Vita vagy veszekedés?
- Dátum: 2018.08.21., 07:57
- Varga Ágnes Kata
- adrenalin, agy, egészség, elfogadás, ellenérv, elme, érv, érzelem, eufória, győzelem, kompromisszum, lélek, negatív, nézet, pozitív, pszichém pszichológia, stressz, test, veszekedés, vita
Az, hogy valaki vitába vagy veszekedésbe kezd, csupán döntés kérdése. Nem az ember jellemzője, hanem egy viselkedés: hogyan reagálunk a nézeteltérésekre. Megpróbálunk-e érveket felsorakozatni, magyarázatot adni, vagy kizárólag a másik fél támadásában merül ki a fegyverkészletünk? Értelmes vagy értelmetlen gondolatmenetre akarjuk terelni az események sorozatát?
Ha eltérő véleményen vagyunk a partnerünktől, választhatunk, hogy miként állunk a helyzethez: kompromisszumos megoldást akarunk, elmondani a saját véleményünket és meghallgatni a másikét, vagy kizárólag az a célunk, hogy a másikon felülkerekedjünk? Ez a választás jelenti a különbséget vita és veszekedés között.

A vita, bármennyire is hihetetlenül hangzik, pozitív hatással van ránk. Az érvek felsorakoztatása ugyanis frissítően hat az agyra. A másik fél meghallgatása pedig növeli a toleranciás képességünket. Ez ugyanis egy kis akarattal rendkívül jól fejleszthető. A jó vita lényege, hogy normál hangerőn, a másik felé kifejezett tisztelettel elmondjuk a saját véleményünket, érveinket, majd a másik fél meghallgatása után az esetleges ellenérveinket. A végén pedig hozhatunk egy kompromisszumos megoldást, de ez nem kötelező. Egy hétköznapi vitában nem fontos a másik nézetének teljes megváltoztatása, elég, ha mindkét fél elfogadja a partnere véleményét, és hogy nem létezik teljes egyetértés.
Vannak olyanok, akiket eufórikus érzéssel tölt el a vita. Ennek oka az, hogy több adrenalin termelődik, ami felpörgeti a pulzust, megemeli a vércukorszintet, az agy vérellátása jobb lesz, ezáltal az agy aktívabb. Így, ha valaki egy tartalmas és izgalmas vitában vesz részt, az majdnem olyan, mintha egy nagyon kiélezett verseny szereplője lenne.

A veszekedés, ezzel ellentétben, káros hatású. Nem fejleszti úgy az agyat, mivel az észérvek szerepe egyáltalán nem jelentős, ráadásul negatív érzelmeket és stresszt okoznak, ami alvászavarokhoz is vezethet. Egy veszekedés általában csak úgy érhet véget, hogy egyik fél sem érez toleranciát a másik iránt, egyik fél sem kerül ki győztesen, és mindketten nagyon rosszul érzik magukat. Ezért, ha veszekedés van a levegőben, tiéd a választás, hogy melyik irányba szeretnél elmozdulni: az értelmes vita, vagy az értelmetlen veszekedés irányába. Az egészséged érdekében pedig, válaszd mindig az értelmes vitát.
Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást
A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.