Hagyd abba a kényszerevést!

Az evés létszükséglet, ezt nyilván tudjuk, azonban most nem a táplálkozásról, hanem a kényszerevésről lesz szó. A kényszer okozta étkezést egyfajta pótcselekvésnek nevezhetjük, hiszen ez a tevékenység mindig kompenzálni próbál valamit, általában lelki problémát. A kényszerevés gátat szab a diétának, fogyókúrának, nem is kérdés: mielőbb le kell szokni róla. De hogyan?

Ha akkor is eszel, amikor nem vagy éhes, ha titokban is eszel, ha képes vagy nagy mennyiségű ételt rövid időn belül behabzsolni, ha többet eszel, mint amennyi elég lenne, ha akkor eszel legtöbbször, amikor stresszes, szomorú, dühös, magányos, boldogtalan, illetve gondterhelt vagy, akkor nagy valószínűséggel az érzelmi evés függésébe kerültél. Sokszor egy szelet csoki, sütemény, keksz feldobja a hangulatunkat, boldogsághormonokat szabadít fel, jobban érezzük magunkat tőle, ezért okozhat könnyen függőséget.

Hiába mondom, jól tudom, hogy nem egészen ugyanaz, de a sport is ugyanilyen hormonokat szabadít fel, s még kalóriát is égetünk vele, mégis nyilván csábítóbb egy tábla krémes tejcsoki. A bánatevés is egy szomorú formája a pluszkalóriáknak, a vigaszevők rosszkedvükben, bánatukban azonnal nassolnivalóhoz nyúlnak, s szomorúságukban egyből kiürítik a hűtő tartalmát. Ezzel azonban nem oldják meg az érzelmi problémákat, csak átmenetileg jobban érzik magukat. A kényszeres evéstől nem egyszerű megszabadulni, azonban néhány tanács sokat segít, hogy elgondolkodjunk ezen, mielőtt feltépjük azt a kekszes zacskót.

Az étkezési napló fontosságát már több írásomban is hangsúlyoztam, érdemes feljegyezni, mikor miért tör ránk az ehetnék, mi okozza ezt. Később visszaolvasva sok kérdésünkre választ kaphatunk.

Fontos, hogy tudjuk megkülönböztetni a valódi éhséget a hangulat okozta nassolással, a kettő ugyanis nem ugyanaz. Ha igazán éhesek vagyunk, akkor rendes ételt kívánunk, főzeléket, zöldséget, húst, esetleg kevés gyümölcsöt, azonban ha csak a mogyoró, chipsz vagy csoki után kutatunk, az nem valódi éhség. A fizikai éhség egyre jobban erősödik, míg az érzelmi éhség hirtelen tör ránk, inkább amolyan „ennék valamit” nassolási kényszerként. A kényszerevők mindig egészségtelen dolgokat kívánnak, hajlamosabbak több édességet, sós, vagy egészségtelen ételeket enni.

A figyelem elterelése szokott nálam működni, azonnal elkezdek valami mást csinálni, abbahagyom a hűtőajtó nyitogatását, a polcokon és konyhai fiókokban való kutakodást. Ilyenkor jó azonnal elfoglalni magunkat, vagy lehetőség szerint elmenni otthonról, például biciklizni, vagy játszóterezni a gyerekekkel. Az is segít, ha csipegetés helyett iszunk valamit, vagy esetleg (nem rossz trükk!) fogat mosunk. Édesség-kívánásra tartok otthon magas kakaótartalmú keserűcsokit, s mivel az étcsokokoládé annyira nem „eteti magát”, mint egy krémes töltött tejcsoki, ebből sokszor elég 1-1 kocka, ez pedig még egészséges is lehet.

A hangulat okozta kényszerevést, éppúgy, mint más függőségeket, nehéz leküzdeni. Az egyetlen mód, ha megtanuljuk felismerni az okokat, meglátni az összefüggéseket és kontrollálni a bennünk dúló hangulatváltozások okozta evéskényszert. „Nem könnyű, viszont jó nehéz.”