Menü

Hajhásszuk a boldogságot? - Az igazi függőség

Nagyon nehéz manapság sem túl optimistán, sem túl pesszimistának lenni, ha az életútunkról van szó. Hozzátartozik a személyiségvonásainkhoz az is, ahogyan a saját helyzetünket, céljainkra tekintünk. Ez a szemlélet határozza meg, hogy milyen lesz a személyiségünk az idő múlásával. A boldogság keresése, mint cél, minden életszakaszhoz hozzátartozik, mégis mindegyikben mást jelent, és teljesen másfajta attitűdök kapcsolódnak hozzá. Az érzést mindig más idézi elő, ráadásul eltérő intenzitással, és mi a rabjaivá válunk annak a kérdésnek, hogy vajon mi az, ami újra a fellegekben repíthet minket. A probléma csak az, hogy ez néha rendkívüli megszállottságot okoz, egészen addig, míg nem lesz más választásunk, mint valami alternatív lehetőséget találni.

Ezek az alternatív lehetőségek igen széles körből kerülnek kiválasztásra. Mindenkinek tükrözi kissé az ízlését, de tükrözi a társadalmi elvárásokat és a külvilág nyomását is. A függőségünk fajtája nagyon sokféle lehet, némelyik egészen egészséges szokásban merül ki, de sajnos akadnak igen károsak is. Ha most olvasod ezt a cikket és azt érzed, hogy nem neked szól, mert neked nincs is függőséged, akkor sajnos ellent kell mondjak a meggyőződésednek. Ugyanis mindannyian a rabjai vagyunk valaminek: egy érzelemnek, egy szokásnak, egy embernek, egy tárgynak, vagy akár egy tevékenységnek. Az, hogy mennyire kerít minket a hatalmába ez a dolog, az az akaraterőnkön, a felismerésünkön, a tudatosságunkon és az érzelmi állapotunkon is múlik. Éppen emiatt is olyan fontos, hogy tisztában legyünk a saját hangulatunkkal és a saját korlátainkkal is. Ezek ugyanis meghatározzák a mindennapos szokásainkat, amelyek egyébként nagyban igazodnak a függőségeinkhez.

Ha érzed, hogy nehéz a helyzeted, mert a hatalmában tart a függőséged, gondolkodj el, mi okozhatja. Ha elégedetlen vagy valamivel, tégy plusz erőfeszítéseket! Ha nehezen találod meg a boldogságot, vagy nem tudsz tiszta szívből örülni, keress hasznos feszültségoldási lehetőségeket, és törekedj szándékosan a pozitívabb szemléletre! Előbb-utóbb interiorizálódik ez a külső indítatású törekvés. Fogadd el, hogy emberként mindig is hajtani fog a boldogság és az elégedettség utáni vágy. Ettől függetlenül nem kell pótcselekvésekre, tárgyakra, személyekre és szokásokra kivetíteni a vágyainkat! Ne dobjuk el a hosszú távú boldogság lehetőségét ideiglenesen vigaszt nyújtó örömökért! Így kiszabadulhatunk a saját érzelmi csapdánkból, és találhatunk az életünkben valódi, belülről jövő, őszinte boldogságot nyújtó pillanatokat.

Varga Ágnes Kata

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?

Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?

Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?

A hotelek elhanyagolt zugai: ezekre a helyekre figyelj foglalás előtt

Amikor szállodát választunk, sokszor a szobák kényelme, az ár és a környék látványosságai dominálnak a döntésünkben. Ritkábban gondolunk azonban arra, hogy bizonyos helyek a hotelekben rendszeresen elhanyagoltak a takarítás során.

A reggeli története: szükségből mindennapi szokás

Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.

Mi értelme a munkahelyi meetingeknek?

A meeting kifejezés mára ott van a naptárban, a fejünkben és sokszor még a műszak után is velünk marad. E-mailek érkeznek megállás nélkül, a feladatok pedig valahogy mindig az adminisztratív teendők után kezdődnének igazán, de sokszor azt sem tudjuk, hogy mi lenne a valódi prioritás. A kérdés adja magát, hogy valóban a közös gondolkodást szolgálják a szakmai egyeztetések, vagy inkább a munka látszatát tartják fenn egy megfásult közegben?