Menü

Nyaralás előtti/utáni depresszió

Az utazás előtti depresszió

Olyanoknál jelentkezik, akik szeretnek a komfortzónájukon belül maradni, ragaszkodnak a rutinjukhoz és a megszokásaikhoz, és a lakóhelyük szűk környezetében szeretnek maradni. Komoly érzelmi megterhelést jelenthet nekik az, hogy teljesen új környezethez kell hozzászokniuk, és sokkal kevesebb olyan dolog lesz a közelükben, amely a mindennapjaikban is ugyanúgy jelen van. A vidéki környezetet felváltja a város, a városit a vízpart, a vízpartot a hegy, és még sorolhatnánk. Nemcsak az változik meg, amit maga körül lát és tapasztal, hanem a viselkedése is, néha akaratlanul és teljesen tudattalan módon.

Az utazás, a nyaralás érzelmileg tehát akkora megerőltetés, ami sokaknak teljesen kellemetlen, emiatt ódzkodnak is tőle. Ezért előfordulhat, hogy közvetlenül az elutazás előtt erősen szorongani kezdenek, ami az utazás elejéig meg is marad. Általában később az is fel tud oldódni, akinek ilyen problémája van, de nem ritka az sem, hogy a honvágy végigkíséri az egész utat. Ez ellen úgy lehet tenni, hogy már a nyaralás előtt megpróbálunk olyan dolgokat csinálni, melyek kissé eltérnek a szokásainktól. Másrészt év közben is tarthatunk kisebb-nagyobb kimozdulásokat a közelben, ezzel is hozzászoktatva magunkat az utazás okozta következményekhez.

Utazás utáni depresszió

Ez az állapot főleg azokat érinti, akik nem tehetik meg, hogy többször elutazzanak egy évben, vagy csak rövid időt tudnak a nyaralásra szánni. Az is egy tényező lehet, ha az adott illető nem elégedett az otthoni életével, vagy esetleg nem szereti a munkáját. Neki a nyaralás ideje az az alkalom, amikor kizökkenhet a mindennapok nyomasztó terhe alól, ezért természetes, hogy nem akarja, hogy vége legyen, és szomorú, amikor mégis haza kell mennie. Valamilyen szinten a szabadság érzésének elmúlása az, ami rányomja a bélyegét a hangulatára. Sokszor azonban nemcsak a nyaralás utáni időszakban jelentkezik ez az érzés, hanem már a nyaralás alatt.

Úgy lehet ezt észre venni saját magunkon, hogy a programokhoz való hozzáállásunkat figyeljük. Ha már az első naptól kezdve úgy érezzük, hogy nemsokára vége, és ez szorongást kelt bennünk, akkor valószínűleg érinteni fog minket a nyaralás utáni depresszió. Úgy tudunk védekezni ellene, ha tudatosítjuk, minden jónak el kell múlnia egyszer ahhoz, hogy újabb jó dolgok történhessenek helyettük. Ha több programot is tervezünk a nyárra, akkor mindig lesz olyan esemény, amit várhatunk, és ami kiszakíthat a mindennapokból. Ezzel, ha teljesen nem is kerülhetjük el a nyaralást követő letargiát, de lecsökkenthetjük annak időtartamát és intenzitását.

„Ha neki szabad, nekem miért nem?” – avagy a testvérkonfliktus

A testvérek vagy szövetségesek, vagy ellenségek, sokszor a két véglet között ritka az átmenet, így a közöttük lévő konfliktusok kezelése nem könnyű feladat a szülők, nagyszülők számára.

Elérhetetlen gyermekpszichiátriai ellátás

Sokszor halljuk a pszichológus, pszichiáter szavakat. Viszont bele sem gondolunk, hogy a pszichiátriának van egy kimondott gyerekekkel foglalkozó ága. Milyen problémákat kell kezelniük az itt dolgozó orvosoknak, ki kivel áll kapcsolatban, és milyen kezelési formákat alkalmaznak? Az alábbi cikkben a gyermekpszichiáterek munkájáról tudhatunk meg többet.

Vállalkozni vagy alkalmazottnak lenni?

Vállalkozó vagy alkalmazott – Hogyan lehet biztos jövőképem? Gyakran halljuk, hogy jó lenne vállalkozni valamivel, és függetlennek lenni a főnöktől, vezetőktől. Valamint, hogy az üzletemberek jól keresnek. A valóságban azonban ez a kép sokkal árnyaltabb. De mi is az alapvető különbség a kettő között? Egyéni szinten mely választás lehet jobb?

Mit jelent az idegen nyelvi szorongás?

Beszélem a nyelvet, csak épp megszólalni nem merek – valahol itt kezdődik az idegen nyelvi szorongás.

Énközpontúság – Miért önmagunkat helyezzük a középpontba?

Szinte mindannyiunknak vannak olyan ismerősei, akikkel időnként kicsit fárasztó élmény a beszélgetés. Bármi is a téma, mintha mindig próbálnának rálicitálni az elhangzottakra valamivel, ami velük esett meg. Emiatt a mi szerepünk egy idő után a bólogatásra, és arra redukálódik, hogy csendben hallgatjuk a másikat. Az énközpontúság komoly terhet jelenthet a kapcsolatoknak, ám a háttérben gyakran többről van szó, mint a középpontba kerülés vágyáról.