Menü

Milyen sportot válasszak gyermekemnek?

Hogy a gyermeknek sportolni kell valamit, szerintem nem is szorul magyarázatra.Na de akár egyéni, akár csapatsportot választunk a gyermeknek, mi alapján, és mit? Fontos persze, hogy nem a szülő választ, szigorúan a gyermek, esetleg közösen.

A szülő ismeri a gyermekét, tudja mi az érdeklődési köre, milyen társaságot szeret egyébként, óvodában, iskolában a gyermek. Igen sűrű, hogy az első sportág választás az idősebb testvér, baráti pár hasonló korú gyermeke, vagy éppen a gyermek egy barátja befolyásolja. Fontos, hogy a szülő kizárjon pár sportágat, amikről tudja, a gyermeke természete miatt ez egyébként sem való neki, vagy a későbbiekben, előre gondolkodva, nem lesz jó. Persze lényeges, a szülő ne féljen a jövőtől, ne alaptalan félelmekre, kvázi városi legendákra alapozva.

Talán éppen ezért érdemes a gyermekkel elmenni ezekre a nagy sportágválasztókra, amelyeket az utóbbi években már nem csak Budapesten, hanem sok vidéki városban is megrendezik. A sportági szövetségek pedig maguk is fontosnak érzik a megjelenést rajta, a legkiválóbb visszavonult, vagy éppen aktív sportolók részvételével. Az ő szakértelmükben mindenképpen hihetünk, ha arról van szó, mi az, ami a gyermek állóképességét leginkább elősegíti, illetve mentálisan is fejleszti.

Előtérbe szokták hozni az úszást, hiszen egy gyermek babaúszásra már pár hónapos korától járhat. Javítja a helytelen testtartást, a gerincdeformitásokat, fejleszti az állóképességet és, ami külön megnyugtató lehet a szülőnek, ritkán jön közbe sérülés. A vízisportoknál egyébként is alapkövetelmény, hogy a gyermek tudjon úszni. A kajak-kenu pedig nagyon népszerű hazánkban.

De nem mindenki szeretheti a vizet. A labdajátékok javítják a koordinációs és koncentráló képességet; Igaz, 7-10 éves életkor elérése előtt nem javasolt elkezdeni.

Sokan esküsznek a küzdősportokra. Ma már elfogadott, nem az erőszak velejárója. Nagyon jó önvédelmi lehetőség, és a test mellett a lélek számára is felemelő tud lenni. Valóban, a fizikai erőnlétet növeli, és a gyermek sokat tanul az önfegyelemről is, valamint fejleszti a koncentráló- és a reakciókészséget egyaránt. Szakemberek szerint 6-8 éves korban már elkezdheti a gyerek ezeket a típusú sportokat.

Továbbá vannak azok a sportok, amik a természet közelsége miatt lehetnek vonzóak. Ilyen a lovaglás vagy éppen a tájfutás. Elsősorban ez is az állóképességet növeli, erősíti a has, hát-, és combizmokat, de ami fontos úgyszintén, az állatok és a természet szeretetére tanítja a gyermeket. Na meg hallottam olyan szülőt, aki kiemelte, a tájfutás rendkívül szerény anyagi befektetéssel járó sportág, sok másikhoz képest.

Mert bevallhatjuk, itt jön be a szülő szempontja, mert sok sportágban mélyen a pénztárcába kell nyúlni. Erre talán a jégkorong a legtipikusabb példa. Érdemes azonban megérdeklődni, mielőtt ezek miatt nemet mondunk, hogy van-e klub vagy szövetségi segítség ilyen esetekben. Mert a jéghokiban például létezik sok klubnál ez a fajta, mondjuk úgy, segélyezési rendszer. Ez részben a hagyományokból fakad, részben pedig a TAO rendszerből jön.

Mit is kívánhatnánk ezek után a családnak? Kellemes válogatást a sportágak között, akár saját kútfőből, akár egy Nagy Sportágválasztón.

Edzés sminkben?

A tökéletes futós instaklisék talpig sminkben és egyetlen rakoncátlan tincs nélkül ábrázolják az edzés végén fotózkodó nőket. Izzadságfolt nélkül. Kipirult arc nélkül. Nem ám a csapvíz alá tartott vörös fejjel, mint én egy éve a nyári 38 fokos maraton után. Van némi kontraszt.

Kullancsveszély!

Ugyan kullancsencephalitis elleni védőoltás van, de aki jártas a témában, tudja, hogy Lyme kór ellen nincs oltás. A beadható oltás ugyanis nem véd a kullancsok által gyakran terjesztett másik betegség, a Lyme-kór ellen!

Toastmasters, mert a nyilvános beszéd tanulható

Több mint 80 éve létezik egy szervezet, a Toastmasters, amely várja azokat, akik szeretnék elsajátítani a nyilvános beszéd csínját-bínját, leküzdeni a lámpalázat, megtanulni "ööö-zés" nélkül szépen beszélni, és nem mellesleg egy kiváló közösség részévé válni.

Idén valószínűleg inkább belföldön fogunk nyaralni

Az idei nyáron a magyar családok nagy része vagy egyáltalán nem fog nyaralni, vagy legfeljebb belföldön. Önmagában az utóbbi még nem rossz, nem figyelembe véve, hogy a pandémiás időszak után mennyire fontos legalább egy minimális kikapcsolódás, mindenképpen időt kell rá szakítanunk. Most talán egyszerűbb körülmények között, de a pihenés az pihenés.

Szeretjük, ha fáj?

Ha az egyik legfurcsább emberi szokást kellene említenem, a fájdalomhoz és bánathoz való ragaszkodás lenne az. Valamiért szeretünk a negatív dolgokba kapaszkodni. De mi ennek az oka, és hová vezethet?