Menü

A válásról

Az általános frusztráció, amely a házasságot és a válást övezi, napról napra növekszik bennünk, noha mint tudjuk, hogy nincs két egyforma házasság. Hogyan jutottunk odáig, hogy problémáink megoldásainak sorában elsők közt foglal helyet a válás? Miért nem próbálunk tenni ellene?

Minden házasság úgy kezdődik, hogy „mi majd máshogy csináljuk”. Azután előkerül néhány probléma, ami újabbakat generál, mi pedig az aprócska szikrából hatalmas tüzet csiholva égetjük fel a nyugalmat, biztonságot jelentő otthoni légkört. Mindenki annak tudatában vág bele a közös életbe, hogy tisztán látja a válást, mint lehetőséget, és ha nem is gondol bele, környezete gyakran figyelmezteti rá. Ki ne hallott volna esküvő előtt olyan mondatokat, hogy „tudtátok, hogy 40 éves korukra a legtöbben már egyszer elválnak?” – mindezzel még nagyobbra növelve a bizonytalanságot.

Nem érheti kritika ugyanakkor azokat, akik óva intenek minket a kétes helyzetektől, de ezáltal nem leszünk-e mi magunk a saját problémáink generátorai? Ha sokáig mondjuk magunknak, hogy milyen katasztrofális a helyzet, akkor egy idő után hiába vagyunk szilárdan meggyőződve arról, hogy mi mások vagyunk. Lényegében a folyamat önmagát gerjeszti azzal, hogy félelembe hajszolja az embert, akiben egy hevesebb vita után azonnal megfogalmazódik a gondolat, hogy „mi van, ha igazuk volt, és nincs jó házasság, és én is el fogok válni?” Az érdekesség ebben, hogy a végén néhányan már annyira félnek egy esetleges traumától, hogy inkább elválnak békében, nehogy lelki sérülés legyen a vége.

És mi az, ami miatt nem akarjuk elkerülni ezt? Főképp azért, mert megtehetjük. Lehetőségünk van arra, hogy egy rossz kapcsolatból kilépve akármennyi újba belevágjunk, kiélvezve az előnyeit, majd időben megszabadulva a hátrányaitól. Ez pedig állandó kísértés. Csakhogy a világon nagyon sok dologra van lehetőség, amely lehetőségek azért teremtettek, hogy szükség esetén alkalmazhassuk őket. Ilyen a válás is. Csak azért, mert lehet, nem mindig szükséges. És csak azért, mert megtehetjük, és mások megteszik, nekünk nem muszáj. Persze, ha csak ez az egy lehetőség maradt, nem érdemes vállalni minden szenvedést csak azért, hogy ne kelljen elszenvednünk egy válást. Van, hogy az embernek nincs más választása.

Akkor miről is szólt ez a cikk, ha nem arra biztat, hogy ne váljunk el? A válasz nem is olyan bonyolult: mert igazából arra biztat, hogy gondolkodjunk. Gondoljuk végig a helyzetünket a házasság előtt és a házasság során is mindig! Szelektáljunk a vélemények között, hiszen egymást és a kapcsolatunkat mi magunk ismerjük legjobban! És, ami a legfontosabb, se célnak, se eszköznek ne tekintsük a válást, amelyben önmagunkat megvalósítjuk! Maradjon ez egy végső megoldás, amelyet el szeretnénk kerülni. De ha mégis rá kerül a sor, akkor ismerjük fel az általa kínált lehetőségeket, és próbáljunk helyesen élni azokkal. Ezzel magunkat és társunkat is sok kellemetlenségtől mentjük meg.

Varga Ágnes Kata

Környezettudatosság a konyhában

A környezettudatossággal már számtalan cikkben foglalkoztunk, a téma egyre aktuálisabb és fontosabb. Úgy gondolom apró napi rutinszerű tevékenységeink megváltoztatásával, gondos odafigyeléssel különösen a háztartásban tehetünk sokat a földünk, környezetünk védelméért, megóvásáért.

Függőség tünetei

A szenvedélybetegségből fel lehet épülni. A kezelés célja több mint az ivás vagy a drogozás beszüntetése. A cél a kiegyensúlyozott és termékeny élet biztosítása.

Mit nyújt még egy edzés a sporton kívül?

Azt jól tudjuk, hogy formában tart, meg segít lefogyni, segít elkerülni a betegségeket, jót tesz nekünk mentálisan és elégedettséggel tölt el, de vajon konkretizálva mi minden ad nekünk a sport?

Boltkór – napjaink legnagyobb függősége?

Felárazás utáni leárazás, kettő fizet hármat vihet, kamu vásárlási kedvezmények. „Black Friday”: átverés, vagy kihagyhatatlan akciók?

Edzés vagy tanulás: muszáj választani?

Sajnos manapság sok szülő kényszerül választásra a sport és a tanulás között, s végül általában a tanulás felé billen a mérleg. Mondhatni feláldozzák a szellemi tevékenység oltárán a mozgást. Mert a kettő együtt nehezen megy, vagy egyik a másik rovására…
Valóban így van ez?