Menü

Munkamánia - amikor a főnök mondja, hogy elég

Nehéz megítélni, hogy mikor ajánlatos leállni a munkával. Főleg azért, mert a túlhajszoltság, a munkamánia mögött különböző motivációk állhatnak. Egyesek azért képesek túlzásokba esni, mert pénz szűkében vannak. Általában ez az állapot elmúlik akkor, amikor a krízis, vagyis a pénzhiány megszűnik. De az is előfordulhat, hogy a plusz kereset újabb spirált indít el. Ugyanis azok, akik plusz munkát vállalnak egy kicsivel több pénzért, a megszaporodott fizetésük láttán könnyen elhatározhatják, hogy szeretnék állandóvá tenni ezt a jólétet. Benne ragadnak a sokkal több munkaórával járó állapotban, hozzászoknak és egyre többet vállalnak érte. Ennek a helyzetnek az elsődleges motivációja a pénzszerzés, de ezt a szerepet legtöbbször átveszi valami egészen más, mégpedig a megszokás vagy a kiüresedés. Ez ugyanúgy megszállottsághoz vezethet, mint az, ha valakinek az egyetlen örömét a munkája adja.

A munkamánia veszélyes, hiszen csupán arról lehet észrevenni, hogy az adott személy leszűkíti az érdeklődési körét, kevesebbet jár el szórakozni, kevesebb dolog foglalkoztatja, ellenben nagyon lelkes, ha a munkájáról van szó. Ez a lelkesedés azonban nem örömteli, hanem inkább nyomasztó, egy folyamatos stressztényező az életében, egyfajta kényszer, hogy meg akar felelni és ezt semmi sem akadályozhatja meg. Elsődleges céllá válik a munka, de mögötte nincs semmi egyéb motiváció, csak ez a kényszer

A munkába fektetett idő és a munka minősége nem feltétlen arányos. Előfordul, hogy egy feladatra akkor tudunk csak helyesen koncentrálni, ha bizonyos időközönként hosszabb pihenőket tartunk. Ezért a hatékonyság érdekében a megszabott munkaórákon túl csak ritkán szabad dolgozni.

Mit tehetünk, ha ennek képtelenek vagyunk eleget tenni? Ha a családunkkal, barátainkkal való beszélgetés nem segít, próbáljunk új hobbit keresni. Ez elősegíti új motivációk megtalálását. A sportok, művészetek, de akár az olvasás is könnyen ki tud zökkenteni a munkamániából. Ha mégsem, kérjük szakértő segítségét!

Varga Ágnes Kata

Ha már ülnünk kell a munkában

Sokan vagyunk úgy azzal, hogy felnőtt életünk mintegy harmadát, negyedét ülőmunkával töltjük, és ez bizony menthetetlenül károkat okoz a testünkben. Hajlott hát, rossz gerinc, reumatológiai fájdalom, és még lehetne sorolni. Másrészt testsúlyunknak sem tesz jót, ha nem megyünk el utána, akár napi, de legalább heti három alkalommal egy jót mozogni utána. Több cikkünkben is szóba került, mivel érdemes töltenünk a munka utáni órákat, amikor persze megtehetjük. De azért arra is érdemes lehet odafigyelni, mit művelünk az irodában, ha már olyan sokáig ott vagyunk

Okostelefon vagy butamobil?

2020-at írunk, a 21. században pedig az okoskütyük fénykorát éljük és folyamatos technikai fejlődésen megyünk keresztül, ami egyrészről persze jó, másrészt kérdések sorát veti fel. Vajon mit gondolunk arról, hogy egy kis elsősnek, másodikasnak, alsós kisdiáknak mennyire van szüksége mobiltelefonra? Okostelefon vagy butamobil?

Leptin hormon növelése

A túlsúlyos vagy elhízott emberek rendszerint mindig éhesek, függetlenül attól, hogy mennyit ettek korábban, agyuk azt az üzenetet küldi, hogy vigyenek be még több kalóriát. Ráadásul külön paradoxonnak számít, hogy a legtöbb túlsúlyos ember alultáplált, mivel a legtöbb hizlaló, egészségtelen műkaja nem tartalmazza azokat a tápanyagokat, amikre a szervezetnek szüksége van.

Az idegösszeomlás előfutárai

Az idegösszeomlás nem pontos szakkifejezés, de meg lehet feleltetni annak: a súlyosság fokától függően lehet úgynevezett alkalmazkodási zavar, illetve krízisállapot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az érintett olyan helyzetbe kerül, amelyre nincsenek megoldási mintái, nem tud azzal megküzdeni.

"Gyógyító" közhelyek

Ha az a mondat hangzik el, hogy "majd az idő minden sebet begyógyít", vagy, hogy "úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna", akkor a legtöbben csak legyintünk, hogy ezek közhelyek. Mégis krízishelyzetekben gyakran nyúlunk klisésnek hangzó mondatokhoz, hogy jobban érezzük magunkat. Van jelentősége ezeknek? Valóban jótékony hatásuk van a sokszor hangoztatott, általános igazságoknak?