Menü

Miért gondolunk néha olyan dolgokat, amelyek ránk nem jellemzőek?

Az emberek nagy része azt gondolja, hogy valami gonosz, felettes erő az, aki a helytelennek vélt gondolatokat sugallja. Pedig nem más teszi ezt, mint a saját testünk és agyunk. Ez nem azt jelenti, hogy igazából rosszindulatú emberek vagyunk, csupán annyit, hogy emberek. De nézzük meg közelebbről a problémát!

Nem elég egy oldalról tekintenünk arra, hogy az agyunk néha olyan gondolatokat teremt, amelyek tőlünk teljességgel távol állnak, ráadásul még gonoszak is. Ha csupán ezekről a gondolatokról ítélnénk meg az embereket, mindenkire azt mondhatnánk, hogy alapvetően rosszindulatúak, gorombák és szívtelenek. Csakhogy ez nem így van. Mint a legtöbb alapvető viselkedésforma, ez sem kizárólag öröklött motívumokat foglal magába. Az agresszív, gonoszkodó magatartás sok tanult elemen alapszik. És hogy kitől tanuljuk? Hát mindenkitől. Épp ez a lényeg.

A körülöttünk lévő világ a tudaton kívül eső módon is hatással van ránk. Naponta több száz ember megy el mellettünk anélkül, hogy mi egyáltalán felfognánk ezt. De attól, hogy nem veszünk róla tudomást, az elménk még elraktároz információkat róluk. Például, megjegyezzük a cipőjük színét, formáját, majd amikor legközelebb elmegyünk cipőt venni, mindegyiket ismerősnek fogjuk látni, merthogy már nem egyszer találkoztunk velük az utcán. De hol is láttuk? Azt senki sem tudja. Így van ez a különböző viselkedésformákkal is. Megjegyzünk egy szófordulatot, amit éppen csak meghallottunk, és később visszaidézve a sajátunkként értelmezzük. Megjegyezzük, ha valaki undok velünk, és az ő udvariatlanságának hatására mi is úgy kezdünk viselkedni. No, nem feltétlen vele, hanem bármelyik embertársunkkal, függetlenül attól, hogy megérdemli-e vagy sem.

Csakhogy ez egy önmagát gerjesztő folyamat is lehet. Hiszen, ha mi gorombák vagyunk másokkal, mi is kialakíthatunk gonosz gondolatokat bennük. Ezek pedig az ő általuk ismert személyekre is hatással lesznek. Tehát a legegyszerűbb lépés tőlünk, ha mi magunk a szerint járunk el, ahogyan mi is elvárjuk. Nemcsak azért, mert ez egy évezredek óta aktuális bölcselet, hanem azért is, mert ránk is visszahathat a viselkedésünk. És valóban nem ezt a példát akarjuk mutatni a környezetünknek.

Ha pedig azon kapjuk magunkat, hogy goromba, esetenként gonosz gondolataink támadnak akár idegenekkel, akár ismerősökkel szemben, mindig jusson eszünkbe, hogy nem az a baj, ha megfordul valami a fejünkben, hanem az, ha foganatja is lesz. Legjobb, ha rögtön tudatosítjuk magunkban, hogy ezek csak emberi voltunkból fakadnak, és könnyedén tehetünk ellenük, például egy pozitívabb hozzáállással.

Tehát bármilyen rossz napunk is legyen, vigasztaljon a tudat, hogy az is, mint a rossz gondolatok, elmúlnak egyszer, mi pedig tehetünk azért, hogy társaink ne szenvedjenek azoktól a gondoktól, amelyektől mi.

Ne szorongj többé!

A szorongással mindannyian találkozunk akár nap mint nap. Ez teljesen rendjén való, hiszen a szorongásnak vagyis a félelemnek gyakran evolúciós funkciója van, megvéd minket, attól, hogy számunkra veszélyes tevékenységeket folytassunk, vagy éberebbé tesz minket, hogy jobban tudjunk figyelni magunkra vagy a szeretteinkre.

Az igaz barátok nyomában

A barátságokról általában nehéz helyzetekben szokott kiderülni, hogy mennyire stabilak és tartósak. Vannak olyan emberek, akiket évekig jó barátnak tartunk, és amikor előkerül valamilyen konfliktus, rájövünk, hogy nem volt igazi.

Kirakat-kapcsolatok, avagy amikor csak „jól néznek ki egymás mellett”

A 21. század az újdonságok százada, azonban vannak dolgok, amelyek nem változnak. A házasságok és párkapcsolatok motivációi általában érzelmi alapúak, de előfordul nagyon sok olyan is, amelyet külső tényező indít.

Hasonló személyiségek: ellenségek vagy legjobb barátok?

Az ellentétek vonzzák egymást, a hasonlóak pedig taszítják? Vagy erre nincs analógia? Kikkel könnyebb jó viszonyt ápolni: akik ránk hasonlítanak, vagy akik különböznek?

Reklámok és a gyermekkori elhízás

A legtöbb reklám valami olyan hirdet, ami hizlal, ami cukros, ami lisztes, vagy zsíros, vagy tele töménytelen kalóriával, ám mindenesetre gyors egészségtelen élvezettel, a következmények nélkül. Egy hatéves nem érti, miért kéne spenótot ennie, mikor a neki ott a boltban a tejszelet meg a mogyorókrémes keksz, sokkal finomabb, s kit érdekel egy alma, ha kaphatna pudingot is, meg chipszeket.