Mindent a pszichikai éhségről
- Dátum: 2018.12.03., 16:42
- Udvari Fanni
- éhség, hiány, lélek, megvonás, önbecsülés, pótcselekvés, pszichológia, test
Túlevés okai:
Sokan akkor is esznek, amikor valójában nem éhesek, csak a szemük kívánja. Léteznek olyan pszichológiai éhségnek nevezhető szükségletek, amelyek az evészavarosokon kívül az állandó fogyókúrázóknál is előfordul. A Penn State egyetem kutatói kimutatták, hogyha apróbb fajta gabonapelyheket veszünk, akkor többet fogunk belőle enni, mintha a nagyobb méretűt emelnénk le a polcról. És ez még akkor is igaz, ha kisebb tányért használunk szervírozásra. A kisebb pelyhek ugyanis jobban kitöltik a teret, tehát adott térfogat mellett több lesz az étel és kevesebb a levegő.

1. Nem hagyod abba az evést kellő időben
Valójában akkor kellene abbahagyni az evést, amikor még nem érzed magad teljesen tele, csak majdnem. Érdemes tudni, hogy az agy később észleli a telítettséget. Pszichés zavarról akkor beszélünk, amikor valakinek az evés okozza a boldogságot, mélyebb állapotaiban abba menekül. A kortárs pszichológiában mérvadó diagnosztikai kézikönyvek szerint az számít kényszeres túlevésnek, amikor valaki legalább három hónapon keresztül minimum hetente egyszer sort kerít a mértéktelen táplálékbevitelre. Kiindulópontja ennek akár koplaláson alapuló diéta is lehet, amikor hiányállapot alakul ki a szervezetben. Egyes szakértők szerint a zsírban, cukorban, vagy sóban bővelkedő ételek valóban függőséget okozhatnak a szó fizikai és lelki értelmében egyaránt. Viszont ha erőt veszünk magunkon és az önkontrollt gyakoroljuk, akkor leküzdhetjük a problémát.
2. Kihagysz egy étkezést testsúlycsökkenés reményében
A reggeli kihagyása a nap folyamán farkaséhséghez vezet - ilyenkor az ember hajlamos bekapni egy kis édességet, aminek következtében hirtelen megemelkedik a vércukorszintje, amely inzulinrezisztenciához, rosszabb esetben a kettes típusú cukorbetegség kialakulásához vezethet. Továbbá a rendszertelen étkezés miatt egyre több embernél jelentkezik gyomorfekély. Általában véve ajánlott minél több gyümölcsöt és zöldséget fogyasztani, hiszen ezek telis-tele vannak hasznos vitaminokkal. Ugyanilyen fontos azonban a rendszeres táplálkozás, inkább sokszor többet, mint leterhelni a gyomrot nagy mennyiségű étellel.

3. Az éhséget a szomjúsággal összekevered
Naponta 2-3 liter folyadék fogyasztása az egészséges életmódhoz elengedhetetlen. Viszont egy sportoló esetében ez akár 4-re is felugorhat. Észrevettem, hogy egy kiadós edzés után éhségérzet tör rám, ilyen helyzetben ezt ellensúlyozni tudom pár pohár víz kortyolgatásával. Szuper ötlet étkezések előtt is inni, hiszen így hamarabb eléred a teltségérzetet.
4. A cselekvési éhség
Ismerős az, hogy millió feladatod van, mégis a hűtő felé tartasz? Lehet unatkozni akkor is, ha rengeteg tennivalód van – csak éppen egyikhez sincs kedved. Mindenki ízlésének, tehetségének és életkorának megfelelően választhat bármit, a lényeg annak az örömnek a rendszeres megélése, hogy létrehoztál valamit. Sokan számolnak be arról, hogy eszükbe sem jutott az evés, ha megélik ezeket a magával ragadó élményeket.
5. A strukturális éhség

Amikor nem tudjuk beosztani az időnket, állandóan halogatjuk a teendőket, és a felelősségvállalás helyett az evésbe menekülünk. Ajánlom, hogy minden napra gyárts terves cetliket, amelyeken a napi fontos dolgok szerepelnek, így elkerülheted az értelmetlen pótcselekvésből fakadó plusz kalóriákat.
Módszerek, praktikák:
Ha lehet, próbálj meg kialakítani a hűtődben egy saját polcot, ahol csak és kizárólag egészséges ételeket tartasz. Hiszen magadat csapod be, ha egy nagy doboz nutella minden pillanatban csábítóan kacsint rád. A magyar szenvedélyfűszerekkel: -bors, piros paprika, „erőspista”, és társai - bánj óvatosan. Továbbá a túlevők nagyon gyakran zűrzavaros, alkoholbetegséggel sújtott családi háttérből jönnek, és a szorongást oldják az étellel, már gyermekkortól kezdve. Pótold be önszeretettel, ha nem kaptál elegendő, vagy neked megfelelő gondoskodást!
Légy magaddal mindig őszinte és figyelj a jelekre, amiket a testedtől kapsz! Mindenre van megoldás, csak keresni kell és nem pótcselekményekbe menekülni!
Szerző: Udvari Fanni
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?
Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?