Egyetemen – mi lesz velünk a középiskola után?

Mindnyájan küzdünk a nehéz döntések problémájával. A tanulás és továbbtanulás kérdése pedig a legtöbb fiatalra ránehezedik. Hogy mennyire szükséges és hasznos a középiskola után újabb éveket az oktatásban eltölteni, arról megoszlanak a vélemények. De mivel nem egyformák a vágyaink és az igényeink, nem is lehet kizárni egyiket sem. Így muszáj a saját megérzéseinkre és gondolatainkra hagyatkoznunk.

Egyetemre vagy főiskolára járni presztízs. Jól hangzik, jobban is érzed magad a gondolattól, ráadásul ámulnak a családtagok is, amikor beszámolsz arról, hogy mennyi mindenben van részed. Egyetemi hallgatóként valahogy egy titkos klub részese leszel, amibe a felvételi papírjaid avatnak be. Mintha azt mondanád vele, hogy „itt vagyok, Élet, ez vagyok én!” És vidáman nézegeted, hogy a jelentkezésen legalább ez egyszer megláthatod a nevedet olyan szakok mellett, amelyekről csak álmodni (vagy álmodni sem) mersz. Addig a bűvös néhány másodpercig, amíg kiválasztod az intézményt, kart és szakot, úgy érzed, bármi lehetsz, akár fogorvos vagy mérnök, gyógyszerész vagy színész, pedagógus vagy közgazdász. Mindent számításba veszel, de valamilyen irány mellé leteszed a voksod. És utána következik az a majd’ fél év, amely során kialakul és a szakodhoz idomul a világlátásod is, amíg kiderülnek a ponthatárok.

Mihez kezdj tehát a következő fél évben? Szigetelődj el a mások által rád erőltetett jövőképtől, és kezdd el felfedezni a sajátodat! Ha már lezárt a jelentkezés, egy lehetőséged még mindig lesz sorrendmódosításra vagy törlésre, de attól, hogy van lehetőség, még nem kell kihasználnod. Gondolj arra, hogy okkal döntöttél valahogyan korábban, és okkal gondolkodsz a döntéseden azóta is. Ha úgy érzed, módosítani szeretnél, tedd meg, de ne tedd mások unszolására! Annak ugyanis nincs jó vége. Később nem fogod a sajátodnak érezni a döntést.

Az érettségi sok mindent megváltoztat. Elszakadsz a megszokott környezettől, egy rövid ideig önálló időbeosztásra vagy kényszerítve, és ez ad egy kis ízelítőt az egyetemi életből. Ezért, hidd el, nem fog váratlanul érni az, amikor már végleg a magad lábára kell állnod! Ne félj a jövőtől, amit a felsőoktatás nyújthat számodra!