Gyerek edzőcipőben

Mindig csodálkozva nézem azokat a szülőket, akik két edzés és egy meccs után már sztárfocistát akarnak nevelni a gyerekükből. Vagy legalább élsportolót. Egyből a dobogón szeretnék látni őket egy futóversenyen. Meg minden versenyen. Miért is?

Amikor a fiam 5 éves lett és elvittük sportágat választani, kipróbálta a focit, a kosárlabdát, atlétikát, bicajozott, de nem tudta mit szeretne, nem volt egyikben sem kitartó eleinte. Azt hiszem ez teljesen normális. Én támogatok mindent, ami képes elmozdítani a gyerekeket a playstationtől vagy a tabletezéstől. Az ilyesmi már önmagában is egy kész csoda. Hét évesként a fiam a foci mellett a döntött, s ebben leli örömét, találja meg a sikereit, én pedig szívesen bíztatom, de nem gondolnám, hogy ezen most az élete múlik. A tanulás mellett kell a sport, ez vitathatatlan, de csodálkozom azokon a szülőkön, akik őrjöngve káromkodnak a gyerekek sporteseményein egy-egy kudarc esetén.

Az nem kérdés, hogy minden gyereknek jót tesz, ha sportol valamit, az sem feltétlenül baj, ha nem kifejezetten tehetséges, a lényeg az egészséges életmód. Számomra mindig ez volt a szempont, sportoljon akármit, bármit, a fontos az, hogy mozogjon. Ha lehet, próbáljon ki többféle sportágat, hiszen így tud választani közülük. Nem szerettem volna, ha egyből leragad az elsőnél és nem kísérletezik a többivel, hiszen így kap teljes képet arról, mit szeretne edzeni. Hogy miért fontos többféle sportágat kipróbálni?

Egyrészt azért, mert a különféle sportok kölcsönösen erősíthetik egymást, más területeket fejleszt a kosárlabda, mint a foci, de mindegyik fontos motorikus képességeket fejleszt.

Azt sem éltem meg tragédiának, hogy a focit abbahagyva, kosarazott, atletizált és visszatért végül a focihoz, nem kellemetlen ez, sőt! Néha nem árt félretenni egy-egy sportágat, hogy utána újult erővel vethesse magát bele. Nem véletlenül mondják, hogy a sport az életre nevel. Klassz dolog, ha van olyan sport, amiben a gyerek tehetségesnek mutatkozik, de fontos, hogy megtanulja kezelni a kudarcot, sikertelenséget is. Azt vallom, hogy fejlődni csak a kevésbé sikeres időszakokban lehet. Abból tanulunk, ami nem sikerül. Ha ezt az életszemléletet elfogadja és megtanulja, az élet minden területén hinni fog magában és felülkerekedik a kezdeti kudarcokon.

Bizonyos csapatsportok arra kiválóak, hogy ne csak magával foglalkozzon a gyermekünk, hiszen hiába tökéletes a labdavezetése, ha nem tud csapatban játszani, csapatban gondolkodni. Sajnos sok szülő a saját gyerekét akarja győztesnek látni a meccsen, azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem gyerekkorban kell a legjobbnak lenni. Ez az időszak arra való, hogy megalapozzuk a későbbi sikereket, megtanítsuk a gyereknek az ezekhez szükséges fizikai és mentális készségeket.

A gyerekkorban történik mindennek a megalapozása, és minél több sportágban próbálja ki magát a gyerek, annál több képessége, készsége fejlődik. Lehet, hogy nagyon sikeressé válik, de azzal is számolni kell, hogy nem lesz sztárfocista. Gyerekként a legfontosabb a sport okozta öröm. Ezt az érzést soha ne cseréljük teljesítménykényszerre, görcsös megfelelni akarásra. „A játék jutalmát, örömét maga gerjeszti, nem kell hozzá "eredmény", jutalom.” (Vekerdy Tamás)