Miért gondolunk néha olyan dolgokat, amelyek ránk nem jellemzőek?

Igen, néha a legangyalibb kisgyerek is belegondol, hogy milyen lenne az uzsonnáját egy az egyben hozzávágni a tanító nénihez. És ez a gondolat a felnőttekben ugyanígy megfogalmazódik, ha nem is ilyen kontextusban. „Mi lenne, ha ahelyett, hogy átadom a helyemet a buszon, elkiáltanám magam, hogy én fáradt vagyok, és hagyjon engem mindenki békén?” És ez még az egyik legszolidabb verzió volt. De honnan jönnek ezek?