Az érzelmi evés hátterében álló okok

A baj ott kezdődik, amikor az evés válik az érzelmek kezelésének elsődleges eszközévé, és az első utunk a hűtőhöz vezet, ha szomorúnak, dühösnek, magányosnak, stresszesnek, kimerültnek érezzük magunkat.

Az érzelmi éhség nem csillapítható étellel. Az evés ugyan pillanatnyi enyhülést hoz, de az érzések, amelyek ezt kiváltották, maradnak. Utána pedig jöhet a mardosó bűntudat a sok szükségtelenül elfogyasztott kalória miatt. S mivel így egyre nehezebb a súlyunkat kontrollálni, előtörnek az érzések, hogy képtelenek vagyunk mind a testünket, mind az érzelmeinket kordában tartani.

Olcsó marketingfogás csupán, hogy el tudják adni a „büntetlen élvezet” ideálját. Mértékkel bármit lehet enni, ami orvosilag nincs tiltva. Egy egész tábla azonban biztosan túl van a mértéken. Egy egész tábla csokit eltüntettünk azt jelenti, hogy valami nem oké bennünk. Ilyenkor érdemes letennünk az édességet, hagyni a lelkiismeret-furdalást és inkább azzal foglalkoznunk, hogy miért nem érezzük jól magunkat, hogyan lehetnénk jobban. Ha úgy érezzük, egyedül nem megy, kérjünk szakértői segítséget!

Gyermekkori szokások

Emlékezz vissza: jégkrémmel jutalmazták a szüleid, ha jól viselkedtél vagy elvittek pizzázni, ha jó jegyet kaptál vagy édességgel próbáltak meg felvidítani? Ha igen, ezek az érzelmekre alapozó gyermekkori evési szokások gyakran áttevődnek a felnőttkorba is. S olykor a jóízű családi ebédek emléke is elég: ha csak visszagondolunk, ahogyan anyuval együtt sütöttük az almáspitét, apuval grilleztünk a kertben vagy ahogyan az egész család összeült a vasárnapi ebédhez, s ilyenkor a nosztalgia érzésének előidézése vezet érzelmi evéshez.

Stressz

A stressz éhessé tehet, különösen, ha krónikus, ami kaotikus és gyorsan szárnyaló világunkban gyakori , ilyenkor megemelkedik a kortizol stresszhormon szintje. A kortizol pedig beindítja a kifejezetten sós vagy édes vagy zsíros ételek iránti sóvárgást, vagyis olyan ételek felé irányít, amelyek nagy energia löketet és gyors élvezetet nyújtanak. Minél több a kontrollálatlan stressz az életünkben, annál valószínűbb, hogy az ételekben, így az érzelmi evésben keresünk vigaszt.

Szeretethiány

Az érzelmi evés, általában, érzelmi éhezésünk kifejeződése. Szeretnénk, ha szeretnének, szeretnénk, ha becsülnének, s ha ezeket úgy érezzük, nem kapjuk meg, nagyon könnyű az étkezésbe temetkezni. Az önsajnálat, ilyenkor édességekkel, gyorséttermi ételekkel kikövezett útra csábít. A szegény én mentalitás pedig tipikus megnyilvánulása annak, hogy beletörődtünk, bizonyos dolgok, sosem lesznek másként. Választásunk azonban mindig van. Akár stressz miatt, akár örömérzetből eszünk többet a kelleténél, ezeket a falásrohamokat, ha akarjuk, le tudjuk állítani. Csak keljünk fel a tévé elől és menjünk el helyette sétálni. Ahelyett, hogy minden nap édességeket falnánk, inkább menjünk emberek közé, szerezzünk barátokat. Számtalan módon lehet önmagunkkal jól bánni. Az evés csak biológiai szükséglet, nem pedig érzelmi fájdalomcsillapító, vegyük tudomásul!

A valódi éhség fő jellemzői:

Az éhség fokozatosan alakul ki, egyre fokozódik.
Olyan ételre vágysz, amitől jóllaksz.
Vannak biológiai tünetei az éhségnek: pl. korgó gyomor, súlyosabb esetben fejfájás.
Amikor jól laktál, abbahagyod az evést.
Nem érzel bűntudatot.
Még ha éhes is vagy, tudsz várni az evéssel, ha kell.

Menj el egy csoportos edzésre, ahol új barátokat szerezhetsz és nem hogy ártanál vele a diétádnak, mint a mértéktelen evéssel, épp ellenkezőleg! Ha ideges vagy, próbáld mással levezetni, ne evéssel.

Szerző :Udvari Fanni