Hogyan veszítjük el a cselekvőképességünket?
A tanult tehetetlenség egy olyan állapot, amelyben a kontrollvesztettség érzése dominál. Bármit teszünk, bárhogyan tesszük, azt érezzük, semmi befolyásunk sincs a végkimenetelre. Így aztán meg se próbáljuk.
Kialakulásában szerepet játszanak a kudarcaink, az önmagunkról alkotott képünk megrendül, hiszen a tanult és bevált megküzdési technikák nem működnek. Egy negatív állapotba taszíthat minket a fenyegetettség érzése, fokozottan a negatív gondolatainkra koncentrálunk.
Miért gondolunk néha olyan dolgokat, amelyek ránk nem jellemzőek?
Igen, néha a legangyalibb kisgyerek is belegondol, hogy milyen lenne az uzsonnáját egy az egyben hozzávágni a tanító nénihez. És ez a gondolat a felnőttekben ugyanígy megfogalmazódik, ha nem is ilyen kontextusban. „Mi lenne, ha ahelyett, hogy átadom a helyemet a buszon, elkiáltanám magam, hogy én fáradt vagyok, és hagyjon engem mindenki békén?” És ez még az egyik legszolidabb verzió volt. De honnan jönnek ezek?
Ingerültség – mondj rá nemet!
Az őszi időszak sem kevésbé stresszes, mint a téli, a tavaszi vagy a nyári. Főleg azoknak, akik nem szeretik az időjárás szélsőséges változásait, a hirtelen nagy terheket, nehezen birkóznak meg a változó szokásokkal vagy a rövidülő napokkal. De bármilyen évszak is legyen, fontos, hogy az ingerültségünket ne vezessük le másokon, és a saját feszültségünk ne legyen a kapcsolataink romboló tényezője.