású. Nem fejleszti úgy az agyat, mivel az észérvek szerepe egyáltalán nem jelentős, ráadásul negatív érzelmeket és stresszt okoznak, ami alvászavarokhoz is vezethet. Egy veszekedés általában csak úgy érhet véget, hogy egyik fél sem érez toleranciát a másik iránt, egyik fél sem kerül ki győztesen, és mindketten nagyon rosszul érzik magukat. Ezért, ha veszekedés van a levegőben, tiéd a választás, hogy melyik irányba szeretnél elmozdulni: az értelmes vita, vagy az értelmetlen veszekedés irányába. Az egészséged érdekében pedig, válaszd mindig az értelmes vitát.
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?