Menü

Hogyan (ne) viselkedjünk konditeremben?

Magas, kigyúrt srác lép be a konditerembe. Sosem láttam még azelőtt. Udvariasan köszön, cipőt húz, majd kedvesen megkérdezi, zavarna-e, ha zenét kapcsol, végül elkezdi a tervezett edzésprogramját. Nem beszélgetünk, de ha úgy adódik, udvariasan szól, kedvesen segít. Súlyzóit a végén visszapakolja, köszön, jó edzést kíván és távozik.

Egy másik alkalommal ugyanebben a konditeremben Mr. Izomagy betoppan az ajtón, engem nem vesz észre, csak magát látja a tükörben. Szétdobálja a súlyzóit, a rádió helyett „tuctuc” zenét bömböltet, folyamatos mobilozása nyomokban edzést is tartalmaz, szóra se méltat, köszönés nélkül távozik. Súlyzóit én pakolom el. Vajon mi az a bizonyos szint, amit mindenkinek meg kellene ütni, aki közösségben végzi az edzéseit? Néhány egyszerű illemszabály betartásával mindenki kellemesebben és családias légkörben érezheti magát az edzőteremben, mely dolgokra figyeljünk oda, ha a sportnak ezt a fajtáját választjuk?

Először is vigyázzunk, figyeljünk másokra. Ne dobáljuk a súlyokat. Ha egy-egy széria után nagy hanggal földre dobáljuk a súlyokat, akkor egyrészt nem vigyázunk az edzőterem tulajdonára, másrészt zavaró és balesetveszélyes a többi teremlátogatóval szemben. Nem illendő hagyni, hogy elguruljon a súlyzó és esetleg odalapítsa valakinek a lábát, miközben ő épp a sorozatát végzi.

Tegyük a helyére a súlyokat. Fontos konditermi illemszabály. Ha valaki elég erős ahhoz, hogy felemelje a súlyokat, akkor annyi ereje is van, hogy visszategye őket a helyükre. Így más is meg fogja találni azokat. Ne bámuljunk! Nem illik. Még ha jó pasi/szép hölgy is edz mellettünk, akkor sem illendő bámulni őket, amikor edzenek. Rendkívül zavaró tud lenni.

Ne zavarjunk senkit súlyzózás közben. Megzavarni valakit edzés közben nem csak, hogy illetlen, de veszélyes is, ugyanis sérülést okozhat, ha eltereljük a figyelmét a gyakorlatról. (Én már estem le úgy futópadról, hogy a mellettem lévőnek válaszoltam)

Figyeljünk a higiéniára. Mosakodjunk, használjunk törölközőt, óvjuk a mellékhelyiségek tisztaságát. Ez egyébként mindenki számára olyan természetes kellene, hogy legyen, mint a fogmosás. A higiéniához hozzátartozik az is, hogy letöröljük magunk után a gépeket a teremben.

A mobilt némítsuk le, vagy hagyjuk az öltözőben. Nem a konditerem az a hely, ahol a telefonjainkat le kell bonyolítanunk, vagy közösségi oldalakon való csevelyünk miatt folyamatos csipogást, pityegést, csörgést kell hallgatnia miattunk a többieknek. Az edzőtermi etikett mindenkinek természetesnek kellene, hogy legyen, persze mindig akad kivétel, aki nem ismeri ezeket.

A konditermi edzés kiváló testmozgási lehetőség, azonban nem szabad megfeledkezni az „illemszabályokról” sem, amelyek ugyan nincsenek kőbe vésve, de mindenkinek jobb lesz, ha betartjuk őket.

Óraátállítás – kinek áldás, kinek átok?

Október végén ismét elérkezik az idő, amikor egy órával visszaállítjuk a mutatókat, és ezzel hivatalosan is átlépünk a téli időszámításba. Sokan örülnek a plusz egy óra alvásnak, de a valóságban ez a látszólag apró változás sokkal több szervezetet megvisel, mint gondolnánk.

Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században

A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

Mennyibe kerül ma a városi kutyatartás?

Hazánk nagyobb településeinek parkjaiban és kávézóiban egyre több négylábú társ sétál pórázon. A látvány idilli, de a háttérben ott húzódik a valós kérdés, hogy vajon a városi kutyatartás napjainkban már luxusnak számít? Egy szőrmók fenntartása jelenleg havonta átlagosan 20–50 ezer forintba kerül, fajtától és életmódtól függően. A táp, az oltások, a bolha- és kullancsirtók, illetve a felszerelések ma már alapkiadásnak számítanak.