„Az intelligens ember nem szemetel, a többieknek pedig tilos!”

Nemrég elém került egy fotó a világhálón, melyen az óceán vize alig látszik a rengeteg műanyag szeméttől. A rádió arról beszél, hogy elpusztult egy bálna, mert 40 kg műanyag szatyor volt a gyomrában. De találni ilyeneket is: „két strandpapucsot és 115 műanyag poharat találtak egy elpusztult bálna gyomrában” vagy „a tengeri teknősök több mint fele eszik műanyagot, amelyből akár egyetlen darab is halálos lehet”. Ha így folytatjuk, 2050-re több műanyag lesz a vizekben, mint hal…

Elszomorító, elkeserítő. Vagy amikor a Férjem megkérdezi, mi lesz majd a földdel, mire a gyerekeink gyerekeinek a gyerekei születnek meg, ők milyen bolygón fognak élni? Felelőtlenül pusztítjuk sajnos a földet, ahol élünk és élni szeretnénk.

Borzasztóan idegesít, mikor a gyerek eldobja a csokoládéspapírt, és a vele levő szülő egyszerűen nem szól rá, vagy látom, hogy az autók ablakából műanyag flakont meg zsebkendőt, zacskót dobnak ki. Néhány ember pedig fogja magát, gondol egyet és az utak mellé, erdőkbe, erdő szélekre, elhagyatott területekre rakják le a lakossági kommunális hulladékot, ez pedig illegális szemétlerakás. Egy most készülő jogszabálytervezet szerint a szabálysértésnek számító illegális hulladék kihelyezése a jövőben bűncselekménynek fog számítani, ez pedig talán egy megoldás lenne. A szemetelés sok veszélyt rejt magában, gondoljunk csak arra, hogy az illegális módon lerakott hulladék szennyezi a környezetet. A rovarok és rágcsálók szerepe az egyes fertőző betegségek terjesztésében közismert, arról nem is beszélve, hogy a hulladékokban lévő baktériumok a csapadékvízzel beszivárognak a talajba, szennyezve azt. A folyamat pedig leállíthatatlan. Eldobunk egy szemetet, s azzal mentjük fel magunkat: „mit számít ez az egy?”. De közben többmillió más ember is ugyanezt gondolja. Egy pici öröm és reménysugár azonban ezzel kapcsolatban számomra, hogy idén immár nyolcadik alkalommal valósult meg a „TeSzedd! – Önkéntesen a tiszta Magyarországért” akció, melyhez középiskolai osztályommal csatlakoztunk.

Eleinte azt hittem, hogy nem fogadják kitörő örömmel a diákjaim az ötletet, jönnek a kifogások és a nyafogás, azonban a fogadtatás meglepően pozitív volt és őszintén mondom, nem csak amiatt, hogy addig sem kell iskolában lenniük! A kezdeményezés abszolút hasznos, fontos és szerencsére egyre nagyobb méreteket ölt, sokan vesznek, vettek részt az akcióban, s arra gondoltam, hogy ehhez nem is kell meghirdetett akció, bármikor tisztába lehet tenni a környezetünket, munka van bőven.

A TeSzedd akcióval nemcsak a városunkat tisztítottuk meg az elképesztő mennyiségű szemétkupacoktól, de biztosan érzem, hogy akik szedték a szemetet, ezentúl nem fogják eldobni a sajátjukat, kétszer is meggondolják hova szemetelnek. A környezettudatosságra nevelést gyermekkorban, iskoláskorban fontos elkezdeni!

Bárkivel el lehet indulni „nagytakarítani”, egy ilyen akció még a munkahelyi közösségekre is jó hatással van, olyasmi, mint egy csapatépítő tréning. Az osztályomnak pedig ezúton is, itt is hatalmas dicséret, rengeteg megrakott szemetes zsákkal sétáltunk kijelölt lerakóhelyhez.