Menü

Mi is az az irónia, és hogyan kezeljük helyesen?

A szavak hangalakja és a hozzájuk tartozó jelentés vizsgálatával a szemantika tudományága foglalkozik, ám ez nem mindig elégséges a megértéshez. A sugallt, mögöttes jelentésekkel, az elvont alakokkal, a beszéd szándékával és az iróniával egy ennél újabb tudomány területén találkozhatunk: ez a pragmatika. Minden, amit mondunk, ezer féle jelentést hordozhat, és a mi agyunk az, ami elég intelligens ahhoz, hogy ezek közül kiválassza a legideálisabbat. Ez biztosítja a megértést. Csakhogy a beszélő (adó) agya és a hallgató (vevő) agya nem ugyanúgy működik. Meglehet, hogy mi valamit teljesen másképp dekódolunk, mint ahogyan azt a beszélő valójában gondolta. Ez okozhatja a félreértést.

Az irónia éppen a félreérthető helyzetekből táplálkozik: a célja, hogy a kimondott szavak jelentésével teljesen ellentétes értelmezést sugalljon. Ha például ironikusan azt mondjuk, hogy „De jó lenne”, akkor a szavak önmagukban mély egyetértésre engednének következtetni, a hangsúly pedig elárulja, hogy a gyökeres ellentétét gondoljuk. Elméletben a hangsúly elárulja a mögöttes szándékunkat, de a gyakorlatban ez nem mindig van így. Az irónia csak akkor éri el a célját, ha megértik. Megérteni pedig sokszor elég nehéz.

Vannak emberek, akiknek az agya nem is fogadja be az iróniát. Sőt, a kisgyerekek sem értik azt. Ezért óvatosan is kell használni. Vannak helyzetek, amelyekben kifejezetten mellőznünk kell. Ilyen például egy állásinterjú, egy felettessel vagy idősebb személlyel való beszélgetés, vagy bármilyen olyan helyzet, amelyben különösen fontos a félreértések elkerülése. Viszont, ha mások beszédében érzékeljük az iróniát, mindenképpen érdemes valahogyan reagálni, és kifejezni, hogy nem történt félreértés, megértettük a beszélő valódi szándékát.

Az írott nyelvben az irónia érzékeltetése szinte lehetetlen, ezért levélben, e-mailben, esszében, leírásban érdemes kerülni azt. Ha mindenképpen használni szeretnénk, akkor érdemes idézőjelekkel, vagy egyéb írásjelekkel érzékeltetni, hogy nem szó szerinti értelmezést szeretnénk sugallni. Manapság az írott-beszélt nyelvben, vagyis az sms-ben, chatben ugyanez a helyzet. Ha valakinek a telefonunkról vagy számítógépről írunk, szintén nagyon nehéz ironikusnak lenni. Viszont a különböző emotikonok a segítségünkre lehetnek ilyen esetekben.

Az irónia használatára nincs szabály, de néhány dolgot azért szem előtt kell tartanunk: csak olyanokkal szemben használjuk, akik megértik, helyén tudják kezelni, nem sértődnek meg rajta, és megértik a szándékot, amely minket vezérel.

„Ha neki szabad, nekem miért nem?” – avagy a testvérkonfliktus

A testvérek vagy szövetségesek, vagy ellenségek, sokszor a két véglet között ritka az átmenet, így a közöttük lévő konfliktusok kezelése nem könnyű feladat a szülők, nagyszülők számára.

Elérhetetlen gyermekpszichiátriai ellátás

Sokszor halljuk a pszichológus, pszichiáter szavakat. Viszont bele sem gondolunk, hogy a pszichiátriának van egy kimondott gyerekekkel foglalkozó ága. Milyen problémákat kell kezelniük az itt dolgozó orvosoknak, ki kivel áll kapcsolatban, és milyen kezelési formákat alkalmaznak? Az alábbi cikkben a gyermekpszichiáterek munkájáról tudhatunk meg többet.

Vállalkozni vagy alkalmazottnak lenni?

Vállalkozó vagy alkalmazott – Hogyan lehet biztos jövőképem? Gyakran halljuk, hogy jó lenne vállalkozni valamivel, és függetlennek lenni a főnöktől, vezetőktől. Valamint, hogy az üzletemberek jól keresnek. A valóságban azonban ez a kép sokkal árnyaltabb. De mi is az alapvető különbség a kettő között? Egyéni szinten mely választás lehet jobb?

Mit jelent az idegen nyelvi szorongás?

Beszélem a nyelvet, csak épp megszólalni nem merek – valahol itt kezdődik az idegen nyelvi szorongás.

Énközpontúság – Miért önmagunkat helyezzük a középpontba?

Szinte mindannyiunknak vannak olyan ismerősei, akikkel időnként kicsit fárasztó élmény a beszélgetés. Bármi is a téma, mintha mindig próbálnának rálicitálni az elhangzottakra valamivel, ami velük esett meg. Emiatt a mi szerepünk egy idő után a bólogatásra, és arra redukálódik, hogy csendben hallgatjuk a másikat. Az énközpontúság komoly terhet jelenthet a kapcsolatoknak, ám a háttérben gyakran többről van szó, mint a középpontba kerülés vágyáról.