Lehet, hogy hipochonder vagyok?

Gyakran viccként kezelik ezt a témát, pedig azok számára, akik valamilyen komoly betegségtől való állandó félelemben élnek, ez az idegesség nem éppen nevetségesnek tűnő dolog. A hipochondria legfőbb ismertetőjele, ha valaki túl sokat aggódik az egészsége miatt. Egy amerikai tanulmány szerint az idegesség ezen típusa az ambuláns betegek körülbelül 5%-át érinti.

Manapság már a sztárok sem igazán titkolják, ha hasonló problémákkal küzdenek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 22 éves Kendall Jenner, amerikai modell és valóságshow szereplő esete, aki nemrégiben ismerte be, hogy gyerekkora óta komolyan küzd ezzel a problémával. Talán könnyű lehet elűzni a gondolatot, hogy hipochondriával küzdünk, de ez egy valós, a mentális egészséget érintő állapot, amely azáltal okoz aggodalmat, hogy maga az idegeskedés gyengíti le rendkívül az egyént. Tehát az aggódás válik betegséggé.

A következő tíz pont segítségével megvizsgálhatjuk önmagunkat, vajon minket is érint-e ez az állapot:

A gondolataink tele vannak a fizikális egészségünket érintő aggodalmakkal, esetleg megszállottan már csak ezzel foglalkozunk.

Az egészségünk miatti aggódás negatívan befolyásolja életünk számos területét, legyen szó munkáról, szociális kapcsolatokról, családi életről.

Túl gyakran használjuk „Dr. Google”-t annak érdekében, hogy betegséget diagnosztizáljunk magunkon vagy fizikailag megvizsgálhassuk testünket.

Nem hisszük el orvosunk szakmai álláspontját, miszerint valóban egészségesek vagyunk.

Folyamatosan az egészségünkről beszélünk, és különféle megnyugtatásokat keresünk – jöjjön ez akár a családtagoktól, akár a barátoktól -, hogy egészségesek vagyunk.

Az idegesség néha fizikai tüneteket okoz, például mellkas-fájdalom, gyors szívdobogás, izzadás, kiszáradt száj, remegés vagy zsibbadás. Ilyenkor az aggodalom fizikailag pánikrohamokban nyilvánul meg.

Bármilyen testi érzést egy súlyos betegség tüneteként interpretálunk, legyen szó akár egy aprócska fájdalomról vagy a legkisebb sóhajról. Ezek mind valódi félelmet keltenek.

Minden olyan dolgot igyekszünk elkerülni, amely betegséggel kapcsolatos, például az orvosi TV műsorokat.

Elszigetelve érezzük magunkat, vagy visszahúzódunk, és a gondolataink halmazába merülünk.

A félelem miatt elkerülünk bizonyos tevékenységeket vagy helyeket, amelyek félelmet keltenek bennünk, hogy beteggé válhatunk. Az is előfordulhat, hogy nem csinálunk többé olyan dolgokat, amelyek korábban kifejezetten örömmel töltöttek el minket.

A kulcs az, hogy az aggódás mértékét próbáljuk meg határok között tartani. Fokozatosan csökkentsük az egészségünk iránti aggódás, illetve félelem szintjét. Közelítsük meg a helyzetet az egészséges oldalról, és tegyünk fel magunknak egy kérdést: „Valóban az egészségemen vagy egy potenciális betegség kialakulásán akarok aggódni, vagy tovább akarok lépni, és élni szeretném az életemet?”

Ha magunktól nem megy, nyugodtan kérjünk segítséget egy tanácsadótól vagy terapeutától.

eredeti cikk: https://www.express.co.uk